Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Alba Regia 42. (2013-2014) FARKAS GÁBOR A ZIRCI APÁTSÁG ELŐSZÁLLÁSI URADALMA I. RÉSZ: 1659-1826 „Előszállás a puszták gyöngye” (Heinrichau apátja) FÖLDRAJZI VISZONYOK, TERMÉSZETI ADOTTSÁGOK Az uradalom jellemzői Az uradalom 1659 óta volt zirci apátsági birtok, Fejér megye délkeleti részén, a Mezőföldön, az egykori kun szállások területén. A birtoktest 286 évig működött, és 1945. március 25-én, a generális földosztás hajnalán szűnt meg. Az uradalom helyrajzi fekvése termelési és kereskedelmi szempontból kedvező volt. A vasúti infrastruktúra létrehozásáig, 1883-ig a terményt szárazföldi és vízi úton szállították, s ebben a Duna meghatározó volt. Az alsó kerületek, Előszálláspuszta, Róbertvölgy, Kelemenhalom termékeit a dunaföldvári kikötő vette fel. (Földvár mezőváros 8 km-re feküdt az uradalom határától.) A felső kerületek, így a karácsonyi puszták, Mélykút, a venyimi puszták, Bernátkút, Kokasd termékeit a szalki (dunapentelei) és az adonyi kikötőkben rakták hajóra. A szárazföldi utak kiépítettek, Buda, Székesfehérvár és Zirc irányában áruszállításra alkalmasak voltak. Az uradalom a dunaföldvár— budapesti, a dunaföldvár—székesfehérvári és a cece—dunaföldvári közutakat vette igénybe. Fontos volt az áruszállítás szempontjából a kelenföld-pécsi MAV-vasútvonal, melynek két állomása, Sárbogárd és Sárosd vasúti rakodóján történt a termények feladása. Az uradalom területén vasútállomások voltak: Herczegfalva, Ménesmajor, Nagyvenyim. A Székesfehérvár-Szekszárd vasúti szárnyvonal áruszállítás szempontjából nem volt jelentős. A belföldi piachelyek, Buda és Székesfehérvár 80, illetve 40 km-re estek az uradalomtól. 1900-ban az uradalommal határos települések Perkáta, Rácalmás, Dunapentele, Baracs, Dunaföldvár, Alsószentiván, Alap, Mindszent, Sismánd és Kishantos voltak. 1850-ben az uradalomban lakott helyek Kis- és Nagyvenyim, Herczegfalva, Mélykút, Karácsonyszállás, Előszálláspuszta voltak. A terület 1848 előtt 34 180, az úrbéres viszonyok felszámolása után 31 254 katasztrális hold nagyságú volt. A központ Előszálláspusztán volt, amely a XVIII. század utolsó harmadában centrális hellyé szerveződött. Kastély, templom épült, továbbá gazdasági központi szerepkörének megfelelő gazdasági intézmények. Előszállás 1928-tól politikai község volt. Az uradalom területén 1928-ig egy7 jobbágyközség volt, a feudális korban kései, 1811-es telepítésű Herczegfalva. A természeti körülmények a mezőgazdasági termelésre, miként a Mezőföld egészében, ösztönző hatással voltak. Kedvező volt a klíma és a földrajzi adottság. Az uradalom alakzata délről északra húzódó szabálytalan sokszög volt, mely nyugat-keleti irányban 9, észak—déli irányban 23 km-re terjedt ki. A XIX. század utolsó harmadából származó adatok szerint az uradalmi határt patakok, mély árkok, mezei utak, fasorok szegélyezték; terepviszonyai mérsékelten hullámosak voltak, síkságok és fennsíkok váltakoztak, melyeket halmok, ligetek, csenderesek (bozótos sűrűségek), mesterségesen telepített erdők, szőlőültetvények tarkítottak. Az uradalmi területen a tengerszintfeletti magasság 100— 175 méter közötti volt. Alacsony fekvésű volt a földvári határ közelében Gulyamajor déli és Ménesmajor teljes területe. Magasabb fekvésű gazdasági kerületek voltak Bernátkút, Kiskarácsonyszállás és Róbertvölgy. A talaj minősége két részre osztható: a Kokasd—Karácsonyszállás közti képzelt vonaltól északra fekvő vidékeken vályog és homok, a déli területeken a kötött vályog és az agyag volt az uralkodó talaj. A termőtalaj mélysége az alacsonyabb részeken 50-70, a dombos vidékeken 20-25 cm volt. Terméketlen részek a mélyebben fekvő szikesekben, ingoványokban, mocsarakban, a könnyen elvizesedő földekben voltak. A talaj 80%-ban vályog, 20%-ban homok, illetve futóhomok volt. A 217
