Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Szemle
Mindezekkel az írásos és szóbeli adatokkal felvértezve a tervezett múzeumi panteon számára Weöres Sándor emléktáblájának szövegét is megfogalmaztam: HARAP-UTCA HÁROM ALATT MEGNYÍLOTT A KUTYA-TÁR, SÍPPAL-DOBBAL MEGNYITOTTA, KUTYAFÜLÜ ALADÁR. WEÖRES SÁNDOR (1913-1989) KÖLTŐ, 1945-46-BAN A SZÉKESFEHÉRVÁRI MÚZEUM IGAZGATÓJA EMLÉKÉNEK. Demeter Zsófia történész a Fejér Megyei Múzeumegyesület közgyűlésén, a Marosi Arnold-emléknapon 2008-ban ismertette a múzeumi panteon tervét. Itt és éveken keresztül számos múzeumi rendezvényen a résztvevők kezébe adtuk a tervezetet, amit ödetgazdaként Alba Regia évkönyvünkben megjelentettem.3 Mellékeltem az emléktáblák általam megfogalmazott (még nem véglegesnek tekintett) szövegét is. Tervezetemre ketten reagáltak. Éry Kinga antropológus, korábban múzeumi munkatársunk, levelében Zsebők Zoltán (1908—1984) orvosprofesszor Lépcsőfokok című önéletírására hívta fel figyelmemet. Zsebők 1946—48 között államtitkár volt a Népjóléti, majd a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, előbb Keresztúry Dezső, majd Ortutay Gyula mellett. Önéletírásában olvashatjuk: „Ennél sokkal derűsebb volt összeismerkedésem kiváló lírai költőink egyikével, őt ugyancsak hozzám irányították, hogy majd én valamit kitalálok, amivel segítségére tudnánk lenni. Kissé zilált állapotban lépett be szobámba, szinte bocsánatkérően. Kérdésemre, hogy hol lakik és miből él, elmondotta, nem kis megdöbbenésemre, hogy a Kerepesi temetőben egy kriptában lakik, és sehonnan sincsen jövedelme. Nagy hirtelen jobbat nem tudtam kiötleni, mint hogy kineveztük az egyik elpusztult múzeumunk igazgatójának, hogy legyen jogcím, aminek révén fizetéshez lehet juttatni.”4 Az eset Ortutay Gyula minisztersége idején történt, ami 1947. március 17-én kezdődött. Ezek a sorok nem vonatkozhatnak Weöres Sándorra, akit (majd látni fogjuk) nem a minisztérium nevezett ki múzeumigazgatónak, másrészt a székesfehérvári múzeum a háborúban nem pusztult el. Szabóné Demény Monika, a Szent István Király Múzeum rajzolója többször mondta nekem, hogy édesanyja, Bódiss Ilona a Székesfehérvári Tanítóképző diákjaként a háború után gyakran szerepelt, verseket mondott Weöres Sándor író-olvasó találkozóin. Hintóval, ponyvás teherautóval is járták a vidéket. Azt is említette, hogy édesanyja hagyatékából őriz egy dedikált Weöres Sándor-verseskötetet és egy nagyon szép levelet. Mindkét dokumentumot az emléktábla avatásának napján hozta be a múzeumba, mutatta meg nekem. A Csöngén, 1947. február 26-án dedikált verseskönyv, A. kő és ember, 1935-ből, Weöres Baumgarten-jutalmának évéből. A levél is Csöngén kelt, ugyanezen a napon, ahol a költő szüleinél időzött: „mert a falu úgy behavazott, hogy három hétig nem volt vonat és posta.” Székesfehérvári éveivel kapcsolatban levelének utolsó bekezdése rögtön szemet szúrt: „Remélem, nemsokára újra látom Magát; tervezett székesfehérvári kinevezésem talán hamarosan valóra-válik. Addig is, hozzátartozóinak ismeretlenül is kézcsókomat-tiszteletemet küldöm; ha a Polgármester Urékkal és többi fehérvári közös barátainkkal találkozik, őket is tiszteltetem.” Ha 1947. február 26-án még várta tervezett székesfehérvári kinevezését, akkor nem lehetett közvetlenül a háború után, 1945—46-ban múzeumigazgató. Ugyanakkor a polgármesterékkel és a többi fehérvári barátaival való kapcsolatából arra következtethetünk, hogy az 1947 előtti időszakban sem volt ismeretlen, többször megfordult Székesfehérváron. A Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatásával, Nagy Benedek szobrászművésszel elkészíttette Weöres Sándor emlékdomborművét. Anyaga bronz, mérete 84 x 84 x 15 cm. A költő alakját szemből, deréktól felfelé ábrázolja, versmondás közben, térdén egymáson keresztbe tett kézzel, benne az elmaradhatatlan cigarettával. Fiatalkori arcát látjuk, abból az időből, amikor a székesfehérvári múzeum igazgatója volt. Feje mögött két oldalon antikva verzál betűkkel mintázott felirat, Kutya-tár című versének sorai is erre utalnak. A vers fehérvári működésére, a múzeum háború utáni első kiállításának megnyitására emlékeztet, amely a Harap-utca bárom, a valóságban akkor Bognár-utca 3. szám (ma Országzászló tér 3.) alatt történt. Kéziratával a költő már 1947-ben megajándékozta az italista tudóst, Kardos Tibort. Nejét, Károlyi Amyt 1950 karácsonyán egy kéziratos verseskötettel lepte meg, abban is olvasható a Kutya-tár, az 1951-ben Molnár Klárának írt, rajzolt verseskönyvben szintén. Bóbita című kötetében 1955-ben a címe változatlanul Kutya-tár, de az Egybegyűjtött írások II. kötetében, 1970-ben eltűnt a vers címe, cím nélkül a Magfar etűdök 42. darabja lett.5 így jelent meg 2008-ban az Egybegyűjtött költemények I. kötetében is.6 3 LUKÁCS 2009. 4 ZSEBŐK 1981,306-307. 5 SZIGETHY 2010. 6 WEÖRES 2008,1. 520-521 370 ■
