Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban
Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban cselédeinek ( = testvéreinek - L. L.) szánt karácsonyi ajándékul. Werther arról beszélt, hogy mennyire fognak örülni a kicsikék, és arról az időről, amikor egy-egy váratlan ajtónyílás és a gyertyákkal, cukorkával és almával tündöklő fa paradicsomi boldogságba ragadja a lelket.”5 A feldíszített, gyertyás karácsonyfának ez az első említése a német szépirodalomban. Később, 1822-ben Goethe a karácsonyfának az ünnepen a szépség után különösen vágyó emberre tett hatását versben (Weihnachten) is megfogalmazta: Bäume leuchtend, Bäume blendend, Überall das Süße spendend, In dem Glanze sich bewegend, Alt und junges Herz erregend. Solch ein Fest ist uns bescheret, Mancher Gaben Schmuck verehret; Staunend schaun wir auf und nieder, Hin und her und immer wieder.6 Johann Peter Hebel (1760—1826) dél-bádeni szülőföldjének dialektusában írt alemann költeményei közül háromban is dicsőítette a karácsonyfát (Die Mutter am Chist-Abend; Eine Frage; Noch eine Frage7). Kiolvasható belőlük, hogy alemann területen, Bázel környékén 1800 körül, amikor versei keletkeztek, a karácsonyfa-állítás minden jó édesanya számára magától értetődő szükséglet volt. Közülük a legszebb, a karácsonyfáról legtöbbet mondó költemény a Die Mutter am Christ-Abend, amelyben a parasztasszony édesanya karácsony éjjelén, titokban állítja a fát a szobában alvó kisgyermeke ágya elé. Nem derül ki, hogy a fa (Baum) fenyő vagy más örökzöld, s Hebel gyertyát sem említett ágain. Ugyanakkor hosszan sorolta díszítését, amelyeknél az édesanya arra törekedett, hogy mindenből a legjobbat adja gyermekének. Főként ehető díszeket, praktikus ajándékokat, játékokat sorolt, amelyek a fára kerültek: mézesbábot, fakecske és fatehénke játékokat, fehér, vörös és sárga cukorból készült virágokat, a legszebb rümenkrufligi almát, fehér és piros színű zsebkendőt, imakönyvet, végül egy vesszőt, ami az engededen gyerek fenyítésére szolgál. Karácsony reggelén a felébredő gyermeknek majd azt mondják: mindezt a Jézuska (Weihnachtskind) hozta. Az egész vers a karácsonyfát díszítő, gyermekét nagyon szerető édesanya belső monológja: Die Mutter am Christ-Abend [Az édesanya Szentestén Er schlooft; er schlooft! Do lyt er, wie ne Groof! Du lieben Engel, was i bitt, by Liib un Lebe verwach mer nit! Gott gift’s de Synen im Schloof! Verwach mer nit, verwach mer nit! Dy Muetter goht mit stillem Tritt, si goht mit zartem Muettersinn un holt e Baum im Chämmerli dinn. Was henk i der denn dra? Ne schöne Lebchuechemaa, ne Gitzeli, ne Mummeli un Blüemli, wyß un rot un gel, alles vo süeßem Zuckermehl. ’s isch gnueg, du Muetterherz! Viil Süeß macht numme Schmerz. Gib’s sparsem, wie der liebi Gott, er helset nit alli Tag Zuckerbrot. Alszik már, alszik! Igazán mélyen alszik! Jól teszed, te kedves kis angyal, te! Tedd meg nekem a kedvességet és feküdj nyugodtan, Isten nyugalmat ad az én alvó gyermekemnek! Ne ébredj fel, ne ébredj fel! Édesanyád halk lépésekkel, Gyengéd anyai érzéssel jön, És egy fát hoz a szobácskába. Vajon mit fogok neked ráakasztani? Eg}’ mézeskalácsemberkét, Egy kismacskát, eg}’ madárkát, És színes, édes, puha virágokat, Mindegyik édes tésztából készült. Elég legyen, te anyaszív! A túl sok édesség csak fájdalmat hoz, Takarékosan adj, mint a Jóisten; Mindennap nem használ a sütemény. 5 GOETHE 1992, 94. Szabó Lőrinc fordítása. 6 GOETHE 1976, 718-719. 7 HEBEL 1910, 39-43. 8
