Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Sztana-Kovács Adrienne: 18. századi utazók Fejér megyében
S\tana-Kovács Adrienn: 18. századi utazók F ejér megyében a%t nem sióval, hanem tettel fejeik ki ”20 A szerző az előzőekben megismert sztereotípiákkal rajzolta meg a magyarok jellemét, hiába telt el több évtized. Ugyancsak a magyarok bizalmatlanságát emelte ki 1758-ban az országban járt Johann Peter Willebrandt.21 Emellett a becsületességre, a hűséges lelkületre és az érzékenységükre hívta fel a figyelmet. ,Az egyszer megsértett magyar embert nagyon ritkán lehet újra rávenni a bizalomra és a barátságra. ”22 Természetesen nagyon nehezen megítélhető, hogy a szerzőknek mennyi volt a személyes tapasztalatuk, amit közelebbi ismeretség során szereztek. Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy azok, akik csak néhány napot, eseüeg hetet töltöttek az országban átutazóban, felületes ismereteik miatt könnyebben nyúltak a már ismert formákhoz, vagy esetleg könnyebben látták igazoltnak ezeket a korábban tényként megfogalmazott általánosításokat. A holland utazók közül a század második felében hivatalos útja során 1765-ben töltött néhány hetet Magyarországon Johan Raye van Breukelerwaart,23 de csak a szokásos városokat24 látogatta meg. O is használta a „Ferdlitas Pannoniae”-motívumot, az országot termékenynek és gyönyörűnek tartva, de elmaradottságát nem az embereknek, hanem az oszmán uralomnak tudta be. A Habsburg-ellenes magatartást is megértőén fogadta, és a török időszakból vezette le. Raye érzékenyen reagált a nyomorra és az elmaradottságra, leírása bővelkedett az érzékletes részletekben. A palotákkal szembeállította a szűk utcákban álló, szalmatetejű kunyhókat. A nyugat-európai utazó szemében a szalmával fedett kunyhó a szegénységgel volt azonos. Részletesen írt a Buda környékén élő ortodox vallású rácokról, akiknek kunyhói a hegyoldalba voltak bevájva. A császár katonáiként szolgáltak, de zsoldot nem kaptak, magukat látták el élelemmel, és a lovat és a fegyvert is maguk szerezték be. Ugyanúgy tűntek útonállónak, mint reguláris osztagnak.25 Később, miután elhagyta Pestet, nem lehet pontosan tudni, hogy magyarok, rácok vagy cigányok lakta faluba tért be, ahol részletesen leírt egy házat, amelyben egy ágy és egy földbe vájt tűzhely volt. Eg)7 szegény ember lakta a feleségével és 6 vagy 7 gyerekével. Raye megfogalmazásaiban a hódítók mentalitásával tekintett az országra. A társadalmat alsó és felső rétegre osztotta, az elsőről jó véleménnyel volt, de a másodikat nagy kritikával írta le a könyve nagy részében.26 1765 és 1767 között élt és utazott az országban François Xavier de Feller, luxemburgi jezsuita szerzetes, akinek így volt ideje megismerni az itt élőket és körülményeiket. Jellemzésében az itt élő „...magyarok elég őszinte, szívélyes, szolgálatkész jótékony és ragaszkodó, mihelyt egy kis barátságot mutatnak irányában; de a nemzetet megsérteni nem szabad, mert akkor az egész világ felfordul, de ha dicsérjük Magyarországot, akkor minden rendben van. Ez a nép megőrzött valamit a régi időkből, amikor még az egyszerűség és a nyíltság az emberek becsületére vált. Erkölcseiben tiszta, beszédében komoly és becsületes. De ezek a dolgok sajnos a szemünk