Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: Régi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében
Demeter Zsófia: Regi és új szerepkörök Székesfehérvár történetében a szabad plébánosválasztás volt.61 A város polgárait megillető országos vámmentesség (dézsma, adó, vám és harmincad alól) az újabb korokban már számtalan vita tárgya volt,62 mégis mások számára vágyott privilégiumnak számított. Székes fehérvár középkori jogvesztésére a szabad királyi kiváltság ismét érdekesen világít rá. A hagyomány szerint Szent Istvántól kapott kiváltság mindenben mintaként szolgált, azt azonban nem engedte meg, hogy a város polgárai vagyonukról szabadon végrendelkezzenek: örökös nélkül vagyonuk a királyira szállt. Az újfajta városjog, a budai viszont lehetővé tette ezt, így Fehérvár ebből a szempontból is hátrányba került már Anjou Károly idején.63 A városi polgárok személyes jogai polgári öntudatuk kialakulásával a XIX. században egyre fontosabbak lettek. Az 1830-as évektől a fehérvári polgárság járt élen abban, hogy az országgyűlési követeket valóban a polgárok együttese válassza meg. 1842-ben országosan is elsőként alkotott statútumot erről, melyet kevés korlátozással a királyi leirat is jóváhagyott, s ezután mintaként szolgált.64 Az első ilyen követválasztásra 1843 áprilisában került sor a városházán, ahová a három kerület, a Belváros, a Felsőváros és a Rácváros polgárai zászlók alatt vonultak föl, s szavazataikat a terem közepén álló szekrénybe tették. Az általuk megválasztott elektorok Say István tanácsost és Eischl János főjegyzőt Pozsonyba küldendő követté választották. A polgárok kiváltsága, majd szinte kötelező viselete a kék posztóruha volt.65 Ennek emlékeként maradt fenn még a XX. század elején is a gazdák viseletéként, melyet Jankóvich Ferenc66 és Szarka Géza még 1930-ban is megfigyelhetett. Szarka Géza írja a polgárok vasárnapi mise utáni beszélgetésének helyszínéről, a Fő térről: „Itt országol vasárnap délelőttönként, külön néprajzi érdekességként a felsővárosi gazdák kékbeli parlamentje.”67 Közszájon forgott, hogy a város 1932 utáni országgyűlési képviselője, Hóman Bálint is ilyen kékbeli díszruhát készíttetett magának, és élt annak emléke, hogy a Székesegyház régi, a restauráláskor megsemmisült képén ilyen ruhában ábrázolták Fehérvár első török utáni bíróját.68 Ugyancsak megmaradt valami a bíró, majd a polgármester tiszteletéből. A város vezetőjét hagyományosan magasabb helyre ültették, jelenlétében csendben kellett maradni, amíg ő fel nem állt, s fel nem tette a kalapját, addig az ülésnek nem volt vége. Megválasztásakor meghúzták a Székesegyház harangját.69 Az első polgárnak is meg kellett persze tartania az ősi szokásokat. Megválasztásától leköszönéséig őrizte a város szabadságának jelvényeit. Zavaros Aladár 1929-ben a tisztújító közgyűlés előtt a főispán kezébe tette le a pecsétet, a városcímert, a levéltár és a pénztár kulcsát, valamint az 1703-as városi kiváltságlevelet.70 Ezzel a gesztussal adta vissza hatalmát, s állt újraválasztása elé. Országos vásárok tartására való régi jogait a város már 1688-ban igyekezett visszaszerezni. Híres borpiaca, állatvásárai emléke nem enyészett el: Nyugat felé tartó útjait Itália, Velence vagy a Raj na-vidék felé még a török korban is használták. A privilégiumlevél ismét négy nagy országos vásárt engedélyezett a városnak, és a hagyományos, máig is szerdán és szombaton tartott piacnapokat. Az ötödik országos vásárt, az augusztusban tartott Bertalan-napit, 1757-ben Mária Terézia kiváltságlevele biztosította.71 Később történt kísérlet arra is, hogy' megrendezzék a hatodik országos vásárt is, de a karácsonyi vásár nem töltötte be a hozzá fűzött reményeket. A szabad királyi város teljes jogú lakói a polgárjoggal rendelkezők voltak, létszámuk azonban mindig alatta maradt a lakók és a zsellérek számának. Az 1728-as 5460 székesfehérvári közül csak 453-an rendelkeztek polgárjoggal. A városi közéletet azonban természetesen ők határozták meg. A város gazdasági és politikai vezetését kb. 18 híres polgárcsalád, jórészt német eredetű mesteremberek leszármazottai irányították. Nevük a hivatalviselők és a háztulajdonosok, a templomok donátorai és a céhek vezetősége névsorában is felbukkan. A Hiemer, a Schlosser, a Peyerl, a Shinigin vagy a Korherr név régi patríciuscsaládok emlékét idézi. A német nevek mellett szerbeké és magyaroké szerepel. A városi kormányzat élén a 12 tagú belső tanács állt, kebeléből választotta a főbírót, majd a polgármestert.72 A belső tanács német tagjai mellett a Mészeli, Újvári, Veress, Parraghy és Albert családok képviselői jelentek meg Hiemer Mihály bírósága idején, 1692-ben. A belső tanács szabályalkotó munkáját a szintén 12 tagú külső tanács segítette, melynek véleményét a szószóló tolmácsolta.73 Ennek a nemes patríciushagyománynak állított emléket az <•' FARKAS Gábor főszerk. 1997, 206. “ KÁT.I.AY 1988, 15. 63 HATHÁZI 1996, 23. « KÁ1.I.AY 1988, 57-59. 65 KÁLLAY 1988,16-17. 66 JANKOVICH 1967,67. 87 SZARKA 1930, 227. 68 DEMETER - GELENCSÉR Ferenc 2002, 165. <'•> CSITÁRY 1936, 62-63. 70 F’ARKAS Gábor: Várostörténeti tanulmány. Székesfehérvár a két világháború között. Kézirat. SzVL. XV. 5. Kézirattár 445. 21. 71 FARKAS Gábor főszerk. 1997, 211.; CSURGAI HORVÁTH 2004, 15. '2 DEMETER - GELENCSÉR Ferenc 1990,13. 73 LUKÁCS László 2003, 78. 59
