Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa memoárokban, naplókban, levelekben
lakács László: A karácsonyfa memoárokban, naplókban, levelekben Kriza Ildikó megállapításai a karácsonyfa lélektani funkcióiról szintén ide kívánkoznak: „Korunkban elképzelhetetlen a karácsony gazdagon díszített, felcicomázott, csillogó fényekkel pompázó fenyő alapú karácsonyfa nélkül, amely segít megteremteni az alkalomhoz illő ünnepi hangulatot. Csodálatot és vidámságot nyújt a gyermekeknek, elmélyedéshez hátteret kínál a magányosoknak. Gyermekeknek egy életre való emléket ad, és az idős emberek, ha visszaemlékezést írnak, gyakorta megállnak egy-egy karácsonynál mint mérföldkőnél, hogy a régmúlt idők történéseit ahhoz kapcsolva elevenítsék fel.”8 Karácsony és a karácsonyfa tehát gyakori témája a naplóknak, emlékiratoknak is. Mivel sok embernek a karácsonyfás karácsony az első emléke kisgyermekkorából, ezért az emlékezés is számos esetben ezzel kezdődik. Fekete István (1900—1970) író Ballagó idő című önéletrajzi regénye is a karácsonyfával indul, Göllében, Somogy megyében: „Puha lámpafény, fenyőillat, a karácsonyfán fehér és ezüst szaloncukrok; szivarfüst... és beteg vagyok. Betegségem nem lehet túlzottan halálos, mert ha a „nagyok” kimennek a szobából, felállók a kis rácsos ágyban, és a karácsonyfában gyönyörködöm.”9 A gyertyás karácsonyfát elsőként Liselotte (Elisabeth Charlotte) rajna-pfalz-i hercegnő említette 1708-ban és 1711-ben írt leveleiben. Korábbi tanulmányaimban úgy vélekedtem, hogy ez az adat a hercegnő gyermekkorának színhelyére, a heidelbergi választófejedelmi palotára, az 1660-as évekre vonatkozik10 11 A német kutatók véleménye megoszlik a helyszín tekintetében: a levelek tartalma alapján Hannover is szóba jöhet. Döntésünkhöz meg kell ismernünk a két levél szövegét. Az 1708-ból fennmaradt levél francia nyelvű, Párizsból küldte lányának, témánk szempontjából fontos részlete magyar fordításban így hangzik: „Nem tudom, hogy tud-e más játékról, mint amit Németországban gyakorolnak még, s amit Christkindelnek neveznek, ezt Gyermekjézusnak hívták; itt úgy állítják fel az asztalt, mint az oltárt, s minden gyermeknek különböző dolgokat aggatnak rá: új ruhát, szerencsepénzt, mézesbábot és minden mást. Bukszuságat tesznek az asztalra, és minden ágára kis gyertyát raknak: ez a világ legszebb látványa, most is szeretném látni, amikor Önnel beszélek, emlékszem arra, amikor Hannoverben legutoljára [1662] jött el nekem a Christ-Kindel, jöttek az iskolások, és egy egész színdarabot játszottak.. "n A másik levél német nyelvű, Liselotte 1711-ben írta nagynénjének, Sophie von Hannover választófejedelemnének: „Hannoverre jól emlékszem, a karácsonyt három napig ünnepük, de sajnálom, hogy számomra a diákok a szép csillagot és a Christkindet többé már nem alakítják... Nincs kétségem afelől, hogy nem fogom elfelejteni a választófejedelem gyerekeinek karácsonyfáját, amire a gyertyákat tűzték.”12 Liselotte gyermekkorában több évig is nagynénjével élt Hannoverben, amely Alsó-Szászországgal együtt még sokáig erősen a karácsonyi piramis, a lécből készült ajándéktartó állvány elterjedtségi területéhez tartozott. Viszont Sophie von Hannover, a második levél címzettje is rajna-pfalz-i hercegnő volt, aki 1658-ban ment férjhez a hannoveri udvarba, ahova a karácsonyfa-álü'tás szokását Heidelbergből magával vihette, még unokahúga látogatása előtt. Mindkét levélben biztosan Hannoverre vonatkozik a diákok karácsonyi játéka. A francia nyelvű levél szerint a Christkindel Németország-szerte elterjedt, aminek része a gyertyás karácsonyfa és az ajándékok is. Határozottan kijelenti, hogy Hannoverben számára is eljött a Christ-Kindel, tehát ott kapott karácsonyfát. A német nyelvű levél szerintem egyértelműen a hannoveri választófejedelem gyermekeinek karácsonyfájáról beszél, nem a rajnai-pfalz-iéról, tehát nem a heidelbergi palotáról. Nagy valószínűséggel feltehetjük, hogy Liselotte a karácsonyfát már gyermekként Heidelbergben megismerte, és azt Németországban, nem csak Hannoverben, elterjedtnek tudta, legalábbis a fejedelmi udvarokban. A karácsonyfa törzsterületéhez tartozó Rajna-Pfalz-ban, a heidelbergi palotában a gyertyás karácsonyfa állítását helyi hagyományként már korábban gyakorolták. Innen került később a szokás, házasodás révén, a hannoveri udvarba.13 Liselotte von der Pfalz levelei már a karácsonyfának a délnyugat-németországi törzsterületéről északi irányban való terjedését jelzik, legalábbis a magasabb társadalmi körökben. Németországban a XVIII. században, sőt még a XIX. század első felében sem beszélhetünk a karácsonyfa általános elterjedtségéről, úgy földrajzi, mint társadalmi értelemben. Johann Wolfgang von Goethe 1772-ben Frankfurtból J. C. Kestnernek küldött karácsonyi levelében nem emü'tette a karácsonyfát, a karácsonyi vásárban is csak gyertyákat és játékokat látott.14 Weimarból 1788-ban apjuknak Olaszországba küldött levelükben a Herder-fiúk részletesen beszámoltak a karácsonyfáról. A tízéves Wilhelm inkább a kapott ajándékokat részletezte, a karácsonyfáról csupán ennyit írt: „Der Zucker Baum hat auch recht schön gebrant...” (A karácsonyfa igazán szépen világított is...). Az ötéves Emil még hibásan írt, ráadásul a helyi dialektusban, de a karácsonyfáról részletesebben, úgy látszik, figyelmét jobban megragadta: „der Baum hadte hübsch gebrend und über den Engel war ein Stern Mein Ferfer Kugen habe ich Alle auf gegessen und die Mutter hat mir einen Schüttcher und 4 Täpfel aufgehomen.” (A karácsonyfa szépen 8 KRIZA 2001,415. 9 FEKETE 2000, 5. i° LUKÁCS 2003, 35; 2006, 366. 11 GEIGER 1939/1940, 235. 12 GEIGER 1939/1940, 245-246. n MANTEL 1975, 93-94; GEIGER 1939/1940, 231. 14 SCHMALENBERG 1989, 21.
