Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Gelencsér József: Egy sárkeresztesi faragóbognár
Gelencsér József: Egy sárkereszteséfaragóbognár Pap Ferencék többen voltak testvérek, de valószínű, hogy nem ő volt az elsőszülött fiú, mert azt szinte mindig az apa nevére keresztelték. Rokoni kapcsolatai idővel halványultak, mára feledésbe merültek. Sárkeresztesen az 1930-as évektől nem élt testvére. Az 1950-es években családjával még elutazott Pátkára, búcsúra a rokonokhoz. Föltették a fédérés ülést, úgy mentek földutakon, Zámoly mellett elhaladva a pátkai ünnepre. Pap Ferenc még a 19. század végén Sárkeresztesre, a gróf Károlyi-uradalomba került. Itt, a községben nősült 1899. május 9-én. Idevaló, de nem majori, hanem falubeli lányt vett feleségül, Balogh Erzsébetet (1876—1957). Mennyasszonya a Fő utca és a Dombsor közötti részen, a falu fölső végén lakott. Apja, Balogh Imre és anyja, Szomor Erzsébet földművesek voltak. Balogh Erzsébetnek több testvére született. Imre nevű testvére a községben élt. Másik fiútestvére viszont elkerült a faluból.4 Pap Ferenc és felesége György-majorban, más néven Bel-majorban lakott, ami — ahogy az utóbbi név is jelzi — közvetlenül a falu mellett terült el, a főintéző lakásával, a magtárral, a cselédlakásokkal, az istállókkal, az ólakkal és más gazdasági létesítményekkel. A cselédházakban egy családnak egy szoba jutott, de közös konyhahasználattal. A középre eső konyhán két — régebben négy - család osztozott. Pap Ferencnek, mint mesterembernek, a külön szobához külön konyha járt. Uradalmi bognárnak lenni a cselédek hierarchiájában egyfajta rangot jelentett, melyről Illyés Gyula is beszámolt a közeli Mezőföld pusztai világát leíró művében.5 Más volt a javadalmazása is, mert többet tudott, mint az egyszerű cselédemberek, ismert egy mesterséget. Pap Ferencéknél a századelőn egymás után jöttek a gyerekek: Ferenc (1900-1961), Zsófia (asszonynevén Kiss Jánosné 1903-1973), Gábor (1905-1983), Erzsébet (asszonynevén Kossá Gáborné 1908—1947), Lajos (1912-1959). Egy vagy két további gyerekük kicsiny korában meghalt. Talán leányok lehettek. Pap Ferencék még a második világháború előtt a majorból a faluba költöztek, mégpedig a Kis utcába. Az ingatlan ma a Petőfi u. 44. számot viseli, korábban 46-nak jelölték. Az ugyancsak cseléd Szabó Károllyal együtt, ketten vettek meg egy házat. Közös udvarban laktak mindaddig, míg a front után Szabó Károlyék el nem költöztek az Újsorra, a mai József Attila utcába, ahol házat építettek. Akkor tudta Pap Ferenc a másik fél részt megvásárolni. Pap Ferenc kétségkívül számottevő társadalmi előrelépést hajtott végre: nem maradt közönséges béres, uradalmi bognár lett; nem cselédlányt, hanem parasztlányt vett feleségül; a majorból a faluba költözött, uradalmi lakásból a sajátjába; az uradalom szolgálatából kilépve elindult az önállósodás, a saját gazdálkodás és ipari tevékenység útján. Ingatlanán a lakással szemben műhelyt is épített. Némileg hasonlóan cselekszenek majd fiai is. Az elsőszülött Ferenc kisbéresként kezdte, majd a cselédsors után szintén falusi leányt vett el, hozzájuk költözött, úgy kezdett gazdálkodni, és élete végéig parasztijait. A második fiúnak, Gábornak, akár apjának, a bognármesterség jelentette a megélhetés alapját. O már Székesfehérvár-Felsővároson, egy jónevű bognármesteről tanulta ki a szakmát. 1931-ben iparengedélyt váltott ki, tevékenységét apja műhelyében kezdte meg. Iparos lett, viselkedése, szóhasználata, viselete ennek megfelelően alakult. Pap Ferenc magas, erős ember volt, hatalmas, kérges tenyérrel, széles csuklóval. Amikor faragta a fát, a nehéz szekercét akár egész nap ütemesen emelgetni tudta. Saját korában kifejezetten magasnak számított, idős éveire viszont meghajlott, összébb ment. Felesége kicsi, vékony asszony volt, öreg korára is ilyen maradt. A fiúgyerekek anyjukra ütöttek, alacsonyak, vékonyak lettek. Zsófia lányuk viszont magasra nőtt. Pap Ferencnek már a második világháború előtt két szép, termetes, fehér ökre állt az istállóban, azokkal tudott dolgozni. A bognármesterség mellett ugyanis paraszti munkát is végzett. A front alatt, 1944. december 24-től 1945. március 25-ig, az öreg embereknek azon csekély számú csoportjába tartozott, melynek tagjai a heves harcok ellenére végig a faluban maradtak. Amint utóbb elmondta, volt olyan, hogy egyik hajnalon németek kívántak jó reggelt, a másikon az oroszok köszöntek be. Ilyen gyakran változott, hogy ki uralta a falut. Pap Ferenc nemcsak életét, hanem ökreit is meg tudta óvni, talán azért is, mert a Vörös Hadsereg katonái inkább a mozgékonyabb lovakat vitték el. A lakóházat komoly kár érte, a műhely teteje is leégett. A megmaradt ökrökkel viszont a harcok után, a többi falubelihez képest nagy előnyre tett szert. Sokaknak ugyanis semmijük sem maradt, ő viszont igaerővel rendelkezett, mellyel földet művelni és fuvarozni tudott. Különösen az utóbbi tekintetében, az újjáépítésnél bizonyult hatalmas kincsnek a két erős ökör. Az elpusztult, romba dőlt lakóházak, gazdasági épületek felépítéséhez a hatóságok megengedték az uradalmi épületek elbontását. Onnét, a majorokból, különösen Margit-majorból szállította Pap Ferenc a bontott anyagot a faluba. Hat fuvarból egynek az anyaga járt neki díjazásként, mivel az érdekeltek az infláció miatt nem pénzben egyeztek meg. Nem csak magának építette újjá a házat a Kis utcában, hanem biztosította az anyagot Gábor fiának a Fő utcai lakóház megépítéséhez is. (Ma Kossuth u. 51. szám .) A Kis utcai lakóháza mögé istálló került hat számosállat és két növendék elhelyezésére alkalmas férőhellyel, továbbá fészer. Családon belül azonban bizonyos nézeteltérés alakult ki, 4 Az ő fia, Balogh Sándor 1954 és 1977 között Várpalota közigazgatásában töltött be vezető szerepet, közben jogászi végzettséget is szerzett. A társadalmi mobilitás legnagyobb mértékben ezt az ágat érintette. 5 ILLYÉS 1970,43-52, 97-103,273. 22
