Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: Szőlőművelési szerződés az enyingi uradalomból 1871-ből
loi kacs László: Szőlőművelési s^er^ődés a% enyingi uradalomból 1871 -bő! Melynek nagyobb erejére a következő aláírások tétettek. Enyingen Január 23. 1871 Mészáros András Sas György X Nagy Istvány X Szabó Gergő X Kovács István Sümegi József X Mártony Mihály X Koma István X Pápaji István Kaján Mihály Máté Pál Páll Imre X Csima Péter Kenyeres JogefX Sgabó András Kovács József Tóth Sándor Burdohány István X Kováts József Kurta János X Mészáros Peter Vida József Krótni Mihál Nagy JógsefX Az enyingi uradalmat 1806-tól kezelő tulajdonos, Batthyány Fülöp herceg (1781-1870) a szerződés aláírásakor már halott volt, de még mindig az ő uradalmáról írnak a szerződésben, az örökösödési eljárás még nem zárult le.1 A fő szövegrész második sorában az érdemében szó helyett érdekében értendő. Egy hold uradalmi szőlő éves megmunkálásáért az arra vállalkozók két hold szántóföldet kaptak, hangsúlyozottan kapásnövények: kukorica, burgonya, bab alá. A szerződésben körülírt életviszony a munka jogviszonyai körébe tartozott, azon belül munkabéri szerződésnek minősült. Ezt bizonyítja többek közt az, hogy az uradalom alkalmazottja határozta meg a szerződést kötőknek, hogy mikor végezzék a munkát, azaz utasította és ellenőrizte őket. Márpedig ezek tipikus munkáltatói jogosítványok, ahogy a szerződés tárgya is a munkavégzés: egy hold szőlő megmunkálása. A munka díja a földhasználat, azaz természetbeni és pénzbeli. Nincs szó ledolgozásról, ami az uradalmi jogviszonyokra kevésbé jellemző.2 Kikötik, hogy a föld két végében napraforgót, „tányérbél virágot” termesszenek. A napraforgó Magyarországon is kerti dísznövényként jelent meg a XVII. század közepén. Szántóföldi termesztésével több nagybirtokos próbálkozott. Közülük kiemelkedő báró Lilien József, aki 1812-től ercsi uradalmában a napraforgót nagyban termesztette, saját olajütőjében dolgozta fel.3 4 Mellékveteményként, szegélyműveléssel a kisebb gazdaságok továbbra is döntő fölényben maradtak a napraforgó-termesztésben. Galgóczy Károly mezőgazdasági statisztikája szerint: „Napraforgót a fejéri, tolnai helységek... aztán különösen a szabolcsiak termesztenek mellékveteményképen kukoricza földeik körül. ’H Előírták a „vállalkozóknak”, hogy a kukorica és a napraforgó csutáját tövestől kötelesek kivágni. A burgonya, esetleg a kukorica feltöltéséből keletkezett „kupaczpt földszint elegyengetni tartoznak”. Arra gondolhatunk, hogy az ugarföldbe vagy a tavaszi nyomásba vetett kapásnövények után a vetésforgó szerint gabona következett, amely megkívánta az elegyengetett, trágyázott és felszántott magágyat. Kiadhatta az uradalom a részes művelők, „vállalkozók” számára a szántóföldet nyomáson kívüli kertekben is, ahol a kapásnövényeket termesztették.5 Kivették az éves szőlőmunkák közül a szüretelést, a döntést és a bujtást. A döntést a „vállalkozók” külön díjazásért végezték: darabonként egy krajcárért. Járandóságuk második felét csak augusztusban kapták meg, amikor 1 DEMETER 1990; 1994; 1995; 1996a; 1997; 2009; 2013. 2 DEMETER 1996b, 137.; Demeter 2011, 72-77. Köszönettel tartozom dr. Gelencsér Józsefnek, aki a szerződés minősítésére felhívta a figyelmemet. 3 SELMECZI KOVÁCS 1993, 76-78. 4 GALGÓCZI 1855, 261. 5 DEMETER 1996a, 192. Tarkas Imre tiszttartó Pethő Ignácz ispán 48
