Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: Új szerzeményünk: a székesfehérvári csizmdiacéh mesterkönyve (1838 - 1938Ö
Lukács László: Új szerzeményünk: a székesfehérvári csizmadiacéh mesterkönyve (1838—1938) A N: Czéhtől kirendelt törvényes Remek elkészítésében tulajdon Műhbéli jártasságát megesmértetvén; miután a’ N: Czéh közegyezése- ’s jóváhagyásával a’ társasági tagok Számába iktattatott. Székes Fejérvár Böj telőhava negyedikén Ezer nyoltz Száz tizenharmadik Évben. Fizetett öszvesen harmintz három forintot, az.az. 33 ft. Vallására nézve R. Catholikus. Született 1788-dik évi junius 12. Vál. Nemes Fejér Megyében. Műhbeli ösméreteket szerzett a felszabadulásig Válón 1806dik évben über 18 Meghalt Székes Fehérvárott September 22-én 1855. Simor Antal céhbeli remeklése, mesterjogának megszerzése első gyermeke születésének évében történt. A remeklés időpontja 1813. február 14., fia, János, a későbbi hercegprímás 1813. augusztus 13-án látta meg a napvilágot. A váli születésű, Székesfehérváron letelepült tekintélyes polgár földszintes háza, ahol fia született, a mai Piac téren állt. Helyére 1936-ban nagyobb, kétszintes ház épült, amelynek emeleti homlokzatán helyezték el a hercegprímás emléktábláját. Bontásakor, 1988-ban a Fejér Megyei Múzeumegyesület kezdeményezésére az emléktáblát sikerült megmenteni, és áthelyezni a püspöki székesegyház falára.6 Ránk maradt 1886-ból egy rajz a régi Simor-házról.7 Molnár Tibor építészmérnök felvétele pedig a bontást megelőző időből őrzi az emlékét.8 A mesterré válás egyik feltétele, a sikeres remeklés nem véledenül került a bejegyzésekben az első helyre. Akadtak mesterjelöltek, akik korábban más településen remekeltek. Ilyen volt 1824-ben Kruppay Dávid, akinek veszprémi remekét elismerték, de a fehérvári céh kívánságára újat is csináltattak vele, „mellyet a’ N: Czéh elesmért- és jóváhagyott.” Huszonöt ezüstforintot fizettettek vele céhdíjként. Czompert István Válról jött, ahol korábban megremekelt. Fél taksa befizetése után közmegegyezéssel a társasági tagok sorába iktatták Fehérváron. Csajági István Csákvárról költözött Fehérvárra, ugyancsak fél taksával vették fel az itteni mesterek közé. Szalay Ignác 1852-ben Kőröshegyen, Somogy megyében megremekelt. A következő évben Fehérváron újra remekelt, és fél taksával vált a céh mesterjogú tagjává. Spránicz György mesterdarabját 1839-ben nem fogadták el a fehérvári céhben, ezért a budai csizmadiacéh elé terjesztette, ahol „hibás- de tűrhető” remekként értékelték. Ennek alapján a székesfehérvári tanács rendeletéből Spránicz elnyerte a mesteri címet Fehérváron. Csőri József remeklésének bonyodalmát így örökítették meg 1842-ben a mesterkönyvben: „Jegyzés. Csőri Josef háromszori Mester darabok elkészitése utánn is alig képes egy pár az az az úgy nevezett rántz nélkül való Csizmákat Mester darabokhoz illendőknek elkészíteni; de nem az egész Gyülekezett jóvá hagyásával, hanem tsak egy néhány Czéhbéli Tag jóvá hagyásával: miutánn Csőri Josef a’ fölsőbb Parantsok szerént további vándorlásra utasitatott; De a’ helybéli Ts: Tanáts ötét egy pár Mester darabokkal, Mesternek bévétettni rendelte, bé is iktatott mint egy rendetlen, ’s a’ Ns Czéh gyülekezetének eltávozásával, és igy mint egy ismeretien Tag vala. De Csőri Josef nem akarván ismeretlen Tag lenni ezen év October ho 14én elkészítvén a’ Ns. Czéhnek Kívánsága szerént Két pár az az az Asszony és Férfiú rántzos Csizmákat, és igy hitének másodszori letevése utánn mint egy rendes Czéhbéli Tag ismét bé iktatott.” Komáromi Pál és Horváth Gergely a remeklés után csak 38 forint mestertaksát fizetett. A kedvezmény indoka: a város helyett könnyűlovas katonai szolgálatot teljesítettek, ezért 20 forint kedvezményt kaptak. A mesterré válás fontos feltétele volt a városi polgárjog megszerzése. Mivel az 1703-ban újra elnyert szabad királyi városi kiváltságlevél előírása szerint székesfehérvári polgár csak római katolikus vallású lehetett, így nem meglepő, hogy a reformkorig a csizmadiamesterek döntő többsége is római katolikus volt. Szabadalomleveleik is ezt követelik meg a mesterjelöltektől. Az 1692-es privilégium 23. artikulusa kimondja, hogy a céhbe 40 forint bírság terhe mellett csak „Papista Religioban lévő csizmazia Mester Embert” szabad felvenni. Második, 1738-ban nyert szabadalomlevelük 22. artikulusa szerint: „Valamint hogy ezen Nemes Szabad Királyi Székes Fehér-Vár városában senki az igaz Romai Papista Hiten kívül való Purgerek közé nem recipialtatik, úgy szintén ezen böcsületes Czéhben csupán csak Papistahitbéli Mester-Emberek be fogattassanak.”9 Később már előfordult közöttük más vallású is. Az 1851-ben remekelt Csikós László a helyi görögkeleti szerb ortodox közösséghez tartozott. Badits János, aki 1852-ben vált mesterré, evangélikus volt. Mérgesről, egy Győr megyei evangélikus községből került Fehérvárra. Céhzászlót 1728-ban, majd 1845-ben csináltattak a fehérvári csizmadiák. Utóbbit augusztus 7-én szentelte fel Farkas Ferenc nagyprépost a székesegyházban. Az új zászlót így örökítette meg Sulyánszky János céhjegyző a mesterkönyvben: „Melly zászlónak egy felén közepette vágyjon] B. Szűz MÁRIA Képe jobb fölső szegletén Sz. István Király, ball felül Sz. László Király, alsó jobb szegletén Magyar Ország Czimje [címere], ball szegletén Székes Fejérvár Városa Czimje; Más felén közepette Sz. Imre Herczeg, felső jobb szegletén Mostani Uralkodó Felséges Ferdinánd Király, ball szegletén Felséges Ferdinand Király Nője, alsó részén jobb szegletén Csizma, ball szegletén Topán rajzatok. A’ Zászló leg alsó részén mind a’ két felöl ezen írás. Székes Fejérvári Ns. Csizmadia Czéh Zászlója.” 6 MAGONY 1995,196. 7 KŐHALMI-KLIMSTEIN 1886, 5. 8 DEMETER - GELENCSÉR 2002,47. 5 LUKÁCS 2007,102-103. 24
