Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Szücsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekercék és fokosok. Baltafélék a 6-8. századi Kárpát-medencében
VII Balta jellegű foklap. Beszűkülő, éles ütőfelületű fok. Ütőfelület alapján megkülönböztethető: tompa, téglalap alakú ütőfelület: pl. Apostag-Célkitermelőhely B. terület 9. sír tompa, négyzet alakú ütő felület: pl. Budakalász 756. sír; kicsúcsosodó ütőfelület: pl. Budakalász 1469. sír; Zamárdi-Rétiföldek 701. sír, 1324. sír; éles ütőfelület (csak a VII. fokformánál): kizárólag Budakalász223. sír. 5.9. Nyéltámasz A nyéltámasz a köpűt hozzávetőlegesen az y tengely irányában kiegészítő nyúlvány a pengével ellentétes oldalon. Egyes szakirodalmakban a köpű oldalán megjelenő rombusz alakú nyúlványokat is nyéltámasznak definiálták,39 de ebben a tanulmányban ilyen értelemben nem használom a kifejezést. Szűcsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekereik és fokosok. Baltafélék a 6—8. századi Kárpát-medencében — Awarenzeitliche Streitäxte und Bálé. Äxte im 6-8. Jahrhundert aus dem Karpatenbecken - Axes and hammer axes in the Avarperiod. Axes in the 6—8. century in the Carpathian Basin 6. A BALTAFÉLÉK OSZTÁLYOZÁSA A típusokat — a baltafélék feltételezett funkcióját figyelembe véve — a formai jegyek kombinálásával alakítottam ki. Ily módon öt típust hoztam létre: a baltákat, a fokosbaltákat, a bárdokat, a szekercéket és a kettősfokosokat. A típusok elnevezése során szintén szakirodalmi hagyományokra40 és a Magyar Értelmező Kéziszótár leírásaira támaszkodtam.41 Az altípusok (valamint szükség szerint a csoportok) kialakításakor igyekeztem olyan formai jegyeket kiemelni, amelyek vagy funkcionális eltérésre utalnak, vagy — eddigi ismereteim alapján — időrendi jelentőséggel bírnak. 6.1. Balta típus A típusnak 72 darabját gyűjtöttem össze. A balta típus 1—5. pengeformákkal rendelkezik. A pengéhez A—F vagy I köpűforma csatlakozik. Fokkal nem rendelkeznek, legfeljebb tompa, rövid kalapácsfejben végződnek. Méretük meglehetősen tág határok között ingadozik: 6,7 cm-től 28 cm-ig. Élhosszúságuk általában rövid: 2 és 8 cm közé tehető. Ezekből az adatokból felhasználásuk sokrétűségére lehet következtetni, munkaeszközök és fegyverek egyaránt lehettek közöttük. A 3-4 cm-nél kisebb élhosszúságú darabok fegyverként lehettek használatban, hiszen munkavégzéshez (favágáshoz, gallyazáshoz) kedveződen a rövid él. A 3-4 cm-nél kisebb élhosszúságúak az L, 2., 3., 4., és 5. pengeformájú balták között egyaránt előfordultak, tehát pengeformától függetlenül lehettek közöttük fegyverek. Ez nem azt jelenti, hogy a nagyobb élhosszúságú balták munkaeszköznek minősíthetők, mert fegyvernek az él hosszától függedenül, kis tömeg, és megfelelő hosszúságú nyél esetén alkalmasnak bizonyulhattak. Az általam ismert élhosszúságú — balta típusba tartozó — példányok fele (48-ből 25 db) 4 cm-nél kisebb éllel rendelkezik. A 4 cm-nél kisebb élű balták döntő többsége 15 cm-nél kisebb hosszúságú, és a nyéllyuk átmérője ezeknél sosem haladja meg a 3 cm-t, így Kirpicnikov 9-13. századi oroszországi baltafélékre vonatkozó besorolása elfogadhatónak tűnik az avar kori balta típusra is: a szóban forgó példányok javarészt fegyverként értelmezhetők.42 A balták tömegéről csak 7 adattal rendelkezek: ezek alapján 85 gramm és 315 gramm közöttiek.43 A baltákat köpű-kialakításuk alapján osztottam 3 altípusra: Egyszerű balták altípusa: A, D köpűformákkal rendelkezik. Kalapácsfejű balták altípusa: B, I köpűformákkal rendelkezik. 35 BÓDY 2010,9.; KOVÁCS 1986a, 102. 40 Az avar kori kutatásban részben hasonló elnevezéseket használt Hidán Csaba a szakdolgozatában. (HIDÁN 1994, 3—6., 10—14.) A honfoglalás és kora Árpád-kori kutatásban ld. KOVÁCS 1980-81, 248-249.; KOVÁCS 1986b, 236.; PETKES 2006, 5-7. 41 A MÉK 1978, 87. szerint a „balta: rövid fanyélbe illesztett, kiszélesedő végén éles, fa aprítására való vas- v. acélszerszám". Török eredetű kifejezés. A favágóbalták és a harcibalrák elkülönítése csak bizonyos esetekben lehetséges; ehhez ld. a 6.1. fejezetet. A fejszéket a hosszabb nyél különbözteti meg a baltáktól. (MEK 1978, 366.) Mivel a nyélhosszúságra csak kivételes esetekben maradt fenn adat, a fejsze kifejezést tanulmányomban nem alkalmazom. A fokos „hosszú nyelű, kicsi [...] balta v. csákány alakú fejjel ellátott eszköz, [...] fegyver". (MÉK 1978, 421.) A MÉK 1978, 92. a bárdok kiemelendő tulajdonságaként említi a széles (és egyenes) pengét. Megkülönbözteti egyrészt a szerszámként fafaragásra vagy húsvágásra (rövid nyelűek), másrészt a fegyverként használt bárdokat. Az avar korban munkeszközként vagy fegyverként alkalmazott bárdok ugyancsak esetenként különíthetők el. A problémához ld. a 6.3. fejezetet. A szekerce szláv eredetű kifejezés. A MÉK 1978, 1260. „széles lapu, domborúan ívelt élű, fafaragásra való" szerszámként (rövid nyelű), vag)T hasonló fegyverként írja le a szekercéket. « KIRPICNIKOV 1966, 28-29. 43 Az általam ismert tömegű balták mind viszonylag kisméretűek: 8,5-15 cm közöttiek. Értelemszerűen a 15 cm-es a 315 grammos (Keszfhely-Városi sírmezp). 121
