Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Sziráki Szilvia: A kolozsvári "Ként kapáló" szövegváltozatai
Sáráid Sylvia: A székesfehérvári „Ként kapáló” szövegváltozatai A drámában szereplő nevekkel is játszik a szerző, a Nemzetes Kénes Demeter Úr név félreérthetetlenül mutatja a mű témáját és a főszereplő kapzsiságát. A Puszta Vár elnevezés elhagyatott, kieden, üres helyre utal, ezen túlmenően a kincskeresés sikertelen kimenetelére. A negyedik kimenetelben elhangzó nevek (Füst faragó Gy'urka, vitézlő Pépa vakaró Kozma), melyeket úgy említ Demeter úr, mintha mindenki számára jól ismert személyekről beszélne, amellett, hogy nagyon mulatságosak, haszontalan, megfoghatatlan, hiábavaló dolog benyomását keltik. Nem kevésbé megmosolyogtató a Harisnya Andor, Tilos Bancsi, Csákó Peti, Farmatring Gáspár, vagy a Bugyorádi név, nem is beszélve Bundás Gáspárról, aki az uraság juhásza. A cselekményt is mesterien alakítja a szerző, és tovább fokozza a hatást Demeter Úr és Buxi kísértettől szóló, illetve a varázsigét gyakorló párbeszédének betoldásával.36 Társadalomkritika is megjelenik a drámában,37 ebből a szempontból is érdekes Fitodi alakja, akit egyáltalán nem hatnak meg a társadalmi különbségek. A szereplők tipikus s z e mély i s égj egy e ke t, viselkedésmintákat formálnak meg és karikíroznak ki. Éles kritika hangzik el a keresztényekről, nemcsak a „mert a’ keresztény tsak nem mind fősvény”38 mondattal, hanem a darab egészén keresztül. A dráma központi és félreérthetetlen üzenete a fösvénység megszégyenítése, megszégyenülése, ám emellett figyelmünket egy másik, ezzel szorosan összefüggő magatartásra is ráirányítja. A dráma legtöbb szereplője roppantul babonás, félnek a „késértő Lelkektől”, akiknek létezését a darab tényként kezeli; a „garbonczás lámpástól”, „garbonczás Deákoktól”; Buxi Fitodiból egy rémséges szörnyet farag ijedtségében; ám legfőképpen Demeter Úr magatartásában nyilvánul meg a pogány módra gondolkodó és élő keresztény ember magatartása, amit jól összefoglal ez a mondata: „Én azomban a’ kereszt útra menyek, s’ buzgón el mondom a’ Sz. Kristoff Imádságát, hogy' szerencsés légyen minden dolgunk.”39 A buzgó „keresztény”, aki kapzsiságától hajtva mindent bevet - még az imádságot is — a pénzszerzés érdekében, valójában a szerencsében bízik Isten helyett. Mindenkit lenéz, magát másoknál különbnek tartja, büszke és gőgös, tulajdonképpen a pénz az istene. Az emberekkel való viszonyút az érdekek határozzák meg, a remete iránt is csak azért tanúsít tiszteletet, mert úgy véli, hozzásegíti a kincshez. A pogány szokások, hiedelmek keresztény köntösbe bújtatott megnyilvánulását jól példázza Buxi kifordított megjegyzése: „Mitsoda? Semminek tartotta a’ Látást! No annak az embernek nem keresztényinek, hanem hitetlen Pogánynak kellet lenni.”40 Úgy' vélem, inkább az a hitetlen pogány, aki az efféle dolgoknak és a gazdagságnak ekkora jelentőséget tulajdonít. A dráma tanulságát a darab végéhez fűzött párbeszédben Szőcs és Andor foglalja össze. Két olyan szereplő, akik a mű egészében az egyébként nem túl okos szereplők41 * között a legkönnyebben becsaphatok és együgyüségükkel tűnnek ki leginkább: ANDOR: „Éjjel salitromot ásni e’ bizony nagy' tsalárdság” SzÖCS: „Semmi jutalmát nem várni, e’ még nagjob bolondság!” Az Aria Prímában ráirányítják a figyelmet arra, hogy' az igazi bolondság, butaság az, ha az ember önmagát csapja be: „Magunk magunkot meg tsalni e’ volna esztelenség!” Ezáltal a darab „legokosabb” szereplői, Demeter és Buxi máris együgyűekké válnak, Szőcs és Andor pedig kezdenek „okosodni” a nézők szemében. Az Aria Secundában a megkezdett gondolatot tovább folytatva kibontják a központi mondanivalót: bolond az az ember, aki elrejtett kincs megtalálásától, gazdagságtól, bármilyen anyagi dologtól várja és teszi függővé „megokosodását”, élete jobbra fordulását, a boldogságát. „Hogy' bolond a’ világ abba hiba nincs tsak ásson majd eszet meg adgya a’ kénes.” 36 Nyolcadik és tizenkettedik kimenetel. KILIÁN 1973 169-170., 174—175. A „Hát ha éppenségesen úgy vagyon a’ dolog” mondat, mint „varázsige” ebben a párbeszédben nyeri el igazi értelmét. 37 Fösvény és öntelt földesúr; hízelgő, pénzsóvár szolga; ravasz szolga; pénzért bármire kész emberek különböző társadalmi rétegekből, stb. Lásd erről: KILIÁN 1985, 609-616. 38 Aria Prima. KILIÁN 1973, 180. 39 Negyedik kimenetel. KILIÁN 1973, 167. 40 Buxi Demeternek. Negyedik kimenetel. KILIÁN 1973, 167. 41 Demeter és Buxi okosnak hiszik magukat, de „a kénesnek kévánsága miat sűketekis, vakokis” - mondja találóan Fitodi. Harmadik kimenetel. KILIÁN 1973, 166. Bugyorádi: „En semmit-sem tudok a’ Demeter Uram földes Urasága felől, azt tudom, hogy Tekintetes Nemzetes Farmatring Gáspár Úr Praefectusa vagyok.”- én semmit sem tudok, csak azt tudom, hogy' én ki vagyok. Utolsó kimenetel. KILIÁN 1973, 178. A parasztokról mondható el az okosság a legkevésbé. Konrád: urát szolgálja - gondolkodás nélkül. Kálmán, lncze, Balás, Gy'árffás: okossá az teszi őket, hogy' tudják, a kincskeresés hiábavalóság. Fitodi: nagyon okos, ő terveli ki az egész megleckéztetést, már-már visszaél ezzel, de végül mégsem. Ravasz, időnként súrolja az arcádanság határát, de belül marad. 292
