Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Haraszty István köszöntése - Zákányi Péter: Haraszty István Székesfehérváron felállított szökőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentáció
Zákányt Péter Harasç/ÿ István Székesfehérváron felállított szökőkút-mobilja mint rendszerváltás-reprezentááó A mecenatúrával kapcsolatos kérdések A szobor koncepciója Deák 1991. május 10-én jelentette be, hogy szeretne egy köztéri szobrot ajándékozni Székesfehérvárnak.33 A közvélemény számára a szobrot illetően viszont nem sok konkrétummal szolgálhatott, hiszen a terv részleteiről, értem ez alatt a szobor helyét és alkotóját, ekkor még több fronton egyeztetések folytak. A kevés konkrétum egyike, hogy a mecénás határozottan „egy fényszobor, egy Schöffer-jellegű mobil”-ra,34 egy „egészen modern, fény-, hangjátékra épülő mobil alkotásra” gondolt.35 Deák a szoborhoz a kezdetektől következetesen két funkciót társított, amelyekben a szoborállítás magyarázatát kell látnunk. Elképzelése szerint a leendő szobor elüt környezetétől, miközben — paradox módon — tiszteletben tartja a hely szellemét. Ma egy ilyen szobrot helyspecifikusnak mondanánk, Deák a következőképpen fogalmazott: „Szeretem a történelmi belvárost. Jellege nagyon egységesen barokkos. A szoborterv lényege: valami kontrapunkt, egy hangsúly, mely ellensúlyoz és kiemel.”36 Másrészt a szobor „vidámságával, érdekességével [...] egy színes ponttá” válhatna a városban,37 „a szoborkert padjaira leülnének az emberek tízóraizni, ott adnának randevút a szerelmesek, csókolódzhatnának is estelente a vízsugarak színekben pompázó mese-fényében”.38 Gondolt ugyanakkor Deák a magyar és külföldi átutazókra, turistákra is, akik „a rácsodálkozás örömével” megpihenhetnek „a megnyugtató látványosság előtt”.39 A szobor és a környezete egyaránt fontos: a szobor a köztér hol aktív, hol passzív szervezőjeként tűnik fel, egylényegű a térrel. A korábbi erősen moralizáló, a műalkotások nevelő funkcióját hangsúlyozó érvelés itt veszít jelentőségéből, ugyanakkor a társadalom mindennapjaiba való jó, jobbító szándékú beavatkozás hasonlóan fontos marad. Ha a szoborállításra immáron a fentiek tükrében tekintünk, a köztér és vele együtt a társadalmi tér alakításának szándéka a szobor miértjeként tűnik fel. így érthetjük meg, miért volt mellékes, hogy pontosan ki készíti a szobrot. Egy mobil — a mecénás szemszögéből nézve — közös nevezője, garanciája a vágyott funkcióknak, éppen ezért lehetett a műfaj jóformán az egyeden biztos pont a szobor ötletének bejelentésekor. Deák azt a műfajt választotta, amely céljait — véleménye szerint — a lehető leginkább beteljesíti. Érdemes megnézni, hogy milyen előképek inspirálták Deákot e koncepcióban. Egy helyütt a következőket mondja az általa állítandó szoborral kapcsolatban: „Milyen hangulatos találkahely lehetne! Mint a híres óra az Emkénél...”40 41 A Blaha Lujza tér randevúórájára utal itt Deák, amely a régi Nemzeti Színház lebontásáig (1964—1965) állt az épület oldalában (3. kép)A A tetején sapkaszerűen art decós óraszerkezetet hordó hirdetőoszlop mint randevúhelyszín a háború előtt és után is nagy népszerűségnek örvendett. A Lajtai Lajos és Békeffi István nevéhez fűződő Hétre ma várom a Nemzetinél című operettdal (A régi nyár, 1928) voltaképpen erről az óráról szól. Érdemes megemlíteni a budai Horváth-kertet (I. kér., Haydn park) is, amelyet Deák egy 1992-ben készített interjúban hoz elő: „Szemléletemben - művészeti szemléletemben is - redukció ment végbe mostanában, mégsem maradtam hűden 33 A szoborállítás szándékáról rögtön két forrásból is értesülhetett a fehérvári lakosság. Egyrészt egy helyi hetilap Deákkal készített beszélgetéséből (ANGSTER 1991), másrészt a Városi Televízió aznapi interjújából (VÁROSI TELEVÍZIÓ 1991). Ez utóbbival függ össze a Fejér Megyei Hírlap megkésett cikke (GÁBOR 1991). Gábor Gina, a Fejér Megyei Hírlap újságírója, alkalmanként a Városi Televízió riportereként is működött (vö. SIPOS 2001c), így a Deák Dénessel készült 1991-es interjúban is. Ezzel magyarázható, hogy újságcikke lényegében a Televízió felvételének szerkesztett leirata. Ugyanakkor az adásba került, majd archivált interjút megvágták, így a Deák által említett művészek nevei csak az újságcikkben maradtak fenn (ld. később). A koncepció további forrásai: FÓRUM FILM 1992, FRANK 1993a, a Városi Képtár - Deák Gyűjteményben őrzött, leltározatlan feljegyzés {Szobor-gondolatok) Deák hagyatékából (ld. később). 34 ANGSTER 1991, 20. 35 GÁBOR 1991. 36 ANGSTER 1991, 20. 37 VÁROSI TELEVÍZIÓ 1991. 38 FRANK 1993a, 49. - Az idézetben két helyen a cikk kéziratának írásmódjához ragaszkodtam. A kéziratot a Városi Képtár - Deák Gyűjtemény őrzi (2009.1134.1.). A gondolat, amely szerint a szobor mint találkahely funkcionálhatna, máshol is igen hangsúlyos, ld. VÁROSI TELEVÍZIÓ 1991 („Titkos reményem, hogy a fiatalok is megszeretik, és talán a találkahelyüknek is ezt fogják majd néha választani.”). 35 FRANK 1993a, 49. 40 ANGSTER 1991, 20. 41 További fényképek az óráról: FÉNER szerk. 2004, 94. (1946-ból); GINK 2004, 216., 226-227. (mindkettő 1958-ból); TAMÁSI-UNGVÁRY 2006, 38. (1945-ből), valamint a Fortepan gyűjteményében (www.fortepan.hu). Utóbbi helyen több, Budapest-szerte - többnyire a főbb közlekedési csomópontoknál - készült fénykép található, amelyeken ugyanezt az óratipust fedezhetjük fel (pl. 9112, 16474, 16681, 16772, 16796, 32570). Az órákat valószínűleg az 1920-as években helyezték ki. A Blaha Lujza téri óra a csomópont átépítésének megfelelően változtatta pozícióját. Egy hengeres hirdetóoszlopon ugyanilyen óra található ma is az Andrássy út és a Dózsa György út Műcsarnokhoz közelebb eső sarkán. Érdekesség, hogy Derkovits Gyula egy festményén (Temetés, 1930) a kompozíció meghatározó elemeként tűnik fel egy hasonló óraszerkezetet hordó hirdetőoszlop, amelyről a következőket írja Bakos Katalin a 2014-es Derkovits-kiállítás katalógusában Az arak világa cím alatt: A „Temetés című kisméretű festményen [...] a papok és a keménykalapos polgárok falanxa megkettőződik a menet falra vetülő árnyékában. A jelenet díszletét a gazdagságot a halál után is hirdető síremlékek és az élőknek a földi javak csábítását kínáló plakátoszlop alkotja.” (BAKOS-ZWICKL szerk. 2014, 200.) 309
