Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: Új szerzeményünk: a székesfehérvári csizmdiacéh mesterkönyve (1838 - 1938Ö
Lukács László: Új szerzeményünk: a székesfehérvári csizmadiacéh mesterkönyve (1838—1938) Kottyán József az egyesület történetét adta elő, majd Dr. Halasy Lajos tanácsos a város polgármestere és közönsége, Montskó Ferenc elnök az Ipartestület, Csúcs István prépost kananok pedig az iparoscsaládokbol kikerült értelmiség nevében üdvözölték a jubiláló egyesületet és tettek vallomást az iparosok rendje iránt érzett tiszteletűkről és nagyrabecsülésükről. Ezekután Zánthó Sándor egyesületi elnök megköszönve a megjelenteknek egyesületünk iránt tanúsított ragaszkodást a díszközgyűlést bezárta és a jelenlevőket meghívta a Magyar Királyban tartandó — díszvacsorára. Este 8 orakor sorra gyülekeztek a résztvevők a fényesen feldíszített teremben. Várakozáson felüli szép számú közönség jelent meg, legnagyobb részben szaktársaink. A díszvacsorán pohárköszöntőt mondottak Csúcs István prépostkananok, Halasy Lajos dr. városi tanácsnok, Montskó Ferencz ipartestületi elnök, Szőllősy Ferencz, az »Ipar« cimü lap szerkesztője, Lakatos István a csizmadia szakosztály elnöke, Siba Mihály és Szulczer József csizmadia iparosok. A vacsora kedves vidám hangulatára jellemző, hogy a vacsorát követő táncz csak a hajnali órákban ért véget.” Két, rajzos oldalon is megörökítették a zászlószentelést és a díszközgyűlést. Előbbin a zászlóanya nevét piros betűkkel emelték ki, a szöveg fölött Székesfehérvár város címerével. Utóbbin az egyesület vezetőségét emelték ki, az utána következő oldalon a 67 tag nevét. A vezetőség tagjai között látjuk Siba Mihály pénztárost, aki a második világháború után a mesterkönyvet megőrizte. Saját, tintaceruzás bejegyzésével is megerősítette ezt a tényt: „Siba Mihály csizmadia őrzi ezt a könyvecskét 1945/1954. évben.” Nevével a mesterkönyv korábbi bejegyzéseiben is találkozunk, 1920-ban a Temetkezési Egyesület tagja 55. sorszám alatt: Siba Mihály és neje. 1938-ban 52. sorszámmal: Siba Mihály és neje. Tomsits Mátyás céhjegyző 1841-ben a mesterkönyvet megfordította, és hátulról kezdte beírni a székesfehérvári csizmadiacéh kiadásait, adakozásait „egyedül a’ jelen talált nyugtatványokból merítve — és az O Jegyző könyvek agg betűin híven gyűjtögetve... örök hálából a’ Szép emlékezetnek.” 1692-ben a „Királyi Kiváltság /Privilégium:/ a’ Győriektől lemásolva” 172 ft. Zászló csináltatás 70 ft. 1738-ban „Uj Kir: Kiváltság VIdik Károly Császártól 257 ft. 1775-ben zászló csináltatás 891 ff. 1775-ben „Imre Herczeg oltárjára segedelem” 485 ff. 1794-től a felsővárosi Szent Sebestyén-templom építésére több alkalommal sokat adakoztak. Ugyanígy az ispotály építésére, ahol a beteg csizmadiákat is gyógyították. Rendszeresen segítették a (szekszárdi, somorjai, nagyváradi, bajai, a Zágráb vármegye zöldhegyi, komáromi, gyöngyösi, veszprémi, verőcei és a helybéli) égetteket, akik között csizmadiák is voltak. Ugyanígy az (esztergomi, budai, révkomáromi és szegedi) árvízkárosultakat. „A szegedi csizmadia ipartársulat részére kiket ama rémséges vízveszély ért 1879dik évben, mely Szeged városát romba döntötte, segélyükre küldetett 100 ft.” Székesfehérváron a csizmadiák házai, műhelyei főként a nyugati és a déli külvárosban álltak (Csizmadianegyed). 1843 szeptemberében Rajkó Dániel úrhidai molnár Rác utcai házában tűz ütött ki, amely a Palotaváros és a Tóváros területén 324 házat elhamvasztott. A sűrűn egymás mellé épült csizmadiaműhelyek között a tűz rohamosan terjedt. Nyomában 58 csizmadiamester vagyonából csak hamu és rom maradt. A városi tanács ezért a csizmadiák az évi adóját elengedte. Megmozdultak az ország céhei, és a segélyekből hamarosan 1200 forint gyűlt össze a fehérvári csizmadiacéh pénztárában.11 A mesterkönyv gazdasági bejegyzéseiben megörökítették a támogatókat, elsőként a fehérvári csizmadiacéhet, amelynek pénztárából 250 forint segélyt utaltak ki égett mestertársaiknak. Feljegyezték a dunaföldvári, veszprémi, pozsonyi, esztergomi, pesti, móri, budai, paksi, egri, magyaróvári, győri, tatai, pápai, pécsi, révkomáromi, szombathelyi, szekszárdi, somorjai, gyöngyösi, várpalotai, nagyvázsonyi, zalaegerszegi, bécsi, bajai, tolnai, kecskeméti és a kőszegi nemes csizmadiacéh által küldött támogatást is. A székesfehérvári csizmadiacéh mesterkönyve elsősorban tagjainak önbecsüléséről tanúskodik. Méltán voltak büszkék magas taglétszámukra: a céhes korszakban 671 csizmadiamester dolgozott Székesfehérváron. Tomsits Adám céhjegyző a török alóli felszabadulást követő céhalapítástól kezdve minden mestert számon tartott. Kedvét lelte az „O Jegyzőkönyvek agg betűinek” olvasásában, az anyaggyűjtésben. Jól tudta, hogy mindezt ,,a’ Szép emlékezetnek” teszi. A mesterkönyv közgyűjteménybe, kiállításra, adatainak e közleménybe kerülésével elképzelése megvalósult. Székesfehérvár csizmadiáinak mesterkönyvébe a legtöbb, legtartalmasabb bejegyzést ő tette, a legszebb rajzokat ő rajzolta. Utolsó bejegyzése 1853-ban, 55 esztendős korában került a mesterkönyvbe. Székesfehérváron hunyt el 1859- ben, 62. évében. A székesfehérvári csizmadiacéh mesterkönyvével kiegészíthetjük céhkataszterünket egy jelentős, a céh történetére, működésére vonatkozó feljegyzésekben gazdag céhemlékkel. " LUKÁCS 2007,108. 27
