Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
A Gunda Béla-Emlékülés előadásai - Bodó Sándor: A Gunda Béla-emlékkiállítás elé
Alba'Regia 41. (2012) BODÓ SÁNDOR A GUNDA BÉLA-EMLÉKKIÁLLÍTÁS ELÉ Hosszú időn át úgy gondoltam, hogy Gunda Béla Professzor Úr élete, tudósi tevékenysége úgyszólván „nyitott könyv” a tanítványai, a vele évtizedeken át gyakori levelezésben állók számára. Születésének 100. évfordulója, a mostani emlékező kiállítás azonban alkalmat ad árnyékban maradt részletek felderítésére. Gunda Profról tudtuk, hogy családi gyökerei Békés megye tájaira nyúltak, de a tanítványok között kevéssé vagy inkább alig volt ismert Fejér megyei kötődése. Pedig szaktudományi elindulásához meghatározóak voltak a Martonvásár és Ráckeresztúr között fekvő Szent László-pusztán szerzett élményei. Édesapja, Gunda Mihály munkahely-változtatása következtében ismerkedett meg az első világháborút követő évek nagybirtokainak világával, a nagybirtokon dolgozó cselédek életével, mindennapjaikkal, gazdasági és társadalmi helyzetükkel. Martonvásár környékét jól ismerte, hiszen 10 éves korától Kismarton- és Szent László-pusztákon nevelkedett. Gunda Prof maga írja, hogy a Dreher-uradalomhoz tartozó pusztáról járt be, hajnalban kelve, a budapesti középiskolába. „Az egyik hosszú cselédházban volt a lakásunk. Cselédek között éltem, cselédgyerekek voltak az első barátaim... A cselédházak népe között tárult ki előttem a világ. Szent László-pusztáról leveleztem Kassák Lajossal, Remenyik Zsigmonddal, József Attilával, Illyés Gyulával, Simon Andorral és másokkal.” Korán megismerkedett idegen nyelvekkel, hiszen édesapja egyik albán munkatársától, az uradalom cselédjétől az albán nyelv, szarvasi evangélikus hittantanára révén a szlovák nyelv alapjait sajátította el. 1931-ben került kapcsolatba a Néprajzi Múzeummal, mindenekelőtt Bátky Zsigmonddal, aki ösztönözte, segítette Fejér megyei gyűjtőútjait és az azok nyomán született publikációit. Gunda Prof életének ezt a Fejér megyei időszakát Lukács László révén ismerjük, s örvendetes, hogy annak dokumentumait a most nyíló kiállítás segítségével megismerhetjük. Bár mozaikszerűen sok mindent ismerhetünk Gunda Béla egyetemi tanár egyéniségéről, de hitelesebb, ha saját szavait idézem, amelyeket egy 1990-es rádióinterjúból ismerhetünk, melyet a Néprajzi Hírek 1994-es száma közöl ,,3’yatay ágon dohány^acskó” címmel: „Nézze — szólt a válasz Antal István riporternek —, én egy befelé forduló ember vagyok. Én nagyon jól érzem magam a magányomban is. Ha én íróasztal mellett ülhetek, az számomra egy határtalan világot jelent. Mert a kultúrának a legszélesebb területeivel foglalkozhatom, beleláthatok akár kontinenseknek, akár kicsi falvaknak a rendkívül érdekes műveltségébe, hagyományvilágába. Ha én az íróasztalom mellett a terepmunkán gyűjtött jegyzeteimet dolgozhatom fel, vagy pedig valamilyen izgalmas, főleg teoretikus jellegű néprajzi munkát olvashatok, az teljes mértékben kielégít engem. Közösségi ember vagyok olyan értelemben, hogy mindig tartom a szoros kapcsolatot a tudomány nagy gondolkodóival és a művészetek nagy alkotóival. Szinte nem múlik el nap az életemben, hogy elő ne vegyek egy költőtől egy-egy verseskötetet, hogy ne olvassam, eg}' példát mondok, mondjuk Babits Mihálynak a verseit. Nincs hét, hogy ne olvassak el egy Berzsenyi-verset, vagy egy Illyés Gyula-verset. Ezek biztosítják a számomra, hogy a humanizmus, amit képviselek, az a helyes nyomokat is jelenti az élet bármely területének megközelítésénél. De ugyanígy szeretem a képzőművészetet, ugyanígy szeretem a muzsikát. Roppant nagy élmény számomra mondjuk Mozart muzsikájának a hallgatása vagy egy modernebb zeneszerző, mondjuk Hindemith. Én annak örülök, a sors megadta nekem, hogy a tudományom területének és a művészeteknek, az irodalomnak a legkülönbözőbb megnyilatkozásait nagy figyelemmel kísérjem, és magamévá tudjam tenni. Számomra nem létezik modern, vagy reneszánsz, vág}' pedig barokk kori, mindaz, ami alkotás, az valami nagyszerűséget jelent számomra. Ugyanez a tudomány területén is. Nagyon sokat olvasok, és úgy érzem, hogy a tudásnak minden nap meg kell újulnia.” 155
