Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Regi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében Ugyanakkor látszik már a térképen az 1782-ben épült új Varga-csatorna a Palotavárosban, amely a várárok tehermentesítésére készült, ugyanis ezután ez vezette le a sebes Gaja vizét, és azt nem engedték bele a várárki csatornába.151 A Sárréti vízrendezésnek ez nagyon fontos eleme volt. 1811-től Beszédes József vette át a munkálatok irányítását. Az 1820-as években a Beszédes József-féle vízrendezés érintette Fehérvárt a sárréti fiókkanális révén, amely 1834-ben készült el, ekkor Üj Csatornának nevezték.152 Kialakítása jól látszik a város határát felmérő 1863—64. évi térképen. A Víziváros területének kiszárítása kapcsán alakították ki a Várárok-csatorna folytatását.153 1838-ban vezették le az Aszalvölgy vizét a váraljai réten a Sóstóba, illetve 1840-ben a Basa-tó vizét is a Sóstóba.154 Arra, hogy a vizek csatornába szorítása, s konkrétan az Aszalvölgyi-árok árvizeket fog okozni, a városi felmérést végző Wüstinger József hívta fel a figyelmet. Mégis tervezte a védelmet, de tervét csak jóval a halála után, 1884-ben kezdték megvalósítani.155 A Belváros szennyvize a csapadékvízzel együtt a várárki csatornába ömlött. Ám a kanálisban nem volt mindig folyó víz: 1865-ben a városi jegyzőkönyvben pl. megjegyzik egy ilyen száraz időszakról, hogy „rendkívüli büdösség terjeng”. Nem lehetett ez másképp az 1857-es császárlátogatás idején sem, így előtte pár nappal már tiltani kellett a szennyvíz kiöntését. 1868-tól esténként a Malom-csatorna vizével átöblítették a várárkot.156 A kanálisok közötti sárrétek vízmentesítésére 1800 és 1834 között sok pénzt költöttek a gazdák. A tervezés Csapó Benjámin és Beszédes József feladata volt. A fiókcsatorna megépítése és a sárrétek vizének levezetése nyomán a területet takarmánytermesztésre egyre jobban használhatták. Ezt a típusú kaszálót fehérváriasan sárréteknek nevezték. A helynévként is megőrzött Vizes-rétekből (pl. szerepel az 1863-64-es térképen) azonban sohasem lettek száraz rétek, bár Szárazrét elnevezését szívesen magyarázzák ma is így. A későbbi Szárazrét városrész területét kaszáló korában is így nevezték, a komáromi vasútvonal mentén, attól kissé nyugatra helyezkedett el. Éppen azért hívták így, hogy megkülönböztessék a Vizes-rétektől, amelyek területén ma a halastavak vannak a komáromi vasúttól keletre. A Gaja vizével kapcsolatosan a Kallómalom és a Sörház-malom környékének rendezését kellett megoldani.157 A vizes rétek kiszárítására készült a Hosszúhídi-csatorna. Ugyanilyen okból foglalkoztak a Visszafolyó-Maros és a Maros-rétek lecsapolásával is: középen árkot húztak, s a töltéseket sokszor magasították.158 Ennek folyamán alakult ki egybefüggő terület az egykor határozottan vizekkel elválasztott Demkóhegyből és az Öreg-Marosból (még az 1882-ben készült térképen külön állnak). Szárazrét és Marosheg)' kiszáradása azonban már az 1882-ben készült harmadik katonai felmérés térképéről látszik.159 Általában meg keE jegyezni, hogy a vízrendezés fő motívuma a XIX. század folyamán a város mezőgazdasági területének növelése, és nem feltétlenül a beépített terület növelése volt. Ezek a csatornák még arra szolgáltak, hogy levezessék a később hasznosítandó területek vizeit: helyükön kertek, rétek, szántók alakultak, majorok épültek, kijelölték a hozzájuk vezető utakat. A vármegyei központi funkció erősödésére mutat az új megyeháza megépítése, ami a déli rondella és a városfalak elbontásával vált lehetővé. A nemesi vármegye a XV. századi elemeket is mutató régi megyeháza épülete helyett már 1798-ben kezdeményezte eg)' új igazgatási épület létrehozását: a várostól kértek ehhez helyet a városi tulajdonba jutott Karmelita-kertből. A telket 1802-ben vásárolták meg, s az épülethez felhasználták a már romladozó déli rondella falait és a bástyát. Az építkezést 1807-1812 között végezték el. Akadályt jelentett az 1809. évi nemesi felkelés. A mai épület az 1837—40 közötti átépítés nyomait mutatja.160 A XVIII-XIX. század elejének tárgyalása tehát két nagy szakaszát rajzolja ki a város átalakulásának, s mindez jól mutatja azt is, hogy az építkezési periódusok a gazdasági konjunktúrát követték. A nag)' megelőző pusztulás miatt a török utáni újratelepítés még a középkori alapokon az eredeti városszerkezetet lényegében megőrizte.161 A Rákóczi-szabadságharc idejére előbb bontani, majd ismét építeni kezdték a várfalakat, a lebontásukat elrendelő 1724-es kamarai utasításnak sem tettek eleget. Bél Mátyás leírása szerint azok még a XVIII. század közepén is álltak,162 bár már több helyen megbontva. Még sokat költött a város a várfalak javítására.163 A vár zártsága már nem volt teljes, de az utcarendet még a Belváros kapui határozták meg. 151JUHÁSZNÉ VINICZAI 1997,26. ‘“JUHÁSZNÉ VINICZAI 1997, 29., 34. 153 FARKAS Gábor - SZAKAI 2006, 18. 154 FARKAS Gábor - SZALA1 2006, 18.; JUHÁSZNÉ VINICZAI 1997, 34. 155 CSURGAI HORVÁTH 1996b,74. 156 DEMETER-GELENCSÉR Ferenc 1990,156. 157 KÁI.I.AY 1988,138. 158 KÁLLAY 1988,139. 159 JUHÁSZNÉ VINICZAI 1997. i«1 ERDŐS 2002 161 TÓTH 1989, 6. FARKAS Gábor főszerk. 1997, 210. '«JUHÁSZNÉ VINICZAI 1997, 29. 65
