Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: Új szerzeményünk: a székesfehérvári csizmdiacéh mesterkönyve (1838 - 1938Ö
Alba Regia 42. (2013-2014) LUKÁCS LÁSZLÓ ÚJ SZERZEMÉNYÜNK: A SZÉKESFEHÉRVÁRI CSIZMÁDIACÉH MESTERKÖNYVE (1838-1938) A Nemzeti Kulturális Alap meghívásos pályázatának támogatásával, az Értékmentő Pulszky Program keretében szereztük meg 2012-ben a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteményének a székesfehérvári csizmadiacéh mesterkönyvét. Az önálló mesterjog megszerzésének dokumentuma a mesterkönyv, a mestervizsga- és remeklésijegyzőkönyv volt.1 A magyarországi céhkataszter adatgyűjtése során az 1. számú adaüap 73. kérdése foglalkozott a mesterkönywel: az első és az utolsó bejegyzés évszámára és nyelvére (magyar, latin, német, szláv) kérdezett rá. Céhkataszterünk összesen 197 mesterkönyvet tart nyilván.* 2 3 A XIX. században a fehérvári csizmadiacéhet a Dunántúl egyik legnépesebb társulataként tartották számon: 1838- ban, Harsányi István főcéhmester idejében, amikor a mesterkönyvet megnyitották, 130 csizmadiamesterről tudunk. A nagyszámú csizmadiát a helyi tímár- és tobakmesterek, később az itt alapított bőrgyárak látták el talp- és felsőrész bőrrel. Nyersanyagukat a mezőföldi uradalmak állattenyésztése szolgáltatta. Új szerzeményünkről Baróti Géza már 1938-ban hírt adott, Szfzgtzjendős a fehérvári csizmadiák céhkönyve című írásában: „Ez a díszes kiállítású céhkönyv magában foglalja a székesfehérvári csizmadia czéh kétszáztíz évének történetét, s rajta keresztül az ősi, polgári csendességgel telített város történetét is... A czéhkönyv, amit száz évvel ezelőtt kezdett róni ösztönös művészi kézzel egy csizmadialegény, ma is ott rejtőzik a faragott czéhládában, három kulcsra jár, a három kulcs más-más mesterek lajbizsebében húzódik meg. Amikor együtt van a három mester, akkor kinyitható a láda, s kézbeveheti az ember a czéhkönyvet, a »láthatatlan« czéh történetének dokumentumait.” A százesztendős mesterkönyvet az 1930-as években Szabó Sándor Sütő utcai csizmadiamester őrizte.3 A Sütő utcát az 1970-es években lebontották, helyére lakótelep épült, de a mesterkönyv túlélte a változásokat. Teljesen váratlanul, 2010-ben felkereste a Szent István Király Múzeumot Újházi László székesfehérvári lakos, kezében a fehérvári csizmadiacéh mesterkönyvével. A dokumentumot nagyapja, Siba Mihály, a csizmadia ipartestület pénztárosa őrizte meg, hagyta rá. Tőle vásároltuk meg a múzeumnak. Megszerzésével a Szent István Király Múzeum néprajzi gyűjteménye jelentős céhtörténeti dokumentummal gazdagodott. Nagy alakú (A/3; 38 x 27 cm), 350 oldalas, merített papírra, tintával írták, rajzolták a fekete bőrkötéses mesterkönyvet, aranyozott tábláján a koronás magyar címerrel. A székesfehérvári csizmadiamesterekről vezették 1838—1938 között, magyar nyelven (lelt. sz.: 2012. 1. 1.). A jó állapotban megőrzött mesterkönyv tanulmányozása, adatai jelentős mértékben kiegészítik a Dunántúl legnagyobb céhéről eddigi ismereteinket, elsősorban a csizmadiamesterek életútjára vonatkozóan.4 A mesterkönyv nyolc, római számokkal számozott oldallal kezdődik, hat rajzzal. Szerzőjüket elárulja szignója: Tomsits Mátyás Rajzolta mint Czéh társasági Jegyző■ Szerzőségét az első rajzon is megerősíti, a virág szirmain olvasható: 1838 A’ TÁRSASÁGÉRT. ÖRÖK HÁLÁBÓL TOMSITS MÁTYÁS IRTA SZENTELI NEMES CZÉHNEK. A második oldalt tekinthetjük a könyv belső címlapjának, ahol a Magyar Királyság országai és tartományai egyesített nagycímere köré ezt írta: 1838 BÖJT ELŐ HAVA 25DIK NAPJÁN JEGYZETE A’ SZABAD KIRÁLYI SZÉKESFEJÉRVÁR VÁROSÁBAN HELYEZTETETT ÉRDEMES ’S NEMES CSIZMADIA CZÉHBELI MESTEREK NEVEINEK. A mesterkönyv megnyitásának dátumát a könyvkötő a kötéstábla hátsó oldalán aranyozott betűkkel tüntette föl: 1838. 25. FEBRUAR. A harmadik rajz címerpajzsán V. Ferdinánd király címeit sorolta fel a céhjegyző. A király a céhszabadalmak kiadója, megerősítője volt az országban. Székesfehérvár szabad királyi város címerét látjuk, tanácsának, tisztségviselőinek nevét olvashatjuk a negyedik rajzon. Közöttük Vass János céhbiztosét, aki hamarosan elhunyt. Szép bejegyzés őrzi emlékét az ötödik rajz hátoldalán: „fl840dik Évnek Böjtmáshó 2dik napja vala azon Czéhünkre gyászos idő melly Tekintetes ’s Nemes Felső Gelléri Vass János Urat, ' DÓKA 2005, 38. 2 ÉRI - NAGY - NAGYBÁKAY szerk. 1975,1. 37, 268. 3 BARÓTI 1938,191-192. * LUKÁCS 1983; 1984; 2007, 99-113. 21
