Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: Új szerzeményünk: a székesfehérvári csizmdiacéh mesterkönyve (1838 - 1938Ö
Lukács László: Új szerzeményünk: a székesfehérvári csizmadiacéh mesterkönyve (1838—1938) székesfehérvári Csizmadia Ipartársulat tagjai között 1880-ban a 6. sorszám alatt szerepel. Baráth János édesapjánál tanulta a mesterséget. Tanulólevelét 16 éves korában kapta kézhez a Székesfehérvári Csizmadia Ipartársulatban, amelynek névsorában 1880-ban a 138. sorszám alatt szerepel. 1920-ban a 63-as sorszámú: Baráth János és neje. Baráth János 1938-ban a Székesfehérvári Csizmadia Iparosok Temetkezési Egyesületének választmányi tagja, a tagnévsorban a harmadik. Mód Lászlótól a Baráth csizmadia családról két fényképet is kaptam, amelyekért köszönettel tartozom. A korábbi fénykép Baráth Károly Székesfehérvár-Palotaváros, Selyem utcai csizmadiáról készült, feleségével és János fiával az 1880-as években. A későbbi fénykép Baráth János Székesfehérvár-Palotaváros, Selyem utcai csizmadiamestert ábrázolja feleségével, Bőhm Annával és gyermekeikkel az első világháború előtt. Tomsits Mátyás utolsó bejegyzését követően 1853-ban, a 284. oldalt követően a mesterkönyvben 32 számozatlan oldalból álló rész következik, amely 1872-ig, a céhes korszak végéig tartja nyilván a mestereket. Itt már mindkét oldalára írtak a papírnak, s nem egy, hanem négy mester bejegyzése került egy oldalra. A nyilvántartás lerövidül, csupán a mester nevére, számára, a remeklés időpontjára, a remekmunka elfogadására, a mesterek sorába történő felvételre és a befizetett mestertaksára korlátozódik. Születési adataival, vallásával, felszabadulásának időpontjával nem foglalkoztak. A céhes korszak utolsó bejegyzett csizmadiamestere Székesfehérváron az 1872. január 12-én remekelt Rákos János volt, aki a 671. mesterszámot kapta. Öt év szünet után, 1877. december 19-én folytatták a mesterkönyvet, Hesz József ipartársulati jegyző bejegyezte, hogy a székesfehérvári csizmadiacéh ipartársulattá alakult. Az ipartársulatnak 1880-ban 226, 1920-ban 99 tagja volt, a helyére lépett Székesfehérvári Csizmadia Iparosok Temetkezési Egyesülete 1938-ban 67 tagot számlált. A XX. században, a cipődivat rohamos térhódításával párhuzamosan, Székesfehérváron is megindult a csizmadiaipar hanyatlása. A Temetkezési Egyesület 1904 áldozócsütörtökén és 1938 pünkösdhétfőjén zászlószentelést rendezett. Az 1938-as zászlószentelésről és díszközgyűlésről Kottyán József jegyző által készített beszámoló a százesztendős mesterkönyv utolsó bejegyzése: „Az egyesület zászlója egyszázesztendős lévén, és mert Székesfehérvár szab. kir. város az 1938 évben első szent királyunk Szent István halálának évfordulója alkalmából sorozatos országra szóló ünnepségeket rendezett, néhai Budai Márton egyesületi elnökünk javaslatára elhatároztatott, hogy ezen ünnepségek sorozatát egyesületünk is gyarapittani fogja. Tehát 1938 junius ho 6án délelőtt 1/2 10 órakor gyülekezett az ünneplő közönség »Iparosok Székháza« Szentkorona-utcai helyiségében. Sorra érkeztek az egyesületünk vezetőségén és tagjain kivül Montsko Ferencz ipartestületi elnök, Pallay István dr. ipartestületi jegyző, az ácsok, a kőművesek, a cserepesek, a cipészek, a szabó iparosok temetkezési egyleteinek küldöttségei, a székesfehérvári Iparoskor küldöttsége. Az egybegyűltek a következőképen alakították meg az ünnepi menetet. Elöl ment a két koszruslány Kottyán Sarolta és Moór Pannika, ők vitték a zászló uj szallagját. Utánnuk Molnár György vitte a zászlót, kit Lakatos Istvánné szakosztályunk elnökének neje a felkért zászlóanya követem Siba Mihály és Szulczer József között. Majd egyesületünk elnöksége, a meghívott egyesületek küldöttségei és tagtársaink nagy csoportja hármas sorokba összeálva következett kb. 250 taggal. A menet a Bazilika tér Városháztér és Szent István utcán át vonult a Székesegyházba, ahova 10 orakor érkezett meg. Az ünnepi szent Misét Csúcs István prépost kananok mondotta, ki evangélium után a zászlót megáldotta és a kézmüvesrend nagy hivatásáról s abban a régi vallásos szellem megújulásának szükségességéről mondott magasan szárnyaló, nagyhatású beszédet. Szent Mise után az ünnepi menet az Iparosok Székházába vonult ahol kezdetét vette egyesületünk jubileumi díszközgyűlése. Egyesületünk vezetőségén és a tagok nagy számán kivül jelen voltak Csúcs István prépostkananok, Halasy Lajos dr. iparhatóságé kiküldött, a város polgármesterének képviseletében, Montskó Ferencz ipartestületi elnök, Pallay István dr. ipartestületi jegyző, a társtestületek küldöttségei az iparoskor kiküldöttei a helybeli sajtó képviselői, és sokan mások az egyesület jóakarói és jobarátai közül. A díszközgyűlés lefolyása az ezen alkalomból felvett jegyzőkönyvben van részletesen megörökítve, mégis kiemelkedő részként kell megemlékezni a következőkről. Pallay István dr. Ipt. jegyző ünnepi beszédében történeti visszatekintést nyújtott az iparosság szerepéről a magyarság életében s méltatta az egyesület krisztusi szociális és karitativ tevékenységét. 26
