Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Hári Gyula: Létesítménynevek és a régészet
helynévanyagra nézve Györffy György történeti földrajzának első két kötetében3 22 egykori vármegyében 3604 település mellett 2748 földrajzi hely képviseli a helynévvel rendelkező objektumok többi típusát. A 6352 helyet jelölő földrajzi névből mindössze mintegy 180 (ezt a számot a településnevek közé foglalt várnevek némileg növelik) osztható be a létesítménynevek valamely csoportjába, tehát a neveknek kevesebb, mint 3, a nem településnévi adatoknak (melyek nagyrészt mikrotoponimák, vagyis ritkán terjednek túl egy-két település határán) 5 százaléka.4 Az azonban megjegyezhető, hogy a korai magyar névanyagban a településnevek egy csoportja utalhat nevében valamilyen létesítményre (annak közelségére), vagyis valamely építmény nevéből - metonimikusan — lokális érintkezés útján keletkezhetett (Földvár; Lak, Várad, Fehérvár, Stfn, Sttfgye [< szegye 'halfogó rekeszték'], Ásvány, Vadverem, Vasvár, Apahida, Bánhida, Lórév, Nagyrév, Urhida, Nagyút, Ottevény, Válaszút, Múlom, Mésvpest, Akna, Vaskoh stb.). Ide sorolhatók az úgynevezett templomtitulusos helynevek is, melyekben a templom címe (rendszerint védőszentjének neve) vonódott át az épületről a környező településre (S^entborbála, S^entgyörgy, Keresztár, Minds^ent stb.)5 A magyar létesítmények és létesítménynevek felszaporodásából, a típusoknak a 20. századig történő gyarapodásából következik, hogy egy részük újabb keletű, régészeti érdeklődésre (egyelőre) nem tart számot. Ha kronológiailag különválasztjuk a létesítményeket és a létesítményneveket (márpedig típusaik időrendje nem esik egybe, hiszen egyes építményfajták a névadók számára „történelem előttieknek” számítanak, más objektumcsoportként veendők figyelembe), akkor ugyanazon létesítménytípus névtipológiailag más-más fajtát is megtestesíthet: Templom: Sspntkeresyt(-templom) > Pus^atemplom; vagy településből létesítmény válik, ami az újabb névtípust eredményezheti: Nagyveleg > Faluhely. Az eredetitől eltérő típusú név akkor születhet a legkönnyebben, ha az adott létesítmény alkotója, első elnevezője egy másik (nyelven beszélő) nép volt, amely esetleg még kapcsolatban sem állt a jelenlegi nevet alkotó közösség etnikumával (,yíz itteni néphagyomány a királys^állás maradványainak a%on fóldsánc-félét tartja, mely a mai király szállási (kustficai) erdéssjaktól, a megyehatár köblében... található. "6 — I sz. n.7;). Az objektum eredeti funkciója azonban az ilyen utólagos névadásokban is tükröződhet: 1769: Tatár-sánc (V 97.8), 1865: Kis-sánc (V 92.9), a Várhegy Vár elemében Fehérvárcsurgón (Kis-Várhegy [Csu 303.10 11] és Nagy-Várhegy [Csu 270.11]). A magyar létesítménynevek főbb tipológiai típusai azonban már az Árpád-korban, a létesítményeké pedig már azelőtt is megvoltak, ezért fajtáik vizsgálata, felmérésük bemutatásuk érdekében nem lehet érdektelen. A helynevek és régészet összefüggésének felismerése természetesen ennek előtte sem hiányzott a különböző területek összekapcsolásának lehetőségét keresők érdeklődési köréből; a tudálékos névmagyarázatok színvonalától a különféle diszciplínák (régészet, néprajz, településtörténet, nyelvtudomány) eredményeire komplexen figyelő tudományos értelmezésekig. Példaként hadd említsem meg az írott források és a helynevekben földvárnak (castrum terreum) nevezett objektumok körüli megállapításokat. A nyelvész Benkő Loránd a régészet fölismeréseivel egyezően névtani-nyelvészeti eszközökkel igazolja, hogy a Földvár helynevek közszói földvár előzményének nem ’földből készült vár’ vagy ’hadászati jelentőséggel bíró, működő vár’ jelentése volt, hanem ’lepusztult várhely, várrom, vármaradványok’ értelemben használták. Ilyen régi romokat határoztak meg azok a helynevek is, amelyekből a Kárpát-medencében tizenhét mai vagy egykor meglévő helység neve vált.12 A régészeti tények gyakran az elnevezések motivációit is megmutatják.13 A helynevek archeológiái felhasználását, felhasználhatóságát csak néhány munka felsorolásával kívánom jelezni. Az élőnyelvi gyűjtemények régészeti alkalmazhatóságát szemléltető Torma István gyakran elpusztult települések, régi létesítmények nyomainak támaszait látja régészként a földrajzi nevekben.14 A régészeti terepbejárásnál különösen az elpusztult falvak nevét őrző és a régészeti objektumokra utaló helynevek érdemelnek a legtöbb figyelmet (Faluhely, Pussfatemplom, S^entegyhá^ Törökvár, Gradiste, Pogány temető). Most itt, mivel a tanulmány egy keszthelyi konferenciára készült eredetileg, a földrajzi neveket is értékesítő régészeti szakmunkák közül három Zala megyei vonatkozásúra Hári Gyula: Létesítménynevek és a régészet (Adalékok és tipológia a% egykori Móri járás helyneveinek tükrében) — Establishment Names and Archeology (Remarks and Typology in the Mirror of the Place Names of the Former Mór District) 3 GYÖRFFY 1963-1987 4 HÁRI 2002,1. 59 5 KISS 1996, 448-449 6 DORNYAI 1927,101 7 A hivatkozások a következő kézirat adataira vonatkoznak: HÁRI 2002 2. Az egyes települések megjelölésére az alábbi rövidítéseket alkalmazom: A: Magyaralmás, Cső: Csókakő, Csu: Fehérvárcsurgó, I: Isztimér, Kb: Kincsesbánya, Kú: Bakonykúti, S: Sőréd, Ta: Gúttamási (közigazgatásilag Isztimér része), V: Nagyveleg. A nem lokalizált adatra az sz. n. (szám nélkül) rövidítés utal. Az adatokat azonosító számok a hivatkozott adattárban szereplő sorszámokkal azonosak. Azokat a településeket, amelyek névanyagát az említett adattár nem dolgozza fel, a következő módon rövidítem: Ba: Balinka, Bo: Bodajk, Cse: Bakonycsernye, Ko: Vérteskozma (közigazgatásilag Gánthoz tartozik), Pv: Pusztavám. Az ezekhez járuló adatokat településenként eggyel kezdve, folyamatos számozással jelölöm. A történeti adatokat előfordulásuk éve vezeti be. A példákat a tanulmány végén található, a volt Móri járás településeit ábrázoló térképvázlaton lokalizálom. 8 Az adat lelőhelye: HÁRI 2002, 2. 251 9 HÁRI 2002,2. 251 10 HÁRI 2002, 2. 108 11 HÁRI 2002,2. 105 12 BENKŐ 1998a 13 vö. BŐN A 1995, 20-21; WOLF 2003 14 TORMA 1975 30
