Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében 1828-as országos törvénykezés hatására 1837-ben alkottak határozatot a zsidók városban való letelepedéséről (polgári tulajdont nem szerezhettek, csak nagybani kereskedést űzhettek).122 1841-ben temetőt jelöltek ki számukra a 1 .ovasberényi úton a téglás lakás és a búzaföldek között.123 Az izraelita felekezet 1842-ben jött létre,124 felügyeletére a tanács a következő évtől biztost választott (Boross Imre személyében).125 1846-ban számukra ház vásárlását engedélyezték imaház, fürdő és iskola céljára.126 A felekezet létszáma a XIX. század folyamán növekedett, leggyorsabban az 1850-es években. Nem csupán hagyományos kereskedelmi szerepüket, hanem gyáralapítási hajlandóságukat is jól kamatoztatták a város hasznára: elsősorban a szeszfeldolgozás és a bőriparok területén.127 A zsidó közösség virágkorát a XIX. század végi városfejlődés jelentette, a város vezetésébe viszont csak a XX. század 20-as, 30-as éveiben kapcsolódtak be. A katolikus egyház igazgatási szerepköre a XIX. század elején bővült. 1802-ben alapították Székesfehérvár sokáig egyetlen felsőoktatási intézményét: ekkor nyílt meg a papi szeminárium, melyet I. Ferenc engedésével a karmelita kolostorban rendeztek be annak restaurálása után.128 A polgárok kötelességei közé tartozott a város védelme. Háborús időkben tehát előtérbe került a város stratégiai szerepe, s ezzel együtt a városon belül a polgárőrség szerepe. A polgári őrsereget az 1790-es években állították fel.129 A szervezetbe természetesen csak a polgárjoggal rendelkezők léphettek be, nekik viszont ez a teher, a vele együtt járó polgárőri egyenruha készíttetésével együtt, kötelező volt.130 Fehérváron már 1727-től van adatunk arra, hogy a polgárok lövészegylete létezett: számukra lövöldét építettek, a városfalakon kívül, a városi kertben.131 Az új lövölde a váraljai réten épült ki 1826-ban. Itt a lövészet már kifejezetten a polgárőrség szervezésében állt, míg a Lövölde egyéb, szórakoztató funkciókat is betöltött. A polgári kötelezettségek és a város kollektív nemessége egyszerre mutatkozott meg abban, hogy' Székesfehérvár a nemesi inszurrekcióbán is érdekelt volt. 1741 után minden felkelés a városi kiadásokban megjelent: a had felállítására a város a polgáraira külön adót vetett ki, 1797-ben pedig egy' lovas katonát állított ki.132 A napóleoni háborúk idején már valóban a haza földjének veszélyeztetése állt a lelkesedés központjában: 1800-ban 40 főt vállalt kiállítani és felszerelni a város, tartásukat azonban a megyei alapból fizették.133 A katonák és az egyetlen tiszt kiállítását önkéntesekből biztosították: adómentességet és polgári előmenetelt ígértek nekik. A gyalogosoknak a város külön magyaros ruházatot terveztetett, a lovasok németes egyenruhába öltöztek.134 Az 1805-ben elrendelt felkelés századai már gyakorlatoztak, számukra zászlót készítettek, a főparancsnoki tisztet gróf Zichy János vállalta.135 1809-ben a polgári katonaság három egységének zászlait felszentelték. Az 1809-ben a győri csatában részt vett inszurrekciós had a kor leghatalmasabb hadseregétől, a franciától szenvedett vereséget. A hadsereg, feloszlatása előtt, 1809. november 16-ától Ferenc császár és József nádor vezetésével Székesfehérvár határában gyakorlatozott. A gyakorlat Börgöndpusztán és a Budai országút mellett folyt le, illetve a lovasok a szőlők mögött vonultak föl.136 A magas vendégek városban tett látogatása és a hadak jelenléte miatt kisebb városi átalakításokra is sor került. József nádor javaslatára és támogatásával bontották le a Budai kapu melletti két házat, a Lenhard- és a Braun-féle házat, s velük együtt a várfalat úgy, hogy' csak a kapu tornya maradt meg 1872-ig.137 Az így’ létrejött új kaput Nádorkapunak, a külváros felé megnyitott utcát ezután Nádor utcának (Palatinális utca) nevezték. A szélesebbre és egyenesebbre szabott utca a Szent János hídján át vezetett a Vásárállásra. Mindennek emlékére a megmaradt básty'atorny'on emléktáblát helyeztek el, ami a torony lebontása után (1872) a Szemináriumi templom falára került. A nemesi felkelésre jelentkezett önkéntesek csapatai nem oszlottak szét a háború elmúltával sem, hanem polgárőrségként működtek tovább. Rendszeresen részt vettek a városi ünnepségeken, elöl vonultak az úmapi és a 122 KÁLLAY 1988, 373. 123 KÁLLAY 1988, 374. 124 FARKAS Gábor főszerk. 1997, 213. KÁLLAY 1988, 374. 126 KÁLI .AY 1988, 374. >27 FARKAS Gábor főszerk. 1997, 214. 128 JUBILEUMI NÉVTÁR 1977, 150.; SULYOK 1996, 48. 129 KÁLI A Y 1988,17. no KÁLLAY 1988, 18. m KÁLLAY 1988, 251., 321. !32 KÁLLAY 1988, 251. *33 KÁLI .AY 1988, 252. 134 KÁLI .AY 1988, 254. 133 KÁLLAY 1988, 253. no VÍZI 2000a, 125-126. n- FARKAS Gábor főszerk. 1997, 211.; LAUSCHMANN 1998, III-IV. 18. 63
