Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A %rá apátság előszállási uradalma. I. résig 1659—1826. Egy tolvaj csősz vagyonát összeírták. Eszerint a kisvenyimi mezőőrnek 4 tehene, 6 üszője, 2 tinója, 5 igáslova, 4 csikója, 5 sertése,15 pozsonyi mérős rozsföldje, 1 kocsija, és egyéb gazdasági felszerelése volt. A vagyont elárverezték, a kárt megtéríttették. A polányi tiszttartót 1805. szeptember 30-án, mulasztásai miatt vonták felelősségre. Levonták fizetéséből az uradalmat ért hátrányokat. Karácsonyszálláson az ürüs a birkákat az árpapetrencék közé hajtotta, azok abban kárt tettek. („Még a petrencék tetején is álltak a birkák”.) Máskor a hanyagságért 32 pálcaütésre büntették volna a juhászt, most a kár megtérítésére kötelezték, ami 32 forint volt. 1808. február 14-én jelentették az uradalmi vezetésnek, hogy a bogárdi Gumbi János a mindszenti völgyben a szénakazalból két ízben lopott. A kárt 80 forintra becsülték, melyet ki kellett fizetnie. Nevezett karácsonyszállási szőlőjét megbecsülték és eladták.130 Zsellérmozgalom, cselédzendülés A szigorú fegyelem, a lazaságok megtorlása az uradalomban zsellérmozgalmat eredményezett. A tisztikarral szembekerültek a pásztorok, csőszök, konvenciósok és árendások. Tudunk arról, hogy a zendülés a termelési folyamatot megzavarta. A béresek elégedetlenségéhez a puszták zsellérei, a napszámosok csatlakoztak. 1807 nyarán két béres, Sudár Simon és Molnár Ádám állt az elégedetlenek élére. Az elégededenség okai az elmúlt évek során halmozódtak fel, és 1807 nyarán már elegendő volt egy' kisebb horderejű intézkedés a béresek sérelmére, ami tömegmozgalommá nőtt. Sudár és Molnár, amikor béresnek álltak, a tiszttartóval való egyezkedés során megállapodtak a kötelezettségek mellett a béresek jogaiban. Ez utóbbiak között szerepelt a béresek tulajdonában lévő fejős tehenek legeltetése uradalmi területeken. A tiszttartó ígérete szerint a cselédmarhákat a gulyajárásra hajthatták volna ki a béresek. A megállapodást azonban a tiszttartó megváltoztatta, a béresek teheneit a birkalegelőre engedte kihajtani. Köztudott volt, hogy7 a birkák nem hagytak füvet az általuk járt területen, és betegséget is terjesztettek. A béresek fejőstehenei nem találtak füvet a birkajáráson. Sudár és Molnár sérelmüket az uraságnak kívánták előadni, s mikor a perjel Előszálláson tartózkodott, panaszkodtak neki. A béresek éppen szántási munkát végeztek, amit a két személy otthagyott. Ez a tény az uradalmi vezetőkben felháborodást keltett. A két embert a gazdatisztek a szolgálatból elbocsátották. Sudár és Molnár azonban Előszálláson maradt, és a kibontakozó zsellérmozgalom élére álltak. Amikor a tiszttartó le akarata őket fogatni, az egész puszta felboly'dult, a két személyt nem tudták Fehérvárra vitetni. A nemesi vármegye közgyűlése azt határozta, hogy' Sudárt és Molnárt a pandúrok vigyék a megyei börtönbe, ahol botbüntetést is kapjanak. A közgyűlési határozatban olvasható, hogy' a két rebellisnek a börtönben történő élelmezését az uradalom vállalta. Reck (Rökk) Pál 1805. február elején a vármegyei nemesi közgyűléshez fordult panaszával. Meg kell jegyezni, hogy' ekkor már nem volt uradalmi alkalmazott. A nemesi közgyűlésig a csálcvári járási szolgabíró kivizsgálta Reck Pál panaszát, szembesítette a zirci perjelt és a panaszost. Kiderült, hogy az uradalom jogtalanul vette el a panaszos birtokait, s a perjelnek kártérítést kellett fizetnie. Hasonlóan meg kellett térítenie az uradalomnak egy másik gazdatiszt, Keller István előszállási ispán kárát is. Reck Pál 1805. január 16-án kapta vissza lefoglalt előszállási javait. (Reck Pál előkelő neveltetésben részesítette fiát: a középiskolát és az egyetemi tanulmányokat Pesten végezte. Rökk Szilárd 1820- tól ügyvédi gyakorlatot folytatott, és nagybirtokosok jogtanácsosaként is működött. Életében nagy' vagyont halmozott fel, melyet halálakor, 1888-ban oktatási, nevelési, szociális és tudományos intézményekre hagyott.)131 Az uradalmi vezetés konszolidálása A gazdatiszteket szakértelmükért az uradalmak megbecsülték, és jól megfizették. A nemesi fiatalság szívesen választotta a gazdatiszti hivatást. Az uradalom igényei meglehetősen magasak voltak a gazdatisztekkel kapcsolatban. Megkövetelték a gazdasági iskolai végzettséget, a jártasságot a munkák irányításában és a gyakorlatot, valamint a feddhetetlen életmódot. Az uradalmi irányítók körében magasabb fokon az intéző állt. A gazdaságokat ispánok irányították. Ok a birtokirányítási szervezet alsóbb szintjén álltak, többségük paraszt vagy éppenséggel cseléd volt. Az ispánok kiemelt javadalmazást kaptak, a pénzbeli járandóság mellett lakást, terményt, állattartást. 1810 januárjában a Gy'őr vármegyei nagy'baráti aratók panaszt tettek a vármegy'énél, hogy aratórészüket Előszálláson az uradalom visszatartotta. Modrovich Ignác szolgabíró azonban az ügy' békés megoldásáról értesítette a vármegyei ügyészt. 1814. augusztus 30-án este 10 óra tájban az előszállási majorban egy'16 öles szénakazlat felgyújtottak. A lángok a szénát elemésztették, tetemes kár keletkezett. Az uradalmi vezetés megbízta a gazdatiszteket, hogy7 fedezzék fel a gyújtogatót. A nyomravezetőnek az uradalom 100 forint jutalmat ígért. Az uradalom a többi 130 VeML Ap. lt. Előszállási kormányzóság iratai. A. 1805-1820. 131 VeML Ap. It. Archivum Vetus. E I. k. Terményértékesítés. A. 1806—1813. 251
