Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Farkas Gábor: A zirci apátság előszállási uradalma. I. rész (1659 - 1825)
Farkas Gábor: A zirci apátság előszállást uradalma. I. rész; 1659-1826. ménesmajori gazdaság teljes területe futóhomok; a kokasdi, a kis- és nagyvenyimi laza homoktalaj; a bernátkúti föld agyagos; a többi kerületben fekete homoktalaj volt. A gazdasági progresszió megkövetelte a földbirtok tőkés módszerekkel történő kiaknázását; a területhasznosítás az agrogeológiai vizsgálatok eredményei alapján ment végbe. A silány talajokat erdősítették, szőlőültetvényekkel hasznosították, juhlegelőket alakítottak ki. Az erdők a XIX. század utolsó harmadában mintegy 300 katasztrális holdat foglaltak el; a főbb fafajták: mocsári tölgy, nyár, jegenye és akác voltak. A fekete homokon kenyérgabonát, pillangósokat, kapásokat termesztettek. A szarvasmarha-tenyésztés országosan híres, a juh-, a ménes- és a sertéstartás kiemelkedő volt. A terület vízellátottsága szegényes, jelentősebb vízfolyása a Mocsár-patak volt. Az éves csapadék 550—650 mm között váltakozott, az aszályok gyakoriak voltak. A vízfolyások nyáron kiszáradtak. A mesterséges tavak elgátolással keletkeztek, a kokasdi és a mélykúti vizek kivételével. Az összefüggő erdőség a középkor végére kipusztult, véglegesen a török hódoltság idején. A XVII. században az egész Mezőföld elvadult vidék volt, az ukrajnai sztyeppéhez hasonlított. Mezőgazdasági kultúrát a XVIII. század elejétől a legelőbérleti rendszer és a heinrichaui apátság által ösztönzött intenzív művelés hozott e tájra.1 Az uradalmi vezetés az időjárással kapcsolatos megfigyeléseit a XIX. század utolsó harmadától rögzítette. Évszázados tapasztalat volt, hogy a klimatikus viszonyok a kultúrnövények fejlődését döntően meghatározták, s a mezőgazdasági termelés a természeti erők függvénye. A feljegyzésekből tudjuk, az uradalom területén a tavaszi időjárás általában csapadékos, hűvös, május közepe táján a fagy gyakori volt. A nyár elején ködök ültek a tájra. (A köd miatt Gulyamajorban a rozstermeléssel fel kellett hagyni.) Az 1891. és 1895. közötti években az időjárás aszályos volt: a forróságban a gabona megaszalódott, a kapások sínylődtek. Az aszályos periódusokban a termés kevés volt. Májusjúnius hónapokban a zápor, az égi háború, a zivatar gyakori volt. Ilyen esetekben a gabona megdőlt, rozsdabetegség lépett fel. Jégverés főként az antalmajori, a nagykarácsonyszállási, a róbertvölgyi és a kelemenhalmi termést érte. Az őszvégi hetek csapadékosak, a téli hónapok aszályosak voltak. Tartós hóréteg évtizedeken át alig fedte a földeket. Az uradalom működésének utolsó évtizedeiben, kb,1910-től szélsőséges időjárási viszonyok uralkodtak. A jószágkormán)rzóság rendelkezett a modern agronómiái ismeretekkel, ezek intézményes alkalmazására azonban nem volt elegendő tőkéje. Az öntözés és a vizek szabályozása a távlati tervekben szerepelt. Néhány gazdasági év jellegzetes időjárási viszonyait a következőkben rögzítjük: Az 1921—1922. év csapadékeloszlása szélsőséges volt. Az 1921. év ősze, az 1922. év tavasza aszályos volt, három gazdasági kerületben fél éven át nem hullott csapadék. Az 1922. év nyári aszályban a kultúrnövények sínylődtek, az augusztus végén megérkezett esők hetekig tartottak, az el fonnyadt növénytövek feléledtek. A tengeri és a répa közepes termést adott, a takarmánynövényeken a csapadék viszont már nem segített. 1922 őszén a béresek már a téli takarmányt etették az igásokkal. 1923. ősztől 1924. tavaszig csapadékmentesek voltak a hónapok, 1924 őszén bőséges eső öntözte a földeket. 1925. május 12-én —2----4 fokos hideg köszöntött a régióra; a mély fekvésű szántókon, Ménesmajorban, Róbertvölgyben a rozsvetés ki fagyott. 1927. július végéig a gyakori eső a takarmánykészítést hátráltatta, a kaszálásig tönkre is tette. A gazdatisztek szerint ez a takarmány értéktelen, a szalmával egyenértékű volt. Az aratást gátolta az esőzés, a gabonakeresztek csíráztak, szárítással lehetett a minőségen javítani. A szőlőkben peronoszpóra pusztított, a betegséget permetezéssel sem tudták megszüntetni. 1928. május 12-én és június 2-án fagyos napok voltak. (A hideg időjárás később, 1935. május elején megismétlődött, ezúttal 15 napig tartott.) Az előszállási kerületben 300 katasztrális holdon 100%-osan ki fagyott a rozs. A szőlőkben, Előszálláson, Ménesmajorban és Kisvenyimben 75%-os kár esett. A megmaradt fürtöket azután az augusztusi jégverés semmisítette meg. A termés a korábbi évek átlagához viszonyítva 40%-kal lett kevesebb. Az 1935. évi nyári aszály alkalmával a legelőkön elfogyott a fű, a rideg gulyát téli takarmánnyal etették. Majd az augusztus végétől szeptember közepéig tartó esők hatására a legelők, a rétek kivirultak, sarjűt kaszáltak, a lucerna másodszorra is megnőtt. Az időjárási fordulat örömmel töltötte el az uradalom népét. Az 1939 késő őszén leesett hó 1940 kora tavaszáig maradt a földeken, ezért az őszi mélyszántással és a trágyakihordással a béresek nem végeztek. A vastag hótakaró a meleg márciusi napokban gyorsan elolvadva árvizet és belvizeket okozott. A dunai ár átszakította a gátakat, elöntötte a dunaföldvári kendergyári telepet, megrongálta a gazdasági kisvasutat, elsodort két MAV-hidat, feláztatta a közlekedési utakat. Az 1941—1942. gazdasági évben két hétig tartó szokatlan esőzés, az északi kerületekben és Ménesmajorban pedig vastag hótakaró akadályozta mintegy 450 katasztrális holdon a munkát. A belvíz június közepéig maradt a szántókon, a réteken és a legelőkön; az ezután vetett takarmánynövények: a köles, a mohar, a nyári csalamádé a beköszöntött szaharai forróságban megsemmisültek. Az őszi és a kora tavaszi vetések viszont minőségileg kifogástalanok lettek.2 1 VeML Ap. lt. Kéziratok gyűjteménye. Horváth Konstantin birtoktörténeti jegyzetei. 2 VeML Ap. lt. Rendi káptalan jegyzőkönyv. Gazdasági jelentések. 1891-1895., 1921-1942. 218 ■ 'U -..V
