Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A zjrci apátság elás ^állási uradalma. I. rész; 1659-1826. 1742-ben új rektor került a győri jezsuita rendház élére. A birtokjogot a zirciek vele szemben is hangsúlyozták. Az új rektor elszánta magát a vita békés rendezésére. Általa jelölt időben két ciszterci szerzetes Előszállásra utazott, és bejárta a határt Perkáta és Kisvenyim között. A szerzetesek két hétig hiába várták a jezsuitát, nem érkezett meg. Ez év decemberében került sor a rektorral eredménytelen határjárásra. A delegációk a Durmis-Hunkánál kezdték a szemlét. Amikor a határjárók a Cameni-Hunka felé közeledtek, a rektor szónokolni kezdett „a jezsuitáktól megszokott mézes-mázas” hangnemben. Ennek lényege az volt, hogy neki más információi vannak, így beleegyezni a „zirci követelésbe” nem tud. A határszemle leírója még megjegyezte, hogy a testvérek a helyszínen megittak egy üveg bort, s békésen elváltak egymástól. A venyimi bérlet Venyimben 1747-ben két bérlő, Kosta János „rácember” és Forster György pozsonyi mészáros szerződése lejárt. Nemes urak is jelentkeztek bérletért. Zirci értékelés szerint a bérlők tisztességesek voltak a renddel szemben, a perjel a szerződést velük kötötte meg újabb 10 évre. A rác évi 1100, a mészáros 500 forintot fizetett. Amikor a venyimi templomépítés terve felvetődött, és a venyimi bérlők tudomására jutott, hog}' az építési költségek meghaladják az apátság anyagi erejét, a templomépítésre együttesen 75 aranyat adtak.64 Forster György' 1751-ben Előszálláspusztát is kibérelte. Az évi árenda 4000 forint volt és a természetbeniek: 300 pozsonyi mérő siligo (őszi búza), 300 mérő hordeum (árpa), 300 mérő avena (zab). Birtokvita az alsóalapi Salamon családdal 1743-ban birtokvita támadt a szomszédos alsóalapi birtokossal. A Salamon család az előszállási földekből nagyobb területet elcsatolt. Végképp bizonytalan volt itt a határ, amely békés megegyezéssel rendeződött. A vita végén meg is jegyezték Zircen: Jobb békésen birtokolni kisebb területet, mintsem a vitatott nagyobb részeket művelni, ahol állandósul a gyűlölködés. ” Szekeres István birtokszerzése Karácsonyszállás kétszer akkora nagyságú terület, mint Előszállás. Szekeres István kiszakított a pusztából egy nagy területet, és ezen a részen gazdálkodott. A pusztát Sismánynak nevezte el. A területet Szekeres még a lilienfeldiek idejében foglalta el, amikor a birtokviszonyok bizonytalanok voltak. A kiszakított terület a „Földvár—Seregélyes között húzódó királyi út (via regia) nyugati részén, a földvári határjelektől a perkátai úton túl, a vízlevezető árokig húzódott. ” Az előszállási bérlő, az idősebb Fördős, felhívta a lilienfeldiek filiális rendházában lakó Gergely páter figyelmét Szekeres István jogtalan tettére. A páter Gy'őrben panaszt tett Szekeres hatalmaskodása miatt. Közben Szekeres elindította a birtokszerzési eljárást, s a magyar kancellária az adománylevelet kiállította számára. Birtokba iktatása is megtörtént. Erre a lilienfeldiek hazai megbízottja három napon belül újra protestált, mégpedig eredménnyel. A beiktatási jegyzőkönyvet Fiáth János alispán átadta Gergely páternek; s a jogtalanság hamar kiderült, a győri káptalan intézkedett, hogy' a birtokadomány't érvénytelenítsék. 1722-ben Szekeres felajánlotta Karácsonyszállás egy' részét Sajnovics (Sainovich) Mátyásnak, aki ekkor a kőszegi királyi tábla elnöke volt. Sajnovics emberei ménest hajtottak a Szekeres által elfoglalt legelőkre. Sajnovics a területen kutat ásatott. Mikor a kutat Fördős észrevette, Győrbe sietett, amikor Sajnovics is odahaza tartózkodott, és számon kérte tőle, hogyan jutott ménese Karácsony'szállás határába. Fördős előtt Sajnovics Szekeresre hivatkozott, akitől téli tartást kapott ménese számára. Sajnovics ígérte, hogy az idegen birtokból tavasszal a ménest visszahajtatja Fejér vármegyei birtokára. Ebben az évben Szekeres Istvánnak a legeltetést és a szénakészítést megtiltották.65 A rendi vezetés haragudott Szekeresre, ,gonosz lelkületű, vén kálvinistának ” nevezte. (Szekeresről tudni kell, hogy' alhadnagyként részt vett a törökellenes felszabadító háborúkban, majd a kuruc felkelés idején brigadéros [csapatvezér] volt, és a háború végén az uralkodótól kegyelmet kapott.) Sajnovics bérletet kapott Karácsonyszálláson. A kút meghagyásáért Sajnovics évi 12 forintot fizetett. Sajnovics 1727-ben meghalt, özvegye továbbra is a pusztán akart maradni. A rend azonban a bérleti viszonyt felmondta, és azt Daróczy Tolna vármegyei alispánnak juttatta. 64 VeML Ap. lt. Kéziratok gyűjtemény'e. Horváth Konstantin birtoktörténeti jegyzetei. 5. f. 65 VeML Ap. lt. Archivum Vetus. Elenchus d n 10. A. 1722. 236 T
