Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Szücsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekercék és fokosok. Baltafélék a 6-8. századi Kárpát-medencében
közén (Tamaméra-Urak-dűlő X. sír),184 majd a közép avar kor folyamán terjedtek el az egész avar településterületen. Ennek ellenére többségük a Dunántúlról látott napvilágot mind a közép avar (11 db — 55 %), mind a késő avar korban (15 db - 54%). A Tiszától keletre csak a közép avar korból ismerünk bárdokat (Magyarlapád/ Lopadea Noua; Tis^ade rys 19. sír, Tisyafúred-Majoroshalom 420. sír, 942. sír), a késő avar időszakból már nem. Említést érdemel, hogy egy késő avar felvidéki darab (Csataj/ Cataj 74. sír) kivételével mindegyik nyéltámaszos L alakú bárd Pannóniából (Dunántúl) került elő. Ez az adat — az előző fejezetben említett római előzmények ismeretében — a csoport római eredetére enged következtetni. Ezeken kívül még a Klagenfurti-medencében fekvő Baardorfból ismerünk egy példányt avar jellegű leletek környezetében, de ez hosszú nyéltámaszával inkább késői Meroving párhuzamokkal rendelkezik.185 Az L alakú bárd altípus a 8. században használatban van az Avar Kaganátus déli határvidékén: Nagygoricából (Velika Gorica — Horvátország) 2 darab is előkerült, az egyik nyéltámaszos.186 A közép avar korban, az ekkor megjelenő T alakú bárd altípusból a kerepes-sóderbányai az egyetlen a Duna—Tisza közéről; 2 db a Tiszántúlról került elő, de Tisza-parti lelőhelyekről (Tis%eder%s, Fisgafiired-Majoroshalom). A maradék négy közép avar kori darab a Dunántúl különböző részein látott napvilágot (Bölcske-Kömlődi út, Malimba 1.-Belátó-domb, Majtapordány/Leithaprodersdorf, Zamárdi-Rétifóldek). A késő avar korban a dunántúli túlsúly (8 db) mellett feltűnik felvidéki temetőkben is (Zsebes/Sebastovce, Bárca/Kosice-Barca), nem ismerünk viszont egy példányt sem a Tiszától keletre eső területekről. Sgücsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekereik és fokosok. Baltafélék a 6—8. sgágadi Kárpát-medencében — Awarengeitliche Streitäxte und Bei/e. Äxte im 6—8. Jahrhundert aus dem Karpatenbecken — Axes and hammer axes in the Avarperiod. Axes in the 6—8. centwy in the Carpathian Basin 8.4. A szekerce típus földrajzi elterjedése A szekercék típusa az avar korban földrajzilag kivételesen jól körülhatárolható területen terjedt el (ATI tábla - V/l. térkép). A szekerce típus hosszú és magas éllapú altípusa (10a pengeforma) valamikor a 8. század második felében, legkésőbb a 8. század utolsó negyedében alakult ki az Avar Kaganátus északnyugati határvidékén, a Dunától északra,187 és még a 8. század végén megjelenhetett a Kisalföldön,188 valamint a Duna—Tisza közének északi peremén.189 Ennek ellenére a 8. és 9. században egyaránt a Dunától északra volt a legkedveltebb a használatuk.190 Az Avar Kaganátus fennállása idején a legkeletibb képviselőjük a syiráki példány (a Duna—Tisza közének északi részén, az Északi-Középhegység lábánál). A Dunántúlon feltehetően a 8. század végéről (9. század elejéről?) csak a tápborbapusytai és a győr-téglavetői szekercéket ismerjük. Az egykori Avar Kaganátus területén való elterjedésükkel kapcsolatban említésre méltó az a tény, hogy a kelet-felvidéki Zsebes/Sebastovce 9. századba is „átnyúló” késő avar temetőjében a 23 baltaféléből egyik sem szekerce! Ugyanez elmondható Dévényújfalu/Devinská Nova Vés temetőjéről, ahol 15 baltaféle látott napvilágot.191 A típus példányait tehát sírjaikba ritkán mellékelték, használata feltehetően nem vált általánossá az avar hadszervezetben. A szekercék a 9. században az egykori késői Avar Kaganátus északnyugati területén, azaz a Nyugat-Felvidéken (pl. Túrócszentmárton/Martin),192 valamint attól északnyugatra, a Morva-medencében (pl. Ivanovice,193 Mikulcice- Klásterisko)194 váltak igazán elterjedt fegyverré. A Dunántúlon (Pannonia) is előfordultak, ugyanis onnan 5 darab ismert: Garabonc-Ófalu 49. sír,195 Söjtör-Petőfi u. 17. sír (9. század első fele),196 Sopronkőhida-Deicht-dűlő 52. sír (9. század második harmada)197 és Páli-Dombokpuszta 8. sír, 10. sír.198 Legdélebbi előfordulása a Kárpát-medencében, a Dráva jobb partján fekvő Medvegy/Medvedicka lelőhely, ahol korai Karoling szíjvéggel volt együtt egy' sírban.199 184 Tarnaméra-Urak-dűlő X sírja a kardtípus alapján a kora avar időszak végére keltezhető (SIMON 1991, 307.), akárcsak a Tarnaméra-típusú szíjvég alapján. (GARAM 2001, 159.) 185 STADLER 1994,223-224. «<■• MILOSEVIC 1987, si. 3./7., 3./8. (Nyéltámaszos.) 187 Komámm-Hajógyár/Komámo-Lodenica 128. sír; Párkány/Stúrom 218. sír; Po%sonybesgterce/Záhorská Bystrica 76. sír. 188 Győr-Téglavető-dűtől4. sír; Táp-Borbapus^ta VI. sír, 3. sír. 189 Ssjrák-Dagenfetd-birtok 16. sír. 19(1 8-9. század fordulójának környéke pl. Komarom í áradt u./Komdrtw IV. — Váradibo ul. 21. sír. 9. századból pl. Mikulice/Mikulcice-Klásterisko 1365. sír. 191 EISNER 1952,401. 192 A szekerce ajándékozással jutott múzeumba, más 9. századi tárgyakkal együtt: kard, 4 db nyílhegy', szárny'as lándzsa, 3 db sarkantyú, kengyel. (NAGY Géza 1906,133.; NAGY Géza 1913, 252.) '*> PROFANTOVÁ 1992, 726-727. 194 Mikulcice-Klásterisko 1137., 1145., 1166., 1241., 1317., 1365., 1370., 1371., 1372. és 1390. sír. (KLANICA 1985, Obr. 13., 14., 15., 17., 19., 22., 23.) SZŐKE 1992, 229. 194 SZŐKE 2011, Abb. 3. 197 TÖRÖK 1973b, 17., 44. >98 TOMKA 2000,183. 199 MILOSEVIC 1987, si. 3./10.; SZŐKE 1994, 265. 135
