Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Szücsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekercék és fokosok. Baltafélék a 6-8. századi Kárpát-medencében
Nyéltámaszos balták altípusa: C, E, F köpűformákkal rendelkezik. Nagy harsány 28. sírban semmi sem utal arra, hogy ott egy harcos lenne eltemetve, ezért Pásztor Adrienn arra következtetett, hogy a sírba mellékelt balta ebben az esetben szerszám lehetett.44 A jobb térdnél helyezkedett el, élével a sír széle felé fordítva. Fanyele a jobb kézfejcsontoknál érhetett véget, így mintegy 40-45 cm-es fanyéllel számolhatunk. A viszonylag rövid nyél talán ugyancsak a szerszámként való értelmezést erősíti.45 Seiest Frigyes: Avar kori balták, bárdok, sgekercék és fokosok. Baltafélék a 6—8. századi Kárpát-medencében—Aivarengeitliche Streitäxte und Beik. Axte im 6-8. Jahrhundert aus dem Karpatenbecken — Axes and hammer axes in the Avarperiod. Axes in the 6—8. century in the Carpathian Basin 6.2. Fokosbalta típus A típusnak 141 darabját gyűjtöttem össze. A fokosbalták ütő- és vágó funkcióval egyaránt rendelkező fegyverek. Munkaeszközként is megállhatták helyüket, noha többségük elsődlegesen bizonyosan fegyverként funkcionált. A baltákéval azonos, vagy ahhoz hasonló pengéjük (1-5 pengeformák) törés nélkül olvad a köpűbe. A köpűhöz az ellentétes oldalon eltérő hosszúságú (1 cm-nél hosszabb), többnyire tompa ütőfelületű fok csatlakozik. A fokok között is nagy változatosságot figyelhetünk meg. Az ütőfelületük alapján két fő csoportot tudunk elkülöníteni: a kalapács jellegű fok (I—VI. fokformák) és a balta jellegű foklap (VII. fokforma). Ez képezte alapját két altípus kialakításának: kalapácsfokú altípus, foklapos altípus. Kalapácsfokú altípus (I—VI. fokformák): A fokosbaltáknál a kalapács jellegű fok (I—VI. fokformák) többnyire tompa ütőfelületű, de akad kicsúcsosodó ütőfelületű is (pl. Budakalász 1469; Zamárdi- Réti földek 701. sír). Az altípus a köpű formája alapján osztható négy csoportra: Hengeres köpűs csoport (F — köpűforma) Lapos köpűs csoport (G — köpűforma) Rombusz alakú köpűs csoport (H, K - köpűforma) Ovális köpűs csoport (I - köpűforma) Az általam lemért (7 db) fokosbalták tömege 90-220 gramm közé tehető.46 Az egészben megmaradt példányok hosszúsága 9,7 és 25 cm között, az élhosszúság 1,7 és 6 cm között változik. Egyedül a kaposvár-toponárfészerlakpuszytai darab élhosszúsága kiugróan nagy' (9,7 cm), de ez a baltaféle pengéjének vizsgált területünkön egyedinek számító formája alapján is kilóg a sorból. Felülnézetben aszimmetrikus pengéjének egyenes oldala egy vonalban van a köpűvel, amiből arra következtetek, hogy — a fokosbalták között egyedüliként — munkaeszközről (fafaragó szerszám?) van szó. A rendelkezésemre álló adatok alapján egy közép avar kori szokásnak tűnik a fokosbalta nyelének karikákkal (gyűrűkkel) való díszítése. (7. ábra) Két példát ismerünk erre: 1. Igar-Vámi-szőlőhegy II. lelet. A nyelét 3 db bronzkarika díszítette.47 2. Syeged-Kundomb 248. sír. 3-4 db vasgyűrű díszítette a nyelét. Hasonló díszítési módot csak a fokosbalta típusnál figyeltem meg. 7. ábra. Az igari fokosbalta és a nyelét díszítő karikák (FÜLÖP 1987, 5. ábra nyomán) A típusra jellemző nyélhosszúságról csak közvetett adatokkal rendelkezünk S^eged-Kundomb 248. sír fokosbaltájának esetében, a nyél díszítésére szolgáló vaskarikák alapján, kb. 80 cm-es nyéllel számolt a feltáró.48 44 PÁSZTOR 1991, 81. 45 A rövid, 4 cm-es él, és a kicsi, 13,6 cm-es méret alapján viszont a fegyverként való értelmezés sem kizárt. 46 Az általam ismert tömegű fokosbalták között kifejezetten kicsi (Mosonssyntjános-Karicsbánya 174. sír: 10,6 cm) és viszonylag nagyméretű (Kölked- Feketekapu B 301. sír: 20 cm) is van. 47 Egy épebb, kettő összenyomott bronzhuzal darab. Az ép darab átmérője: 2,4 x 2,6 cm. (FÜLÖP 1987, 14.) 48 SALAMON-SEBESTYÉN 1995,33. 122
