Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban
Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban Jetz Rümmechrüüsliger her, die allerschönste, wo n i ha! ’s isch nummen au kai Möseli dra. Wer het si schöner, wer? ’s isch wohr, es isch e Pracht, was so en Opfel lacht; un isch der Zuckerbeck e Maa, se mach er so ain, wenn er cha! Der lieb Gott het en gmacht. Was han i echt no meh? Ne Fazenetli, wyß un rot, un das ais vo de schöne. 0 Chind, vor bittre Träne biwahr di Gott, biwahr di Gott! Un was isch meh do inn? ne Büechli, Chind! ’s isch au no dy. 1 leg der schöni Helgeli drii, un schöni Gibettli sinn selber dinn. Jetz chönnt i, trau i, goh; es fehlt nüt meh zuem Guete — Potz tausig, no ne Ruete! Do isch si schon, do isch si scho! ’s cha sii, si freut di nit, ’s cha sii, si haut der ’s Vüdeli wund; doch witt nit anderst, sen isch’s der gsund; de muesch nit, wenn d’ nit witt. Un witt’s nit anderst ha, In Gottis Name seig es drum! Doch Muetterliebi isch zart un frumm: si windet roti Bendeli drii un macht e Letschli dra. Jetz wär er uusstaffiert un wie ne Maibaum ziert; un wenn bis früeih der Tag verwacht, het’s Wiehnechtchindli alles gmacht. De nimrnsch’s un danksch mer’s nit; drum waisch nit, wer der’s gitt. Doch macht’s der nummen e frohe Muet, un schmeckt’s der numme, sen isch’s scho guet. Bym Bluest, der Wächter rüeft scho ölfi! Wie doch d’Zyt verrinnt, un wie me si vertieft, wenn’s Herz an näumis Nahrig frndt! Most ide a rümmechrüüsligi almákkal, A legszebbekkel, amiket meg tudok szerezni! Nincs rajtuk semmi folt, Kinek van ennél szebb almája, kinek? Igaz, ez gyönyörű, Ahogy az alma mosolyog; A pék ember volna, Aki egy olyan almát tud csinálni! Ezt csak a Jóisten csinálhatta! Mi van még itt? Egy kendőcske, fehér és piros, Egyike a legszebbeknek; O gyermek, keserű könnyektől Óvjon téged Isten, óvjon téged Isten! Mit akasztok még föl? Ez a könyvecske szintén a tied, gyermek; Képeket rakok bele neked, És imák is vannak benne. Most eleget kaptál? Most már minden jót megkaptál. Jaj Istenem! Igen, egy vessző, Az még hiányzott, már itt is van! Talán nem okoz neked örömöt, Talán meg fogja ütni a bőrödet, Néhány emberrel már előfordult, Légy jó, akkor nem üt meg téged. Ha ezek után még szeretnéd, Istenemre mondom, legyen hát! Az anyai szeretet nagy és kedves, Piros szalagokat köt össze És egy kis masnit csinál belőlük. Most már föl van díszítve, És mint egy májusfa felékesítve, És hajnalig, amikor a nap felkel, Mindezt a Jézuska hozta. Nekem nem fogsz köszönetét mondani ezért, Hiszen nem tudod, hogy ki adta ezt neked. De, ha téged boldoggá tesz, És ízlik neked, akkor már jól van. Kiáltott a strázsa, Már tizenegy óra? Hogy repül az idő! Nem vesszük észre az idő múlását, Ha a szív valamiben örömöt talál. 9
