Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Sztana-Kovács Adrienne: 18. századi utazók Fejér megyében
Ss^tana-Kovács Adrienn: 18. s^á^adi utalók Fejér megyében saját birtokát nem művelte rendesen, megállapítása szerint.30 A magyarokat így jellemezte: „büszke, bátor, harcias, amely tulajdonságok annál is inkább jól állnak neki, mert ez gyöngédséggel és buzgó lekötelezettséggel párosul, ha szeretettel közeledünk hozyá. De ha kényszeríteni akarjuk, visszariad. Erőszakkal semmit sem lehet nála elérni, ez ingerli őket a németek ellen is, akik dölyfósen erőszakot és kényszert akarnak velük szemben alkalmazni.”31 Moson környékén megfigyelte a parasztok viselkedését és öltözékét: „A magfarok közepes termetű emberek, fürgéknek és mozgékonyaknak látszanak, sőt tisztességtudók is. ”32 Bulach egy gazdaságilag és társadalmilag fejlettebb ország polgáraként tekintett az országra, ahol utazott. Ugyanazokkal a sztereotípiákkal dolgozott, mint a korábbi utazók vagy Feller, és véleményében megértéssel fogadta a magyarok németek iránti ellenérzéseit. Természetesen benyomásainak kialakításában a nemesi közeg lehetett a mérvadó, hiszen az alsóbb társadalmi csoportok tagjait, csak messziről figyelte meg ő is. Kaspar Risbeck33 1780 körül jutott el Magyarországra, de csak Pozsonyban, Pesten, Budán és Eszterházán járt. Gúnyos hangú, fiktív levelekben összegezte a magyarokról szóló véleményét. A magyarokat barbároknak tartotta, akik elmaradottak és iszákosak. Lusták, és nemtörődömök, akik nem tűrik a fegyelmet és a kényszert. A főurak és a nép között áthághatadan a szakadék. A főúri réteg pazarlóan él, vagyonukat semmi hasznosra nem fordítják, előkelőségüket adósságuk nagysága határozza meg. Megfigyelése szerint a nyugat-magyarországi nemesség a franciákat utánozta.34 Risbeck szintén saját elvárásaiból és ismereteiből kiindulva alkotott véleményt. A puritán polgári közegből érkező szerző könnyren elítélte a városban és kastélyaiban fényűző, szemében pazarló életet élő nemességet. Ezzel szemben Christoph Friedrich Nicolai35 a pozitív vonásokat hangsúlyozta, főként a katonáskodás és bátorság képeit alkalmazva. A lakosok testfelépítését és öltözködését ugyanazokkal a formulákkal jellemezte, mint elődei: erős izomzatú, katonáskodásra termett férfiak, a nők szebbek az osztrák nőknél is. Öltözködésükben a hazaszeretet nyilvánul meg, hűségesek és becsületesek, akik azonban az idegen uralom miatt simulékonyak és alázatosak.36 A hűséget és hazaszeretetet a „vitam et sanguinem”-jelenet bemutatásával támasztotta alá. íyA magyarok bátorsága ismert; de [az] talán nem eléggé, hogy bármihez am4t komolyan véghez akarnak vinni, igen nagy képességük van. ”37 38 Karl Ehrenfried Dreyssig 1785-ben Bécsből Budára hajózott bevándorló kézművesekkel és német családokkal együtt, akik 6-7 gyerekükkel érkeztek Németországból. A magyarországi viszonyokról és emberekről alkotott véleménye a korábbi sztereotípián nyugodott, és a felületes szemlélőkéhez volt hasonló: „Milyen gazdag és hatalmas királyság lehetne Magyarország, ha az emberek szorgalmasabbak lennének és a belföldi termékeknek nagyobb lenne a piaca. ”3S Johann Lehmann39 és Christoph Ludwig Seipp ugyanaz a személy, aki e két néven publikálta úti élményeit 1785- ben és 1793-ban. 1785-ös munkájában40 az előítéletek ellen lépett fel, bizonyítandó, hogy7 kényelmesen és biztonságosan lehet utazni az országban. Sőt azt állította, hogy Pest és Szeged között szívesebben utazik, mint a jóval lakatlanabb Würzburg-Fankfurt közti területen. Tapasztalata szerint a német nyelvvel az utazó könnyen boldogult egészen Havasalföldig. A magyarok az ajánlólevéllel érkezőket szívesen fogadták, de csak akkor kerülhetett velük az idegen baráti kapcsolatba, ha beszélt magyarul.41 Az angolokat nagy7 tisztelettel és szeretettel vették körül, bár Lehmann azt javasolta a francia és angol utazóknak, hogy7 német kísérővel érkezzenek az országba. A német telepesekről nagyon rossz véleménnyel volt: ,,[Es] egyáltalán az egész út folyamán nem számíthatunk sem a német parasztok szolgálatára, sem segítségükre. Ez a legdurvább, legneveletlenebb és legérzéketlenebb nép”.42 43 Lehmann írt a cigányokról is, akiket erőszakosan akartak letelepedett életmódra szoktatni. Véleménye szerint az utazók azért félnek Magyarország belső területein utazni, mert elrettenti őket, hogy „koldulnak, fedetlenül [szaladgálnak], ugrálnak és szemfényvesztéssel kábítanak.” A fosztogatások, útonállás hátterét is megpróbálta megvilágítani: „Eddig szjikségszerű volt, hogy könyörögjenek [kolduljanak] a megélhetésükért. Ha ez nem segít, akkor kényszerítve vannak rá, hogy elvegyék. ”4} A magyarokról szintén a már ismert sztereotip véleményt olvashatjuk, miszerint katonáskodásra kiválók: „nem lehet szebb katonákat lelni, mint a magyarokat a sorban”, „keménykötésűek, formásabbak, tettebbek és erősebbek" a többi nemzet *> BIRKÁS 1932. 31 G. GYÖRFFY 1991, 22. 32 Idézi BIRKÁS 1932,13. 33 Svájci nemet publicista; németországi útja végállomásaként jött Magyarországra. Munkája: Briefe eines reisenden Franzosen über Deutschland an seinem Bruder zu Paris. Übersetzt von K. R. Zürich. (G. GYÖRFFY 1991, 27.) 34 G. GYÖRFFY 1991, 27. 35 Christoph Friedrich Nicolai (1733-1811) berlini könyvkereskedő, szerkesztő, író. 1781-es utazását adta ki. Munkája: Beschreibung einer Reise durch Deutschland und die Schmizim Jahre 1781. Nebst Bemerkungen über Gelehrsamkeit, Industrie, Religion und Sitten. Berlin und Stettin, 1783-1796. (KULCSÁR 1996,112.) so KULCSÁR 1996,102. s’ Idézi KULCSÁR 1996,103. 38 Hallei származású. Műve: Reisen desgjiinen Mannes durch Deutschland und Ungarn. Zweyter Ted. Halle, 1791. Idézi G. GYÖRFF Y 1991, 29. 39 Johann Lehmann (1747-1793) színész, színházigazgató, író és könyvkiadó. (KULCSÁR 1996, 113.) Első utazásáról 1785-ben, majd saját néven 1793-ban jelent meg útleírása. 40 Johann Lehmann: Reise von Preßburg nach Hermannstadt in Siebenbürgen. Dinkelsbühl-Leipzig, 1785. 41 G. GYÖRFFY 1991, 28. 42 Idézi KULCSÁR 1996,101. 43 KULCSÁR 1996,101., 102. 282
