Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor A zjrci apátság előszállást uradalma. I. rész■ 1659-1826. A pásztói szőlőket a XVIII. század folyamán szerezték, részben ajándékozás, részben vétel útján: 1723-ban Előmálon, 1725-ben Lencsemálon, 1731-ben Mélymálon, 1756-ban Botmálon vettek birtokba szőlőket. Az előszállási szőlők ültetését a jövedelemszerzés indokolta. A földvár—seregélyesi királyi úton az utasok a majorokban élelmet, bort vásároltak. Az utasok a földvári révhez mentek, vágj7 a révtől jöttek. Ezt a jelenséget felismerte a rend, és Előszálláson vendéglőt létesített. Az utazók a fehérbort kedvelték. A majoros véleménye az volt, hogy a szőlőtelepítést el kell végezni, mert ebből lehet jövedelemre szert tenni. (Egy icce bor ára 2 garas volt.) A seregélyes—keresztúri út mellé újabb vendéglőt építettek. Ez a kocsmaépület közel volt a halastóhoz. A vendéglőhöz tágas istálló csadakozott. Bérbe adták a vendéglőt; árendása eg)' Harsányi nevű földvári ember volt, aki 3 évre bérelte ki a vendégfogadót. Az előszállási majorban a szőlőt 1728-ban szekszárdi tőkékkel újratelepítették. Úgy vélték, hogy a szőlőskert terméséből évente ádag 400 akó bort nyernek. Az 1727-1728. évi aszály során az ültetvény kárt szenvedett. A töveket pótolták, a telepítés sikeres volt, mert 20 esztendő múltán az ereded szőlőterület mellett további telepítés történt. 1749-ben 1000 akó volt az előszállási bortermés. A XVIII. század hatvanas éveiben újabb szőlőtelepítés zajlott. Ekkor került nagyobb terület a szomszédos falvak és az uradalom területén élő lakosoknak szőlőültetésre. 1760. március 3-án Előszálláson a szőlők telepítésére újabb parcellákat mértek ki, azokat helyieknek és környékbelieknek adták át. A szőlők újabb telepítése Előszálláson ezekben az évtizedekben ment végbe.76 1789 áprilisában felmérték az előszállási dézsmás szőlőket. Ekkor 404 hold szőlőföld volt, mintegy 300 paraszt művelésében. A földek túlnyomó részét Földvár mezőváros lakosai művelték 250 parcellában. Az apátság is műveltetett 4 parcellát. Előszállási szőlőművelők voltak a következő személyek: Jáki János, Jáki József, Puskás János, Krajner Mátyás, Horváth Mihály, Antal Ferenc, Tóth Márton, Bokor Mihályné, Nyuli György, Paksi József, Szabó István, Simon Ferenc, Kiss István, Kimlei Pál, Kuti Mihály, Németh István, Boros András, Mészáros Ferenc, Kolonits István, Nagy Ádám, Gubanits János, Szlávik György, Bencze Mátyásné, Horváth László, Daróczi István, Gábor György, Anton Hoppe. Az urasági borospince és a szőlő Előszálláspusztán a 42., 43., 44. házszám alatt volt, továbbá egy uradalmi tulajdonú telek, az 1. szám alatt. Nagyvenyim lakói között három szőlőbirtokost találunk: Sigmond Mátyást, Dzida Jánost és Dzida Pétert; alsóalapi lakos Bonz István, Salamon Zsigmond, Borsitczki Antal, Bogárdi Kis György, Paál István, Szentiváni Mészáros Mátyás; öreghantosi (Nagy) Simon János; baracsi Hermán Gergely; bölcskei Fejős Mihály. 1788-ban a hegyekben 3 ezer 644 urna bor termett.77 A dézsmabor mennyisége 1809-ben a következőképp alakult: a fehérbor 291, a vörösbor 696 akó78 volt. Ez évben vásároltak 80-80 akó vörös- és fehérbort is. Az összes előszállási bormennyiség 1813 őszén 1147 akó volt, a szüret idején az előszállási uradalmi pincében még mindig 170 akó óbort (120 akó fehér-, 50 akó vörösbort) tároltak. Az az évi termés sem volt jelentéktelen, hiszen csak a dézsmabor 829 akó és 44 icce79; az allodiális (az uradalom saját szőlőjében termett) bor pedig 151 akó volt. A dézsmaborok jelzik, hogy az előszállási határban jelentős szőlőtermelés folyt: Bébiczhegyen 445, Öreghegyen 182, Túzokhegyen 38 akó dézsmabort szedtek össze az uradalom emberei. A számtartó a jelentős bormennyiség ellenére 260 akó bort vásárolt 1813. november végén, mert az uraság úgy vélte, hogy az asztali borszükséglet mellett az előszállási termés nem fedezi a kocsmai szükségletet. A kocsmákban 1813-ban 1228 akó bort, 41 akó pálinkát mértek ki. Az uradalom jól látta, hogy a kocsmákban kimért borból szép summa jövedelmet szerezhet. 1813. november 20-án az uradalmi kocsmákban kimérendő újbor árát iccénként 8 krajcárban állapította meg az uradalmi vezetés, a direktorátus. A bor árát 1814. május 22-én felemelték. Ezután 1 icce bort 15 krajcárért mértek a kocsmákban. Ez névértékben elég magas, hiszen az előző év őszén az óbornak 10 krajcár volt az ára. 1818. szeptember 17-én a bort 20 krajcárért, a pálinkát 1 Ft 20 krajcárért adták el a kocsmárosoknak. Az előszállási kulcsámő Schmitt Ferenc neje volt. (Férje 1810-ben meghalt.) A kulcsárnő Előszálláson a kastély személyzetének naponta sört és bort szolgált fel az ebédhez. A „komornyik urak” 1 icce sört, és egy meszely80 bort kaptak. A majorcselédek ünnepnapon ajándékként kaptak sört és bort. A mesterlegények, akik az urasági konyhán étkeztek, este és délben 1 icce sört kaptak.81 16 VeML Ap. It. Archivum Vetus. C 478., 481. A. 1760. 77 VeML Ap. It. Archivum Vetus. C 1280. A. 1789, Individual Summarium der Puszta Előszállás. 1-22. p. 78 1 akó kb. 56 liter. 79 1 icce kb. 7 és fél dl. 80 1 meszely kb. 4 dl. 81 VeML Ap. It. Archivum Vetus. C 1730. A. 1810. 240 T
