Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa memoárokban, naplókban, levelekben
Alba Regia 41. (2012) TANULMÁNYOK - ABHANDLUNGEN LUKÁCS LÁSZLÓ A KARÁCSONYFA MEMOÁROKBAN, NAPLÓKBAN, LEVELEKBEN Wilhelm von Kügelgen (1802-1867) festő és író Drezdából 1829-ben fivérének, Gerhardnak küldött levelében témánk több összetevője jelen van: „Ma, karácsony második napján leülök, hogy Veled csevegjek, kedves fivérem. Ilyen különleges napokon észrevehetően elfog a vágy azok után a tőlünk elválasztott kedveseink iránt, akikkel korábban az ünnepnapokat megosztottuk. Emlékszel, korábban hogyan mentünk a lelkiatyával szenteste alkonyatkor a katolikus templomba, és utána a hazaérkezéskor a szép karácsonyfára leltünk? Most a feleségemmel mentem a templomba, és édesanyám gondoskodott valamennyiünk megajándékozásáról, mint egykor. Mindenki megtalálta az asztalkáját, és élvezettel besöpörhette róla az ajándékait, különösen Bertha, aki a karácsonyfa megpillantásakor hangos ejha kiáltásban tört ki, és tapsolt. Milyen régen is volt, öregfiú, hogy mi nem karácsonyoztunk együtt?!”1 Távollévő szeretteik számára levélben számoltak be a szentestéről, az ajándékokról, a karácsonyfáról is. A karácsonyi levelek a karácsonyfa-kutatásnak is elsőrangú forrásai. Megírták azt is, hogy az ajándékok, különösen a karácsonyfa milyen hatást váltott ki a gyermekek, esetleg más családtagok körében. A levélben említett kislány, Bertha ugyanúgy örül a karácsonyfának, mint Goethe bő fél évszázaddal korábban írt Werther szerelme és halála című levélregényének kicsikéi, akiknek lelkét paradicsomi boldogságba ragadta. Mikszáth Kálmán elbeszélésében, a Karácsonyi legendakh&n, arról olvashatunk, hogy a szenteste kitörölheteden a gyermekek emlékezetéből: „...a karácsony este a gyermekek szöszke hajszálaival van elválaszthatadanul odafonva az örökkévalósághoz.” Ugyanitt Mikszáth leírta a karácson}! készülődést is egy jómódú úri háznál, amit szintén a gyerekek fokozott figyelme, érdeklődése kísért: „Bármilyen nehezen, lassan is, de végre fölvirrad a nagy nap. Van sürgés-forgás a házban: baromfikopasztás, máktörés, mindenki lót-fut, csak az óramutató jár a szokottnál is lassabban... A favágó béres valamit behoz a szűre alatt, s beviszi a szalonba. Pali bekukucskál a kulcslyukon s látja, hogy egy zöld fenyőfagally.”* 2 A gyermekek karácsonyfával kapcsolatos érdeklődése, kíváncsisága természetesen nem csak az úri házakat jellemezte, hanem az egyszerű földműves családokat is. Makón H. Kovács Mihály még sok évtized múltán is szinte elragadtatással beszélt kisgyermekkori karácsonyfájáról: „És egyszer, emlékszem, hogy a nővérem hozta be, angyalnak vót őtözve, és akkor csöngött, megákkor a karácsonyfa gyertyával kivilágítva, meg a csillagszóróval... Nagyon szép vót, mégis maradt bennem.”3 Nem volt ez másként Észtországban sem, ahol egy idős adatközlő így emlékezett 1901 karácsonyára, az uradalmi karácsonyfa lebontására: „Amikor a földbirtokosék elmentek, jött a csősz, és az oldalára fektette a fenyőt. A gyerekek annyi díszt szedtek le róla, amennyit csak el tudtak vinni. Nekem egy karácsonyi angyal jutott, amit nagyon szerettem, és amit sokáig megőriztem.”4 Mezőkövesdről ezzel ellentétes megfigyeléséről számolt be 1941-ben Dala József: „Gyermekeiknél hiányzik a meglepetés öröme, az a szavakkal kifejezheteden áhítatos bámulat a gyermekszemekben, ami karácsonyeste könnyeket csal a szülők szemébe. Ők a gyermekekkel együtt díszítik a karácsonyfát, hiányzik náluk a szenteste bensősége.”5 Hogy ez nem lehetett általános, bizonyítja Gari Margit mezőkövesdi summáslány látomásszerű visszaemlékezése gyermekkori karácsonyfájuk megpillantásakor érzett örömükre.6 Egy bácskai német faluból, Szentfülöpről írta a karácsonyi népszokások kapcsán Jakob Eichinger: „A gyertyáktól sugárzó karácsonyfa mindig színgazdag kép volt az álmélkodó gyermekszemeknek.”7 Ezt a rácsodálkozást sok esetben rögzítette a fényképezőgép objektívje is. A régi fényképek kitűnő illusztrációi a karácsonyfatörténetnek. ' SCHMALENBERG 1989, 89. 2 MIKSZÁTH 1994, 120, 123. 3 MARKOS 2003, 200. 4 HIIEMÄE 1998, 283. s DALA 1941, 27. 6 FÉL 1993, 241; 1983, 301-302. 7 EICHINGER 1982,10. 7
