Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: Szőlőművelési szerződés az enyingi uradalomból 1871-ből
Lukács László: Szplömüvelési szerződés a^ enyingi uradalomból 1871-ből munkájuk eredményességéről az uradalom meggyőződött: az elszáradt hajtások után nem járt bér. A döntés és a bujtás öregedő szőlőben a tőkehiányok pódására szolgált. A döntésről olvashatjuk Mórocza Dániel Gazdaságtudomány alapjai című, Pápán, 1844-ben kiadott művében, amely a református népiskolákban elsőrendű fontosságú gazdasági ismeretek oktatását szolgálta: döntés módja e%: hol a’ szőlőben több tőke egyhuzamban hiányzik, ha közel olyan töke áll, mellynek 3-4 alkalmas veszpi vágynak, ennek tövétől kezdve gödör ásatik 2, 3, ’s 4 lábnyi hosszúságban, mint azt a’ készítendő új tőkék száma, ’s egymástóli távolsága kívánja, és másfél lábnyi mélységre, melly gödör egyik falának a’ tőkék sora vonalában kell esni, azután a’ tőke annyira kiszabadíttatik a’ földből, mígnem azt csak eg/ erős, néha két ’s három gyökér tartja, 's mivel ezen gyökerek hajlósak, annál fogva a’ tőke a’ gödör fenekére fektettetik, vesszői kösjil egyik a' maga helyébe, a’ többi pedig az üres helyeken a’ gödör fala mellett tőkesorba ’s illő távolságban fúggőlegfeleresztetnek, melléjek karók állíttatnak, azután a’ gödör jó földdel vagy gyep színnel megtöltetik, megtómetik, fölibe keveréktrágya tétetik, melly egy kevés földdel ismét befedeztetik, ’s végre a’ vesszők végei földszín felett 2-3 szemre elmetszetnek.”6 Mórocz Dániel (1792—1864) gazdasági szakíró Batthyány Fülöp herceg uradalmi ügyvédje, körmendi levéltárának őre, uradalmainak prefektusa (kormányzója) volt. Vele azonos módon írt a döntésről egy másik Balatonfelvidéki gazdasági szakíró, Fábián József (1761—1825), a veszprémi református egyházmegye esperese, szintén iskolai tankönyvnek készült, de kéziratban maradt A’ mezei gazdaság tudományának rövid summája című művében.7 Az említettekkel azonosan történt a döntés (homlítás) Tokaj-Hegyalján is.8 A bujtás abban különbözik a döntéstől, hogy a tőkét nem döntik le gödörbe, hanem jó állapotban lévő tőkéről egy erős vesszőt húznak a közveüen szomszédjába ásott gödörbe, ebből képezik az új tőkét. Döntésnél, bujtásnál a meggyökeresedett vesszőket levágták az anyatőkéről. Az új ültetéssel, illetve döntéssel történő tőkepódás arányáról Korizmics László mezőgazdasági szakíró tudósított kistétényi és budafoki szőlőiből 1871 -ben a Borászati Füzeteknek küldött leveleiben: „Kedvező lévén 1861 -ben az ősz s látván másrészt szőlőmnek nyomorult eredményét, felhasználtam az időt a szőlőben előforduló nagy hézagok foltozgatására, döntésekkel, a hol lehetett, s tőkeültetésekkel, a hol dönteni tőkék hiánya miatt lehetetlen volt.” 1861 őszén 8069 tőkét ültetett, 5263-at döntött. 1862 őszén 5398 volt az új ültetésű, 3497 a döntött tőkéje. 1863 tavaszán 992 tőkét ültetett, 1808-at döntött. 1863 őszén 1173 új ültetésű tőke és 3921 döntött gyarapította szőlejét. 1864 őszén az ültetett tőke 1472, a döntés 4613 darab volt.9 Metszés után három kéve venyigét is kapnak a „vállalkozók”, de csak abban az esetben, ha nem metszőkéssel, hanem metszőollóval dolgoznak. Szőlővenyigével, kukoricaszárral, napraforgószárral tüzeltek a konyhai kenyérsütő kemencében, a szobai dorikályhában.10 Csorna Zsigmond figyelemre méltó tanulmányában a metszőkéseket a XIX—XX. század fordulóján hazánkban felváltó késes metszőollók megjelenését, elterjedését, a tőkeművelési és metszési módokra gyakorolt hatását mutatta be.11 Magyarországon először az uradalmakban, majd fokozatosan a parasztgazdaságokban is a régi századfordulóra megtörtént az eszközváltás: a metszőkésről áttértek a metszőolló használatára. Somló urasági szőlőiben is metszőollók használatát szorgalmazták: metszőollók elterjedését segítette Somlón, hogy a napszámba járók saját eszközeikkel mentek dolgozni az urasági szőlőbe. Itt ugyanis nem engedték meg a szőlőmetszőkések használatát... ”12 A szerződést az uradalom részéről Farkas Imre dszttartó és Pethő Ignác ispán, a „vállalkozók” oldaláról 24 személy írta alá. Utóbbiak közül 11 tette neve után a keze vonását, X-et. Azt jelend ez, hogy az enyingi majori szőlő 24 holdat tett ki, éves megmunkáltatásáért 48 hold szántóföldet adott bérletbe a „vállalkozóknak”, egykori zselléreknek az uradalom. Farkas Imre tiszttartó, kora elismert mezőgazdasági szakemberének pályafutását jól ismerjük. Tisztí írnokként kezdte az uradalomban, 1830-ban ő vette át a dinnyési pusztát, ahol beállította a bérleti gazdaságot. 1832-ben kapta várnagysági számadó ispáni kinevezését. Ekkor tűnt ki a juhászatban, a juhnemesítésben elért eredményeivel. 1841-ben tiszttartói kinevezésénél is gazdasági munkája volt a mérvadó. 1871-ben az uradalom örökösök közötti felosztása után került nyugállományba. Székesfehérvári házába költözött, ahol félárva unokája, gróf Klebelsberg Kuno, a későbbi kultuszminiszter nevelését tartotta legfontosabb feladatának.13 Arról, hogy mire kellett az uradalmi szőlőkben termett bor, az enyingi uradalom 1871-es pinceállapotmutatójának utolsó oldalán található megjegyzés tanúskodik:14 „Homokkomáromban vett 16 akó 1870-ik évben termett fehérbornak — mely résgint zsold részint az aratók és kaszások számára vásároltatott öszye — ösgyekeverés illetőleg meg szaporittásához « MÓROCZA 1844/2009,145-146. 7 FÁBIÁN 1820/2009, 78. * BALASSA 1991,173. 9 KORIZMICS 1871/2011, 47, 64, 68,77, 91. 10 LUKÁCS 1993. 11 CSOMA 1983. 12 CSOMA 1993,109. 12 DEMETER 2005, 79-80, 91. 14 Fejér Megyei Levéltár. Az enyingi Batthyány-uradalom iratai, 37. doboz. 49
