Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Hári Gyula: Létesítménynevek és a régészet
Alba Regia 41. (2012) hivatkozom: Horváth Jolán: Az Alsó-Zala-völgy és környéke őskori településtörténete. Kézirat Budapest 1970; Vándor László: A Mura-völgy magyarországi szakaszának településtörténete. Kézirat Budapest 1972; Müller Róbert: Régészeti terepbejárások a göcseji „szegek” vidékén és településtörténeti tanulságaik. A Göcseji Múzeum kiadványai 30. Zalaegerszeg, 1971. Torma István sok ilyen érdekes helynevet talált Zala megyében; Dióskálról térképvázlat segítségével tizenegy, a régészet számára értékelhető megnevezést mutat be. Az építmények között leginkább a középkori templomokat és a különböző korszakokból származó várakat állítja a kíváncsiság középpontjába.15 Ugyanő egy másik tanulmányában negyven ismert Leányvár helynév (köztük két településnevünk) történeti adatait veszi számba, melyek alapján arra következtet, hogy a várnak ítélt objektumokhoz (nagy részük valóban egykori - keletkezését tekintve a rézkortól a középkorig ívelő — vár nyomát jelzi) az elnevező közösségek az azokat építő és bennük lakó lányok általánosan elterjedt mondáját kapcsolták. Ott, ahol a név átkerült az építménnyel szomszédos településre, az eredeti névhordozót új névvel látták el: Várdomb (Révleányvár, Borsod-Abaúj-Zemplén megye), Klosterberg (Leányvár, Komárom megye).16 Ugyanitt utal Torma arra is, hogy a középkori földvárak helyén épült plébániatemplomok, monostorok is hatottak a helyek megjelölésére: a galgamácsai Ecskenden történetesen a hajdani földvár helyét Templomhegynek hívják.17 A régészet és helynévtan összekapcsolásában a legújabb kutatások közül Botár István dolgozatára hivatkozom, aki a székelyföldi Csík településtörténetének székely beköltözés előtti, 11—12. századi, magyarsághoz köthető korai korszakának igazolásában párhuzamosan használja a régészeti adatokat és a településnév-típusokat forrásként.18 Fejér megyei vonatkozásban Nagy Lajos tanulmányára mutatok rá,19 melyben 46 mai vagy egykori település (közülük kilenc - Árki, Bakonykúti, Csákberény, Nána, Ondód, Tárnok, Tímár, Toros, Veleg - esik a volt Móri járás területére) elpusztult középkori templomának írásos említéseit gyűjtötte egybe iratokból, térképekről. A gyűjtemény hiányosságaként lehet megjegyezni azt, hogy adatait nem vetíti térképre. A számtalan külföldi irodalom közül csak eg}' népszerű témához kapcsolódó tanulmányra teszek célzást,20 mely egy francia megye megalitikus építészetének a helynevekben való tükröződését vizsgálja. A létesítménytípusok itt fölvázolandó funkcionális rendszere (a mire való?, mi célt szolgál? vezérkérdés után menve) a névtani irodalomban felmerült csoportokat tárgyalja, bár — mivel a helynévanyag ezen részének részletesebb vizsgálatot eddig még nem szenteltek — a szokásosnál tágabban (illetve részletezőbben) magyarázva azokat. Áttekintésként az alapvető kategóriákat ismertetem: 1. közlekedési létesítmények; 2. vízrajzi létesítmények; 3. gazdasági célú létesítmények; 4. szolgáltató létesítmények; 5. lakás céljául szolgáló épületek; 6. közlekedési eszközök állomásai és megállói; 7. temetkezési helyek; 8. határvonalak, mezsgyék, határpontok, határjelek; 9. egyéb létesítmények. Az egyes kategóriáknál és azokon belül az altípusoknál a szakirodalomban eddig felmerült néhány megállapításra is hivatkozom; a csoportokat a Móri járás területéről vett helynévi példákkal illusztrálom. 1. Közlekedési létesítmények Leginkább a jelentősebb utak és a hidak számíthatnak a figyelemre. A római utak Árpád-kori Öttevény, Király uta megnevezéseivel (részben a Dunántúl középkori úthálózatáról írott dolgozatának21 melléktermékeként) már a történész Glaser Lajos is foglalkozott.22 A nyomában nyelvészek is írtak etimológiai tanulmányokat az öttevény'ékről.23 A nagyobb utak nevének állandóságát, változékonyságát, évszázados történetét szemlélteti a vasi Felsőmarác határában található, igazi dűlőúttá süllyedt Király út-, ugyanitt sikerült azonosítani a források segítségével a nevét azóta elvesztett, a középkorban Itália felé vezető nemzetközi út (Olasz út) egy megmaradt szakaszát.24 A korábban tévesen ’sószállító út’-nak értelmezett Sahtos út : Sajtos út neveket helyezi más megvilágításba Benkő Loránd tanulmánya, amely a középkorban is használatos német eredetű bányászati kifejezést (a régi német eredetű saht ’bánya, akna’ jövevényszóból alakult és ’sószállító, sóhordó munkás’ értelmű sahtos-1) mint foglalkozásnevet láttatja benne.25 A középkori országos jelentőségű utakhoz kapcsolható talán, s eddig az újkorból kevésbé adatolt a járás 15 TORMA 1975,450-451 16 TORMA 1999 >7 TORMA 1999,175 '8 BOTÁR 2008 19 NAGY 1966 20 COMBARNOUS 1961 21 GLASER 1929 22 GLASER 1931 23 vö. KISS 1988, 2. 303 24 BALOGH 1994 23 BENKŐ 1998b 31
