Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A %irci apátság előszállás! uradalma. 1. rés% 1659-1826. A ciszterci rend civilizációs küldetése Templomok, kápolnák A földvári ferencesek 1727-től vezettek anyakönyvet, és ezekben szerepeltek Előszállás, Venyim, Kokasd népmozgalmi adatai. Előszálláson 1751-től a Szent Anna-kápolna működött, ahol földvári ferencesek miséztek, és szolgálatukért az uradalom fizetett. A földvári anyakönyvekből az 1727 és 1757 közötti adatokat átmásolták az ekkoriban nyitott előszállási anyakönyvbe. 1759. szeptember 26-án páter Albert szerzetes keresztelt Előszálláson, és ott tartózkodott még Schneider Péter, Mücke Ignác, Papp Károly. Az uradalmi központban 3 személy a gazdasággal foglalkozott. A nagyvenyimi katolikus lakosság 1760. március 31-én szerződést kötött a dunapentelei plébánossal, hogy a pasztorálási teendőket a pusztai lakosság körében továbbra is végezze. A nagyvenyimi katolikusok a korábbi évtizedekben Dunapenteléhez tartoztak.82 Ekkor Nagyvenyimet filiális hellyé nyilvánították anélkül, hogy a kérdést az apátsággal egyeztették volna. Ez ellen Schneider Péter tiltakozott, a zirci perjel ugyanis az uradalomban élő katolikus híveket Előszállás pasztorálása alá rendelte. A plébános a rendelkezést azzal magyarázta, hogy Nagyvenyimben a bérlő zsarnoki módon bánt a lakossággal, sokan skizmatikusok, magukat a vallási gyakorlattól távol tartók lettek, ezért volt szükség sürgős intézkedésre. Az egyházmegyei hatóság lépéseket tett a venyimi helyzet rendezésére. Nagyvenyimre az apátság két ciszterci pátert helyezett, akik a pasztorációt megkezdték. 1766. június 4-én egyházi látogatást (canonica visitatio) tett a veszprémi püspök, Koller Ignác. Ugyanekkor Előszálláson tartózkodott a heinrichaui apát, Haschke Konstantin. A püspöki látogatás után lett Előszállás önálló lelkészség. A püspök az előszállási templomban az iskolásoknak hittani ismeretekből kérdéseket tett fel. A tanulók egy7 része a perjeli jelentés szerint megilletődött a kérdéseken. Koller püspök a „maga méltóságából” nem tudott a pusztai gyermekek gondolkodásához igazodni. A tanulók bizonytalan feleletei miatt a püspök elmarasztalta a földvári ferences atyát, akire a zirciek a hittan tanítását bízták. A püspök szerint a ferences atya az ifjúság nevelése helyett a maga kényelmét kereste, ezért nem tudtak a tanulók alapvető hittételi fogalmakra válaszolni. 1766. október 26-án Péter perjel közölte a püspökkel, hogy7 a puszták lakossági pasztorációját a pentelei, a perkátai plébánosok és a földvári ferencesek végzik. Ez elégtelennek bizonyult. A földvári ferencesektől az előszállási plébániát 1766. augusztus 27-én vették át a ciszterciek. A templom építését is ők vezették. A templom 31,60 m hosszú, 12,30 m széles és 15 m magas épület volt. 1777. augusztus 20-án az előszállási pusztákat leválasztották a veszprémi püspökségtől, és az abban az évben alakult Fejér egyházmegyéhez csatolták. 1778. augusztus 26-án Sellyéi Nagy7 Ignác püspök látogatta meg az előszállási templomot, az apátságnak elismerését és köszönetét fejezte ki a templom felépítéséért. Előszálláson 280 gyónó, 76 gyónásra képtelen,142 bérmált,138 bérmálatlan személy élt. A házaspárok száma 34, ebből 5 kálvinista, 5 lutheránus volt. 1783. szeptember 14-én vasárnap tartották az előszállási templom konszekrációját (felszentelését). Az ünnepséget a fehérvári püspök tartotta. A templomi konszekráción jelen volt a heinrichaui apát. A templomot a Boldogságos Szűz születésének tiszteletére szentelték fel. A szentélyben ezt az aktust az alábbi felirattal örökítették meg: Cum gaudio ortus virginis beatae celebratur. A főoltárképet Tschöke Bernât jószágkormányzó (1783—1793 között) ajándékozta a templomnak 1788-ban. Ebben az évben Előszálláson iskolát és kántorlakást építettek. Ebbe a templomba jártak misehallgatásra az előszállásiakon kívül a környék lakói Nagykarácsonyszállásról, Kisvenyimről, Oregvenyimről (Nagyvenyim), Mélykútról, Újmajorból, Alapról, Szentivánból, Bogárdról, Sismándról, Baracsról és a Duna másik oldaláról, Vecséről. Sellyéi Nagy7 Ignác püspök kérte az apátságot, építsenek Nagyvenyimben templomot és a lelkésznek házat. A zirci perjel, Christoff Bonaventura válaszában kifejtette, hogy7 rendezi a venyimi egyházi helyzetet, hajlandó templom és lelkészlak építésére, továbbá a lelkész megélhetésére javadalmat adni. Kiköti viszont, hogy a lelkész csak ciszterci szerzetes lehet. A későbbiekben már nincs szó templomépítésről, hanem kápolnáról, s a lelkész lakását a venyimi kastélyban jelölte ki a zirci perjel. A venyimi káplánság (capellanus localis) megszervezésére 1784. április 29-én került sor. A lelkész Coneider Dávid lett. 1784 májusában a karácsonyszállási katolikusok, mintegy7 300 fő, kérték a perjelt, hogy7 az egyházi intézményeket ne Nagyvenyimben létesítsék, mert az távol esik a pusztáktól, hanem Újmajorban, amely az uradalomban központi helyen fekszik, és Újmajor (Nova Villa) félórai járásnyira esik Nagyvenyimtől.83 A helytartótanács 1785. május 9-én elrendelte, hogy7 az uradalom a templomot Ujmajorban köteles felépíteni. (Megjegyezzük, Újmajorban egy7 cselédház és egy7 istálló állt.) Az újmajori építkezés előkészületei 1786. május 6-án kezdődtek, és 1787-ben az épület elkészült. A templomot Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, a lelkész Zách Tóbiás lett. Filiális helyek voltak: a két Venyim, Mélykút, Alsó-, Közép- és Felsőbaracs, Kokasd, Sismánd, 82 VeML Ap. It. Archivum Vetus. C 479. A. 1760. « VAJDA szerk. 1896, 423-424. 241
