Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: A Keleti-Bakony Gaja-völgyi községeinek történetlmi együttműködése
Demeter Zsófia: A Ke/eti-Bakony Gaja-völgyi községeinek történelmi együttműködése új földesurak új telepesei új térszíni formákat és új településhálózatot alakítottak ki. A vidéket megszálló végváriak és a visszaérkező református magyarok mellett különböző vallású (katolikus, lutheránus) szlovákok és németek telepedtek le. Ezzel területünk a törököt kiverő dunai Habsburg Birodalom határai között megindult hatalmas migrációs hullám útvonalába kapcsolódott be, s ez a népmozgás nem nyugodott meg egyhamar. Területünk nyugatról, északnyugatról és északkeletről érkező csoportokat is befogadott,7 így alakult ki az etnikai változatosság olyan vidéken, melynek meggyérült lakossága addig csak magyar szót ismert. 4. Az erdőből irtott települések a gyenge irtványtalaj és a terepviszonyok miatt nem szántóik termékeiről lettek híresek. Mindannyian abból éltek tehát, amit a táj kínált: az erdőből, az erdei iparokból, a fát feldolgozó háziiparokból, a mészkőből és a fuvarozásból. A 19. század végétől új lehetőségként jelent meg a bányászat. Az erdőélés néhány módja (elsősorban a hamuzsírfőzés) és a bányák megnyitása, valamint a vasútépítés faigénye együtt a 19—20. század folyamán alapvetően és visszafordíthatadanul pusztították ki az erdők jó részét. 5. Az erdőn végzett ipari tevékenység és az erdei alapanyagból dolgozó háziiparok termékei messze földön híres és keresett cikkek lettek. Velük a Kisalföld és a Mezőföld falvaiba hosszú utakra szekereztek el maguk a készítő háztartások, vagy az erre szakosodott fuvarosok. Szekéren érkezett a sokféle eladható ám (elsősorban tűzifa, faáru és gyümölcs) a környező, elsősorban a híres fehérvári, veszprémi és győri vásárokra. Ugyanakkor a famegmunkálás erdei helyszínei messzebbről, Zalából, Szlavóniából és Horvátországból ide vonzották az idénymunkásokat. A Keletd-Bakony Gaja környéki falvai tehát sajátosságaik: erdőélésük, famegmunkálásuk és a fuvarozásba való korai bekapcsolódásuk miatt a Dunántúl nagytáji kapcsolatrendszerében éppúgy helyet találtak, mint a Kárpátmedence munkamegosztásában. 6. Mára ezen falvaknak különös összetartozását éppen a bányászat 20. század végi lezárulása miatti munkaerőproblémák kezelése és az erdő kímélő használata, újratelepítésének feladata erősítheti. 7. A hagyományos összetartó erők között szerepel vidékünk katolikusságának Mária-kegyhelye, a jásdi Szentkút. A bő vizű gyógyforrást Bél Mátyás még Lampert vizének nevezte.8 A kegyhelyet a 18. század óta igen sokan látogatják, a szentkúti kápolnát 1804-ben a Zichy család adományából építették.9 Az öltöztetett kegyszobor a 18. századból való.10 * A Bakony-erdőt történelmileg a középkortól három nagy kiterjedésű várbirtok uralta: az ugodi, a cseszneki és a palotai.11 A palotai régi vár, Bátorkő vára már tartozékaként bírta a Bakony keleti részén települt falvakat: ekkor még faluként írtak össze több olyan települést, amelyek a török alatt elpusztultak és nem is telepedtek újjá. Példaként említhetjük Dolosd, Sikátorpuszta, vág)' Erdőinota nevét, mely helynevek ma Bakonycsemye határrészneveiként maradtak fenn. Bakonycsemye példája mutatja, hogy' a legjobb esetben is csupán az egykori oklevelekből ismert faluhelyek egyharmada éledt újjá a török hódoltság után. A régen elhagyott, újraerdősülő, lepusztult egykori faluhelyeket általában a környező falvak népe használta. A csernyeiek Inotán és Sikátoron legeltettek, második nyomásukat 1724-ben Dolosdon törték fel,12 Dolosd és Gy'ón egy részét irtvány'ként művelték.13 A török hódítás e tájon 1543-ban, Fehérvár elestével vált fenyegető valósággá. Ekkor értékelődött fel igazán a palotai újabb vár, melyet az Újlaki család Bátorkő helyett 1440 után építtetett.14 Veszprém eleste (1552) után az eredetileg négytornyú vár váltakozó sikerrel, de általában ellenállt a török támadásainak. Sikertörténetének legszebb lapja Thúry György várkapitánysága (1558-1567) alatt az 1566-os ostrom, majd Pálffy Tamás kapitánysága (1573— 1581). 1593-ban került török kézbe (bár ezután is többször cserélt gazdát15), s ezzel kinyílt az egész Gaja-völgy a török kijárataként a Kisalföldre, illetve Veszprém eleste miatt egészen Stájerországig.16 Az 1593-as év, a „tizenöt éves háború” kezdete tehát valóban hadszíntérré tette vidékünket (Veszprém feladása, Palota elfoglalása, Székesfehérvár ostroma, illetve az első pákozdi csata mind ennek a hadműveletnek részei), s védtelenné népét. 7 HEGYI 1978, 23. 8 BÉL 1989, 66. 9 BARNA 1990, 82. >° BÁLINT-B ARN A 1994,331. 11 HEGYI 1978, 20. 12 HEGYI 1978, 27; Ila Bálint - Kovacsics József: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Akadémiai, Budapest, 1964. 107. 13 VARGA 2004, 6. 14 PACSUNÉ FODOR é. n. 15. 15 PACSUNÉ FODOR é. n. 28-32 16 HEGYI 1978,19-20. 106
