Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Szücsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekercék és fokosok. Baltafélék a 6-8. századi Kárpát-medencében
8. A BALTAFÉLE TÍPUSOK FÖLDR AJZI MEGOSZLÁSA A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN Szűcsi Friges: Avar kori balták, hárítok, szkénék és fokosok. Baltifélék a 6-8. s^á^adi Kárpát-medencében—Awaren^eitliche Streitäxte und Bak. Äxte im 6—8. Jahrhundert aus dem Karpatenbecken — Axes and hammer axes in the Avarperiod. Axes in the 6—8. century in the Carpathian Basin A 41 kora avar baltaféléből 31 a Dunántúlon került elő (III. tábla — I. térkép). Hasonló dunántúli túlsúly mondható el a kora avar korban a lándzsákról,178 valamint a 6. század végén — 7. század első harmadában a bizánci leletekről.179 Ezeket a tényeket nem lehet mindössze a kutatottság aránytalanságával magyarázni. Az sem valószínű, hogy a Dunántúlon kívül a kora avar korban alig használtak baltaféléket. Elképzelhető, hogy a baltafélék sírba helyezésének szokását a 6. század végén, 7. század elején az avar népesség a Dunántúlon kezdte el alkalmazni és innen terjedt el a 7. század második harmadában az egész avar szállásterületen az avarok körében. A szokás eredete kérdéses, hiszen a langobardokat és a gepidákat nem jellemezte, sírjaikban ritka melléklet a baltaféle.180 8.1. A balta típus földrajzi elterjedése A 12 kora avar baltából 9 a Dunántúlon került elő, 1 a Duna-Tisza közéről, 1 db Felvidéken, a Duna partján, és 1 db Délvidékről a Duna-Tisza közéről (IV. tábla - II. térkép). A közép avar időszakban változik a balták elterjedése. All közép avar baltából 6 db van a Dunántúlról (ebből négy a mai ausztriai részről), a maradék a Duna-Tisza közéről, Tiszántúlról, Erdélyből és Felvidékről. Van viszont 12 darab, amit a közép és késő avar koron belül nem tudunk pontosabban keltezni. A késő avar korban 8 db dunántúli mellett 17 db baltát ismerünk a Felvidékről és egyet a Duna-Tisza közéről. A kora és közép avar időszakban tehát dunántúli túlsúly a jellemző, a késő avar korban viszont ugrásszerűen megnő a felvidéki balták száma. A 8. században az Avar Kaganátus déli határvidékén is használatban van a balta típus: Nagygoricából (Velika Gorica — Horvátország) 2 darab került elő, mindkettő nyéltámaszos köpűvel (C és E köpű) rendelkezik.181 8.2. A fokosbalta típus földrajzi elterjedése Időrend figyelembevétele nélkül, csak a számarányokat tekintve a következő a fokosbalták területi megoszlása: 51 db — Dunántúl, 16 db — Duna-Tisza köze, 12 db — Tiszántúl, 6 db — Erdély, 26 db — Felvidék (V. tábla — III. térkép). Ha korszakonként vizsgáljuk a területi elterjedést, érdekes eredményeket kapunk. Egy Duna-Tisza közéről származó példányon (S^eghegy/Lovcenac) kívül a biztosan kora avar korra keltezhető fokosbalták mind a Dunántúlról kerültek elő (13 db). Két szórvány fokosbalta van csak Erdélyből, amit még kora avar korinak határoztak meg, de szórvány voltuk miatt a meghatározás teljesen bizonytalan (Nagyenyed/Árud,'82 S^ás^sebes/Sebef83). A kora és közép avar koron belül pontosabban nem keltezhető darabok döntő többsége is dunántúli (kilencből hét). A közép avar korban is megmarad a dunántúli túlsúly (14 db), de már közel ugyanannyi ismert Felvidékről (10 db), megnő a számuk a Duna-Tisza közén (7 db), megjelennek a Tiszántúlon (4 db) és továbbra is megvannak Erdélyben (1 db). A közép és késő avar koron belül pontosabban nem keltezhető 16 db fele dunántúli, a másik 8 db fele-fele arányban származik a Felvidékről (4 db) és a Duna-Tisza közéről (4 db). A késő avar korból már arányait tekintve a legtöbb fokosbalta Felvidékről került elő (11 db), de továbbra is jelentős mennyiséget alkotnak a dunántúli (9 db) darabok és megvannak a Duna-Tisza közén (3 db), a Tiszántúlon (5 db) és Erdélyben (1 db) is. Összességében az idő múlásával hasonló tendenciát figyelhetünk meg, mint a balta típusnál: a Dunántúl az egész avar korban jelentős marad a fokosbalták használata szempontjából, de a késő avar korban már a Felvidéken összpontosul arányaiban a legtöbb. 8.3. A bárd típus földrajzi elterjedése A bárdokról általánosságban elmondhatjuk, hogy többségük a Dunántúlról került elő (46 db — 62%), de jelen vannak a Felvidéken (15 db), a Duna-Tisza közén (7 db), Tiszántúlon (3 db) és Erdélyben (1 db) is (VI. tábla - IV. térkép). Ha az időrendjüket is vizsgáljuk, meglepő eredményeket kapunk: a kora avar koriak kivétel nélkül a Dunántúlról valók, csak a kora avar időszak végén, közép avar időszak elején (650 körül) jelentek meg a Duna-Tisza m CSIKY 2009, 203. 179 BÁLINT 1995, 315-317.; GARAM 2001,194-195. 180 A langobardoknál Pannóniából csak 2 db: Hegykő 34. sír; Maria Ponsee 58. sír. (BÓNA 1993, 126.) 181 MILOSEVIC 1987, si. 3./4„ 3./5. 182 ADAM 2002,18.; HOREDT 1958,92. 181 ADAM 2002, 314-315.; HOREDT 1958, 82., Fig. 17./8., 103. 134 T I
