Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Közlemények - Orosz György: "A bűnös pápa imája" A keresztény német népi jámborság egyik vallásos ponyvájának tartalmi elemzése
misztikusoknál (Eckhart mester, Tauler, Suso) vagy a devotio modernát képviselő Imitatio Christiben szintén megtalálunk.7 Christian Schütz véleménye szerint a szenvedésmisztika szűkebb értelemben Krisztus megváltó titkának kegyelmi megismerése, „objektív módon” a pszichikai vagy fizikai kínok valóságos átélésével, vagy „szubjektív módon” az érzelmileg átélt együttszenvedéssel.8 A középkori szerzetesi lelkiségben, főleg a clunyi reform kisugárzó erejében, nagy teret kap az Úr szenvedéseiről való elmélkedés (contemplatio dominicae passionis). Szent Ferenc esetében a Szenvedő Krisztushoz való hasonulása elvezet egészen a stigmatizációig.9 A stigmatizáció, azaz Krisztus sebeinek megjelenése a szent kezén, lábán és oldalán 1224- ben Alverna hegyén történt. Szent Ferenc szemmel láthatóan viselhette Krisztus sebeit annak jeléül, hogy milyen mélységesen átjárta őt Krisztus szenvedése.10 Erdélyi Zsuzsanna, a folklórműfaj szempontjából az utolsó órában, 1968-ban kezdte el az archaikus népi imádságok gyűjtését. Áldásos munkáját nem korlátozta csak a mai Magyarország területére, hanem azt külföldön is végezte: a Kárpát-medencében és minden olyan országban, amelyekkel Magyarországnak élő történelmi kapcsolatai voltak. Az összegyűjtött imádságokat a Hegyet hágék, lőtőt lépék című kötetben jelentette meg.11 Erdélyi Zsuzsanna több szempontból elemezte az általa gyűjtött imaanyagot. Megmutatta a szóbeli hagyomány motívumainak múltbéli irodalmi kötődéseit mind magyar, mind nemzetközi vonatkozásban.12 A passióimádságok ugyanúgy hozzátartoztak a nép vallási életéhez, mint az olvasni tudók hóráskönyvei vagy a rózsafüzér. Fliszen ezeknek az imáknak az a feladatuk — írja Erdélyi Zsuzsanna —, hogy megjelenítsék Jézusnak a bűnös emberiségért elszenvedett kínhalálát, és az elmondóban felébresszék a bűntudatot: neki is része van Krisztus kínhalálában, miatta is, érte is szenvedett Isten Fia a keresztfán.13 E belső dráma folyamán maga az imádságszöveg is szakralizálódik, és kegyelemhordozóvá válik.14 Nagyon fontos az Erdélyi Zsuzsanna által hangsúlyozott következő szempont: „A halál-gyász-siralom költészetével foglalkozva figyeltem föl e népi lírának a népi gyakorlatban jelentkező pszichikai hatására. Mégpedig a behelyettesítés (szubsztitúció), kivetítés (projekció) belső mechanizmusaira, furcsa, reflexszerű megnyilatkozásaira. [...] Számtalan adat, hosszú beszélgetések leszűrte tapasztalat bizonyítja, hogy Krisztus szenvedésének, Mária fájdalmának átélése viszonyító erejű. Csökkenti, ha ugyan — mint sok esetben láttuk — át nem lényegid, és misztikus síkba helyezve érdem-kegyelem szerző ténnyé nem emeli [.. ,].”15 A népi imádságok központi témája a Krisztus-halál és Mária anyai gyásza, siralma. A keresztény művészet lexikonéból, ami Jutta Seibert szerkesztésében jelent meg, megtudhatjuk, hogy a Fájdalmas Krisztus (Vir dolorum lat. ’fájdalmak férfia’) azoknak a szentképeknek a címe, amelyeken Krisztus sebei, főként oldalsebe látható. A Fájdalmas Krisztus ábrázolásai nem egy epizódot jelenítenek meg, hanem Krisztus szenvedéseit tárják a hívek elé az ájtatosság felkeltése céljából. Izajás próféta is beszél a „fájdalmak férfiáról” (íz 53,3). A Fájdalmas Krisztust a keleti egyházban a 12. század óta ábrázolják. A Fájdalmas Krisztus ábrázolása gyakran szerepel párhuzamba állítva Mária mint Fájdalmas Anya (Mater dolorosa) vagy a Hétfájdalmú Szűz alakjával. A misztika Krisztus szenvedéseit az elmélkedés és eksztatikus együttérzés tárgyává tette. A Fájdalmas Krisztus ábrázolása nyugaton aló. századig élt tovább, ezután már csak ritkán szerepelt, mivel a barokk kori vallásosság más képtípusokat (pl. Jézus szíve) alakított ki.16 Krisztusnak a keresztre feszítéskor kapott sebeit (kéz-, láb- és oldalsebét) a 9. század óta külön ájtatosságokon tisztelték.17 Jézus szentséges nyelvének tisztelete a keresztény népi jámborságban minden bizonnyal német eredetű. Ezt a feltevést erősíti a Zwei geheime beiden Mariens (Mária két titkos fájdalma) című, fraktúra betűtípussal nyomtatott, német nyelvű vallásos ponyva, amire Erdélyi Zsuzsanna a magyarországi svábok között végzett néprajzi terepmunkája során tett szert a Somogy megyei Gálosfán 1974-ben. Nevezett folklorista valamikor az 1990-es években megajándékozott engem ezzel a ponyvával, arra gondolván, hogy ez az „ima” nálam jó kezekben lesz. Hát így is történt. Áttanulmányozván Mária két titkos fájdalmát, levelet írtam Erdélyi Zsuzsannának, amelyben a szöveg gyűjtési körülményeiről kérdeztem őt. Válaszlevelének idevonatkozó részét fontosnak tartom írásban is megjelentetni. Az „imádságos asszony” egyebek közt a következőt írja: Orosz György: ,A bűnös pápa imája” A keresztény német népijámborság egyik vallásos ponyvájának tartalmi elemzése — „Das Gebet des sündigen Papstes” Inhaltliche Analyse eines populären religiösen Lesestoffes aus dem Bereich der christlichen deutschen Golksfrömmigkeit 7 SZABÓ 2003,134-135. 8 SCHÜTZ 1993, 355. Otger Steggink „szenvedésmisztika” szócikke. 9 SZABÓ 2003,136. i° SEIBERT 1986, 98. „Assisi Szent Ferenc” szócikk. » ERDÉLYI 1999. 12 ERDÉLYI 1999,13-37. 13 ERDÉLYI 2001,15. 14 ERDÉLYI 2001,15-16. 15 ERDÉLYI 1999, 780. 16 SEIBERT 1986, 90-91. „Fájdalmas Krisztus” szócikk. 17 SEIBERT 1986,194. „Krisztus sebei” szócikk. 356 I
