Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
A Gunda Béla-Emlékülés előadásai - Bodó Sándor: A Gunda Béla-emlékkiállítás elé
Bodó Sándor: A Gunda Béla-emlékkiállítás elé A versek iránti affinitása — amely az imént idézett szavaiból is kitűnik — abban is megmutatkozott, hogy maga is írt verseket. Erről ugyan tudtunk, de Gunda-verset kevesen olvastunk. Végezetül tehát hadd idézzem egyik versét, nem az Új Erőben megjelent ttA béresláriy”-i, nem az „0 modem kedves”-1; hanem a „Csavargók”'-at, amelyen átszűrődik vállalt hivatása: CSAVARGÓK Lompos testüket vonszolják fáradtan, kivert ebként egyik faluból a másikba át, a pipacs értük lobogtatja lángszínű szirmait, nékik kiált a vízimadár a nádas felett magasra eresztve hangját, mely loccsantva hull vissza. A vetésen nótázva bitangolnak át, s leköpve minden szabályt és törvényt, nem jut eszükbe Istent dicsérni, de néha levetett kalappal állnak a templom előtt, s az összegyűjtött filléreket vígan elisszák. Rongyos nadrágjukat a kíváncsi menyecskék tekintete foltozza be, futnak a széllel, s ha esténként jóízűen horkolnak a szalmakazal tövén, meteor-könnyeit értük hullatja az Isten. Nos, szalmakazlak tövén egykor horkoló tanítványtársaim, a kiállítást megnyitom. 156
