Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Közlemények - Orosz György: "A bűnös pápa imája" A keresztény német népi jámborság egyik vallásos ponyvájának tartalmi elemzése
Alba Regia 42. (2013-2014) OROSZ GYÖRGY „A BŰNÖS PÁPA IMÁJA” A KERESZTÉNY NÉMET NÉPI JÁMBORSÁG EGYIK VALLÁSOS PONYVÁJÁNAK TARTALMI ELEMZÉSE A germán törzsek és népek valamiféle különleges „predestinációjáról” a kereszténység iránt aligha beszélhetünk — mutat rá Hans Meyer —, ha figyelembe vesszük, hogy több mint hatszáz év telt el, míg minden germán törzs betagolódott a Keresztény Egyházba, legkorábban az ariánus gotokkal kezdődően egészen a svédekig, míg a Római Birodalom keresztény hitre téréséhez ennek az időnek csak kevesebb, mint a felére volt szükség. Továbbá az is figyelembe veendő, hogy a germán törzseknél a kereszténység felvétele csak kisebb részben történt szabad akaratból, nagyobbrészt ez a politika és a kényszerítés műve volt.1 A keresztes háborúknak köszönhetően, melyek során a nyugati lovagok és közkatonák, valamint a Szentföldre zarándoklók megismerkedtek Krisztus kínszenvedésének történelmi helyeivel, megváltozott az addig domináns antik Krisztus-kép — tudatja Wilhelm Gössmann —, s a kereszten uralkodó királyból Szenvedő Szolga lett, és a kereszténységben Krisztus emberi mivolta nagyobb hangsúlyt kapott.2 A széles néptömegek Európában a kései középkorban váltak tudatilag és lelkileg is kereszténnyé. Az új, immáron keresztény tudatforma kereste a szellemi önkifejezés formáit. A keresztény népi jámborság a kései középkorban ennek következtében jött létre. Wilhelm Gössmann felvázolta ezen korszak vallási állapotát és a népi jámborság főbb formáit. Az egyház objektív liturgiája — mint írja -, a néptömegek tudatában általában visszavonult a háttérbe vagy szubjektív imaformák léptek a helyére. A polgárok elsősorban a Szenvedő Krisztussal és Máriával, a Könyörületes Istenanyával kerestek lelki azonosulási pontokat. A leggyakoribb keresztény jámborsági formák a rózsafüzér, a stációjárás, az ereklyék tisztelete és a zarándoklatok voltak. A kései középkor vallási életének igen pregnáns kifejeződése volt az ars moriendi, azaz a gazdagok és szegények, urak és szolgák azon képessége, hogy keresztény alázattal, sorsukkal megbékélve tudjanak meghalni.3 A rózsafüzér imádságos használatát a domonkos szerzetesek terjesztették el a nép körében, a stációjárást pedig a ferences atyák honosították meg. Manfred Lemmer szerkesztésében jelent meg a Mutter der Barmherzigkeit (Könyörületes Istenanya) című könyv, ami kilencvennégy, kizárólagosan német nyelvű mirákulumot tartalmaz Szűz Máriával kapcsolatosan, a 12. század végétől a 15. század második feléig terjedő időszakból. Ezek a csodás történetek jól szemléltetik az elmúlt évszázadok szellemiségét és népi jámborsági gyakorlatát. A középkori vallásosságban Mária tisztelete döntő befolyással bírt.4 Christian Schütz A keresztény szellemiség lexikonában a következőt írja: „A népi vallásosságnak fontos liturgiát kiegészítő funkciója van, amennyiben meghosszabbítja az istentiszteletet a hétköznapokban (népszokások) és a mindennapi életet összekapcsolja Istennel. A népi vallásosság kötetlen formáiban személyesebben fejeződhet ki a hit, mint a liturgia kötött formáiban és igényesebb szövegeiben.”5 A kései középkor mentalitását, szenvedésre való beállítottságát, majdhogynem készségét jól fejezi ki az a 15. századi (1477) allegorikus kép, amely egy magas keresztfán függő Krisztust ábrázol fénysugárglóriával a feje körül. A kereszthez támasztott létrára egy nő készül fellépni, hogy feljusson a Megváltóhoz.6 A középkortól kezdve, sőt már korábban is — állapítja meg Szabó Ferenc —, Jézus passiója áll a népi vallásosság középpontjában. Az archaikus népi imádságok jó részében is a szenvedéstörténet egyes mozzanatai jelennek meg. Már az egyházatyáknál — pl. a görögöktől függő Szent Ambrusnál — fellelhetjük ezt a szenvedésmisztikát, amelyet a középkori szerzeteseknél (Szent Bernât, Assisi Szent Ferenc és a ferences szentek), később a Rajna-vidéki 1 MEYER 1903, 348. A kontinentális germán törzsek keresztény hitre térésével és az ennek nyomán létrejött pogány-keresztény vallási szinkretizmus kérdéseivel három tanulmányomban foglalkoztam. Ld. OROSZ 2007, 365—380.; OROSZ 2008a, 411—438.; OROSZ 2008b, 75-77. 2 GÖSSMANN 1970, 24. 3 GÖSSMANN 1970, 41-42. 4 LEMMER 1986. 5 SCHÜTZ 1993, 277—278. Andreas Heinz „népi vallásosság” szócikke. ‘ SCHRAMM 1933, 68. 355