előtt változnak meg... A nemzet általában elég irányítható és szerény, kivéve a háborút, amelyben kiválónak tartja magát, és ehhez ragaszkodik. Szeret tanulni és magát tökéletesíteni, de azok, akik tudósnak adják ki magukat, elviselhetetlenek; Attila apjuk és Buda nagybátyjuk természete van bennük; az irodalom helyzete is elég szánalmas Magyarországon. Newton és Boscovich, és az összes új rendszert csináló diadalmaskodik. A kevésbé művelt népek általában szenvedélyesen utánoznák a híres népeknél megfigyelt jót és rosszat, valódit és hamisat.”27 Feller a felvilágosodás gondolatainak és a természettudományos gondolkodásnak a terjedésén túl, amelyet borzadva vett tudomásul, érzékelt bizonyos feszültségeket a nemzetiségek között is: ,/\ németek úgy néznek a magyarokra, mint kevésbé civilizált népre, a magyarok, nem szeretik a németeket. .. .A magyarok megvetik a szlávokat, akikkel tele van az országuk. A szlávok ugyan elismerik, hogy a magyar az uralkodó nemzet, de ennek tiszteletben tartását gyűlölet kíséri. ”28 Ml2 tavaszán Antoine-Joseph Zom de Bulach29 nagyobb utazást tett a Dunántúlon. O is megemlítette a föld termékenységét és kihasználatlanságát, de ennek okát nem a lakosság lustaságában, hanem csekély számában, az értékesítési nehézségekben és a társadalmi berendezkedésben vélte felismerni. A robotoló jobbág)7 sem a nemes, sem a 20 G. GYÖRFFY 1991, 20. 21 Észak-német történész és jogtudós (1719—1786). Munkája: Historische Berichte und Practische Anmerkungen auf Reisen in Deutschland, in die Niederlande, in Frankreich, England, Dänmark, Böhmen und Ungarn. Hamburg, 1758. (KULCSÁR 1996, 112.) 22 Idézi KULCSÁR 1996, 102. 23 Johann Raye van Breukelerwaart, diplomata (1737-1823). Munkája címe: Voyage en Allemagne et en Turqui dans tes années 1764, 1765 et 1766. (ABLONCZYNÉ NÁDOR 2005, 205.) 24 Pozsony, Komárom, Esztergom, Buda, Pest. (ABLONCZYNÉ NÁDOR 2005, 208.) 25 ABLONCZYNÉ NÁDOR 2005, 215. 26 ABLONCZYNÉ NÁDOR 2005, 221. T G. GYÖRFFY 1991, 25. Teljesen fel volt háborodva a felvilágosodás eszméinek terjedésén. Említi a Törvények szellemét, a Perzsa leveleket, Febroniust. Munkája címe: Itinéraire ou voyage de M. l'abbé de Feller en diverses parties de /’Europe. Paris, 1820. 28 A szöveget idézi FEJÉRDY 1999, 54. Ugyanebben az időszakban, 1768. június elején utazott át a Dunántúlon 11. József is, de, ahogy ezt Kulcsártól megtudjuk, ez a napló nagyon szűkszavú, és nem tartalmazott saját feljegyzéseket a társadalmi állapotokra vonatkozóan. (KULCSÁR 2004, 194., 312.) Pentele, Adony, Ercsi: 1768. 06. 03., Székesfehérvár: 1768. 06. 05. Útitársa, Albert szász-tescheni herceg naplójában elvétve előfordulnak társadalmi vonatkozású feljegyzések. Pl. Veszprém vármegyében élő nagyszámú nemesről. (KULCSÁR 2004, 312.) 29 Antoine-] oseph Zorn de Bulach (1736—1817) XV. Lajos bécsi követének Luis de Rohan herceg kíséretében 1771—74 között, Pozsony, Magyaróvár, Győr, Komárom, Esztergom, Buda, Adony, Mohács, Eszék, Zimony útvonalon Szlavóniába utazott. (G. GYÖRFFY 1991, 21.) Műve: Notes écrit par un gentilhomme, ojftceur supérieur attaché au prince Louis de Rohan ambasadeur du roi et publiées par son arriérepetit-fils le baron Zom de Bulach. Strasbourg, 1901. (BIRKÁS 1932, 5.) 281
