Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A zjrá apátság előszállási uradalma. I. rés% 1659—1826. Határvillongás Jankóvich földesúrral A határvillongás a szomszéd birtokosokkal szinte az egész XVIII. század folyamán állandósult. 1744 és 1747 között újra hatóság járta be az előszállási és a szomszédos pusztákat, hogy a határokat véglegesen kialakítsák Alap, Hantos, Kert, Pázmán, Sismán puszták közötti részeken. 1767-ben Jankó vich birtokos akarta megszerezni Venyimet, Karácsonyszállást. Fördős bérlő özvegye Jankovichtól birtokháborítást szenvedett el, és emiatt feljelentést tett a pesti királyi táblánál. A bíróság Jankovichot 300 forint pénzbüntetésre ítélte. Ezután Fejér vármegye alispánja jelenlétében jelölték ki a határjeleket. Karácsonyszállás az apátságé maradt. A rendi adminisztrátor protestált Jankovich földesúr határjelei miatt, melyeket Sismány, Karácsonyszállás, Venyim között helyezett el. Aberle elmondotta még, hogy' a határjelek letétele a Pápán élő szerzetesek tudta nélkül történt. (Még 1777-ben is volt erre példa, amikor Jankovich megújította a határjeleket, s erről nem értesítette Fiáth kertpusztai birtokost.)66 67 Apátsági állásfoglalás a telepítésről A sziléziai apátság a XVIII. század első harmada végén a kormányzattól felkérést kapott a Fejér vármegyei puszták telepítésére. A hatóság szerint a ciszterciek a pusztákra 3-4 falut telepíthetnek, mindenekelőtt Előszállás, Karácsonyszállás és a körülötte fekvő puszták valamelyikére. Az apátság nem hajlott a kormányzati kérésre. Székesfehérvártól délre ez időben két falu volt mindössze, Keresztúr és Perkáta. A puszták alkalmasak lettek volna falvak létesítésére, de az illetékes földesurak ez elől elzárkóztak. „Mi is tagadó választ adtunk" — hangzott az apátság részéről. „A Bo/dogságos S%ü%ről nevezett zirci apátság összes jószágai kötött értékes drágakőnek kell tartanunk és megőriznünk a Fejér vármegyében elterülő pusztákat. Oda egykor valóban lebet falut telepíteni, de a jelenlegi viszonyok közepette erre lehetőséget az apátság nem talál. A pusztatelkek szabadok, mentesek minden adózástól. Mihelyt oda falu települ, az adózásra kötelezett lesz Nekünk a szabadság álláspontjára kell helyezkednünk addig míg másokat a királyi parancs nem kényszerít falvak alakítására. Mi ne legyünk az elsők, de utolsók sem, sőt legyünk előrelátók.,157 Az apátsági gazdálkodás kialakítása A sziléziaiak írták az uradalomról: „Sokáig nem tudtuk, hogy az alsópuszták az apátsághoz tartoznak. 1718-ban a rácok segítségével sikerült megállapítani az uradalmi határokat. E munkálatokon eg páter 4 hétig dolgozott, aki a nemesek bíráját, a vármegyei ügyészt segítségül hívta a birtokvitákhoz" Bérlőket a XVIII. században bőségesen találunk a birtokokon, bár az apátság a házi kezeléssel való hasznosítást megkezdte, szinte egyidőben a legelőbérletekkel. A házi gazdaságban kevés, mindössze 25 pozsonyi mérőt termő szántó volt (15 ezer négyszögöl). Az állatállomány 8 tehénből, 3 lóból, 30 sertésből állt. 1720-ban a házi gazdaságban 240 szarvasmarha és a ménesben 74 ló volt. A pápai majorból 1721-ben szarvasmarhákat, lovakat hajtottak Előszállásra. Ekkor kevés volt a takarmány, de még istállók sem voltak. Szénát, szalmát az állatok alá Fördős adott az apátsági állatoknak, valamint kölcsönzött 1 bikát, 1 üszőt, és élelmezte a pásztort. Tulajdonképpen naivság volt a rend részéről előkészületlenül kihajtani az állatokat a pusztára. Istálló hiányában az állatok télen a szabadban voltak és elhullottak. 1721-ben istállóépítésbe fogtak, de az épület télig nem készült el. Az építőanyagot, fát Olaszfaluból sólyi és olaszfalui jobbágyok 16 szekérrel szállították Előszállásra. 1722- ben takarmány biztosítása céljából kihasítottak a legelőből eg)' 25 szekér szénát termő területet. Ez kevésnek bizonyult, mivel az állatok száma megnövekedett. (1723-ban 150 szarvasmarhát, 59 lovat tartottak az apátsági karámokban.) 1723 szeptemberében Niklas Antal apát meglátogatta Zircet, és járt a badacsonyi szőlőben, Előszálláson és Pápán. Ekkor Előszálláson nem volt olyan épület, amely illő elhelyezést biztosított volna az apátnak. A bérlő Fördős Mihálynak egy kunyhója állt a pusztán, továbbá az alkalmazottak putrijai, melyek földbeásott lakóhelyek voltak. Niklas elfogadta a bérlő kunyhóját, ott három napot töltött. Megjegyezzük, hogy a többi helyen csak néhány órát tartózkodott. Más forrásból tudjuk, hogy Niklas felismerte az előszállási birtokokban rejlő gazdasági lehetőséget, és kereste a fejlesztés gazdasági, pénzügyi lehetőségét. Utóda, Regnárd Gergely (1725) — korábban az apátsági javak adminisztrátora — is meglátogatta Előszállást, az éjjelt ő is Fördős putrijában töltötte.68 1724-ben elkészült az apátság előszállási majorja. 1724-ben az apátságnak két keresztúri gazda 4 ekével, 24 ökörrel 4 Ids pozsonyi mérőt termő földet szántott fel a legelőből, és vetett be tavaszi búzával, árpával. A munka ellentételezésére a gazdák Előszálláson állataikat legeltették. Fördős István 1724-ben a legelőgazdálkodás mellett szántóföldi művelésbe kezdett. Az apát megengedte, hogy az uradalomban Fördős saját szükségletére szántóföldet 66 VeML Ap. It. Archivum Verus. C 272., 274. A. 1747. 67 VeML Ap. lt. Kéziratok gyűjteménye. Horváth Konstantin birtoktörténeti jegyzetei. 5. f. f>8 VeML Ap. lt. Archivum Vetus. C 27. A. 1725. 237
