Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Szemle
Alba Regia 42. (2013-2014) BEREZNAI ZSUZSANNA - SCHON MÁRIA: A HAJÓSI SVÁB PARASZTSÁG MENTALITÁSA. Hajós, 2013. Hajós Város Önkormányzata. 1020 p. Az olvasóknak szánt tájékoztatás szerint a szerzők könyvüket tudományos ismeretterjesztő jellegű műnek szánták. Elsősorban a hajósi embereknek írták, de nem a mai hajósi svábokról szólnak, hanem a XX. század első feléről és az azt megelőző, még a szájhagyomány segítségével feltárható korszakok népéről. Ezredfordulónkon, pontosan három évtizeden keresztül (1983—2013) gyűjtötték a hajósiak, több mint 150 adatközlő visszaemlékezését, akik egy hajdanvolt világot idéztek vissza, amelyet elsodort a második világháború, a vagyonelkobzás, a kitelepítés, majd a magángazdálkodás erőszakos megszüntetése. A helyi sváb-alemann, kisebb részben magyar nyelvű hangfelvételeket leírták, négy nagy fejezetben csoportosítva magyarul kiadták. Kutatói, írói szándékukról olvashatjuk: „A II. világháború előtti hajósi sváb „néplélek” jellemzését szeretnénk írásba foglalni, és elbeszéléseik alapján szemléltetni — egy mára már letűnt történelmi korszak népének sajátos gondolkodásmódját, világképét, szokásait kívánjuk megörökíteni. Megörökíteni, de egyben megérteni és megértetni — azokkal az olvasókkal is, akik nem rendelkeznek német kötődéssel, és idegen számukra ez a világ... Könyvünkben egy társadalmi csoport, a hajósi sváb parasztság mentalitásának sajátosságait igyekszünk feltárni. Vagyis azokra a kérdésekre keressük a választ, mi jellemzi a hajósi ember gondolkodásmódját, életfelfogását, lelki alkatát, hogyan szemléli a világot, melyek a népi erkölcs és viselkedéskultúra, a cselekvéskultúra szabályai, mi jellemezte e közösségen belül azt a rendet, mely évszázadokon át meghatározta az emberek életét.” (26—27. old.) Tömör választ kapunk e kérdésekre a könyv mottójából: „Mi svábok vagyunk, és azok is maradunk.” Fuszenecker Ferencné (1935) határozott kijelentéséhez társul férje, Fuszenecker Ferenc (1934) mondata: „Apámék azt mondták, itt születtünk, itt kell meghalnunk, mert ez a hazánk.” A ma élő hajósi svábok már a tizedik-tizenegyedik generációt jelentik a török hódoltság után újratelepült népesség sorában. A hagyományőrzés, a környező falvaktól való különbözés, társadalmi elszigetelődés fontos tényezője a hajósiak anyanyelve, sváb-alemann dialektusuk jelentősen eltér a Kalocsai Sárköz és a szomszédos Bácska német településeinek nyelvjárásaitól: „A szomszédos német falvak népe többségében a frank nyelvjárást beszélte, így csak nehezen értette a hajósiak beszédét. A betelepült hajósiak többnyire egy tájegység, a Bussen-hegy vidékéről települtek. Számukra a közös múlt és az anyanyelv jelentősebb összetartó erőt jelentett, mint ahol különböző vidékekről toborzott családok alapítottak egy faluközösséget. A sajátos, a XVIII. század óta sokban változadan és mások által kevéssé érthető anyanyelvűk is az elkülönülés érzését erősítette bennük... A hajósi sváb népi emlékezetnek az óhazától a XXI. századi új hazáig való fennmaradása a kulturális emlékezés kivételes példája. E közösségfenntartó erő hátterében az anyanyelvhez, sváb-alemann nyelvjárásukhoz való erős ragaszkodás áll. A sváb-alemann, a német és a magyar nyelv párhuzamos használata, vagyis a többnyelvűség is hozzájámlt ahhoz, hogy a hajósi emberek idős korukra is képesek voltak megtartani szellemi frissességüket, s az általuk megőrzött tudást továbbadni, nemcsak a néprajzkutatók, hanem a hajósi közösség számára is... A hajósi paraszti nép a XVIII. századi betelepülés idejétől kezdve a XX. század közepéig olyan hagyományos közösségeket alkotott, ahol az emberek gondolkodását és egymás iránti érzéseit az összetartozás ereje határozta meg.” (29—31. old.) Szerencsés, hogy a szerzőpáros tagjai közül Schön Mária belülről, Bereznai Zsuzsanna kívülről látja a hajósi svábok kultúráját, mentalitását. A helyi dialektusban vagy németül rögzített szövegeket Schön Mária fordításában olvashatjuk a könyvben. Hajós néprajzi szempontból eddig sem számított terra incognitának: Györgypál-Eckert Irma, Johannes Künzig, Waltraut Wemer, Alfred Cammann, Alfred Karasek, a Johannes Gutenberg Egyetem (Mainz) néprajz szakos hallgatóinak kutatócsoportja, Michael Prosser-Schell, Bárth János, T. Kiss Tamás és Tibori Tímea munkái mellett Schön Máriának és Bereznai Zsuzsannának már korábban is jelentek meg könyvei, tanulmányai Hajós néprajzának különböző témáiról. Új könyvük nem csak terjedelmével (63,75 ív), hanem tartalmával is felülmúlja a korábbiakat. A hajósi sváb népélet gazdag tablója, körképe, amelynek anyagát valóban az utolsó generáció emlékezetéből jegyezték le. így nem süllyedt a mélybe, a szóbeli hagyományt sikerült áttenni az írásbeliség szintjére. A szerzőpáros érdeme nem csupán a hiteles anyaggyűjtés, a pontos lejegyzés, hanem a gyűjtött anyag helyes csoportosítása, jól átgondolt tagolása, magas szintű tudományos elemzése is. Hajós németségének anyagi, társadalmi és szellemi kultúráját, mentalitását négy nagy fejezetben mutatják be: A hajósi ember világa; Gazdálkodás és mentalitás; Társadalom és mentalitás; Szellemi kultúra és mentalitás. Elolvasása révén nem csupán anyagismeretünk bővül a hazai 423
