Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Közlemények - Hubai Gabriella: "És onnét szintén egy-két tanya megalakult." Kisapostag alapítása és a szlovák identitás a falu lakóinak emlékezetében
Alba Regia 41. (2012) köbben letelepedtek itt a faluban, korábban, mármint 0% én apósom is, vagy annak a% apja is, vagy az öregapám például, Surányi öregapám, akik az én szüleimnek a szülei, azpk is úgy származtak Baracsról, meg a környékéről. ”22 Bár a falu 1891-ben elszakadt Dunaegyházától,23 lakóit továbbra is intenzív rokoni és baráti kapcsolatok fűzték az anyatelepüléshez, amely kapcsolatok egészen a 20. század közepéig fennálltak. Evangélikus tótok, katolikus magyarok — a „szlovák” falu Bár a faluba érkező családok már elmagyarosodott szlovákok lehettek, Kisapostag dunaegyházi származású törzsökös lakossága a 20. század első felében még őrizte szlovák identitásának némely vonását. Ezek a vonások nem is annyira hagyományaikban, szokásaikban nyilvánultak meg, mint inkább a „tót” nyelv és felekezeti hovatartozásuk megőrzésében, valamint a dunaegyházi rokonsággal való intenzív kapcsolattartásukban: „Hát én kislány voltam, én Dunaegybázára annyit jártam, bogy azt kimondani nem lehet. Ott lakott unokatestvérem, az egy évvel idősebb, mint én, azokhoz szoktam elmenni egy hétre nyaralni. O is el szokott ide jönni. Es ott nagyon sok rokonom volt, mert anyám részéről ott volt a rokonság. Es én még a 80 éves nénikét is meglátogattam, én minden rokont felkerestem. Én mindenkit ismertem, minden rokont. ”24 A szlovák hagyományokkal, szokásokkal is többnyire a dunaegyházi látogatások alkalmával találkozhattak. A rokoni látogatásokra a búcsúk, bálok, disznótorok, lakodalmak is gyakran adtak alkalmat: „Ilyen jellegzetes tót hagyományok, itt, amik voltak, a lakodalmakban volt ilyen érdekes dolgok. Hogy pénteken este, tehát a lakodalom előtti este úgy mondták, hogy vitték a radosznyikot a vőlegénynek. Az volt az ing a vőlegény inge. Es hát akkor ugye előtte a koszorúslányok csoportosan... Ezt én egy ilyenben részt vettem Dunaegyházán. Akkor voltunk hivatalosak lakodalomba, mert az én rokonságom is onnan van. Es amikor az inget átadják, a vőfély ott már mondja a maga mondókáit, amit én mondjuk nem tudok, és akkor aztán már mindjárt mulatás, fogadják a vendégeket... ”25 Az evangélikus vallás Kisapostagon egyértelműen összefonódott a falu törzsökös lakosságának tót származásával. A Dunaegyházáról érkező szlovák telepesek egyértelműen az evangélikus, a környékről és távolabbi vidékekről betelepülő magyar lakosság pedig a katolikus gyülekezethez tartozott. Az 1920—30-as években a két felekezet még elhatárolódott egymástól, azonban az akkori fiatal generációk már nem vették olyan szigorúan a felekezeti hovatartozást, mint szüleik. Volt olyan katolikus magyar leány, akinek minden barátnője evangélikus tót volt, de a katolikus magyar és az evangélikus tót legények is barátkoztak egymás között. A két felekezet közötti házasodási azonban még jó ideig, a második világháború utáni évekig, nem nézték jó szemmel, és nem is igen engedélyezték a szülők, főleg, ha anyagilag nem voltak egyenrangúak a felek: „...miis úgy voltunk, hogy nekem is a legjobb barátom tót gyerek volt. Mi azértfiatalok nem úgy fogtuk föl, mint az elődeink, úgyhogy hát előfordult már, hogy fiatalok, tót gyerekek is vettek el katolikus lányt. Hát aztán a háborít végleg eltüntette ezeket, megszűnt teljesen, hát nem is a valláskülönbség hanem a szpkáskülönbség mert azért szokás volt, hogy juj, magyar gyerek ne vegye el az én lányomat. Hagy éppen fordítva. A tót származásúak sehogy nem akarták befogadni a magyarokat. Főleg hogyha anyagilag nem is voltak egyenrangúak vele, akkor pláne nem!"26 27 A vegyes házasságok tiltása az evangélikus családokban talán még erősebben érvényesült, mint a katolikus családokban: „Hát ennyi év után talán elmondhatom azt, bog én öt évig udvaroltam eg tót leánynak itt Kisapostagon, háború előtt és hát nem lett a feleségem, mert hát más okok, de hát három évig be se mehettem hozgájuk mondhatnám úg. Már mikor látták, bog a két gerek annyira szerelmes, bog talán nem szakadnak el egmástól, akkor már megengedték, hog elmehettem hozgájuk.,>27 Az 1920—30-as években bomlásnak induló felekezeti, vallási, etnikai zártságot aztán a II. világháború számolta fel véglegesen. Az első vegyes házasság 1946-ban köttetett a faluban, amely azonban még ezekben az években is ritkaságszámba ment. Ennek ellenére a házasulandó fiatalok felekezeti különbözőségét már sokkal nagyobb megértéssel kezelték, és gyakran kötöttek megállapodást, miszerint, ha a férj evangélikus volt, az asszony pedig katolikus, akkor a születendő fiúgyermeket evangélikus, a születendő leánygyermeket pedig katolikus szertartás szerint keresztelték meg. A tót származású evangélikus lakosság nyelvileg is elkülönült az 1920-as években a katolikus magyar lakosságtól. Ezekben a családokban a tót nyelv fenntartásában legtöbbször a család egyik idősebb nőtagjának volt jelentős szerepe: „Ott az történt, mint pl. a mi családunkban, hog ez az eg szem Ivanics Mária nem magárul tanította a gerekeket, hanem tótul, agt mondták, vagis szlovákul. lg még a naganyámnak a szlovák énekeskönyve, imakönyve ezgel agát betűs szlovák írással van. Még én is az utcára kikerülve tanultam meg igazán magárul. Addig szlovákul beszéltem. Mert a családban ez az asszony, dédnagmama, fenntartotta a szlovák nyelvet. Hiába, hog a férjek mind magarok voltak, de az anyanyelv szlovák maradt. ”■28 22 Tóth János (1920, Kisapostag). 22 FARKAS 1989, 81. 24 Köles Lajosné szül. Chalupka Erzsébet (1930, Kisapostag). 25 Suska Józsefné szül. Takáts Erzsébet (1947, Kisapostag). 26 Tóth János (1920, Kisapostag). 27 Tóth János (1920, Kisapostag). 28 Fabó Tiborné szül. Varga Ilona (1938, Kisapostag) 197
