Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa memoárokban, naplókban, levelekben
Alba Regia 41. (2012) Gyermekkorom óta nem tetszett úgy karácsonyfa, mint a miénk, mely igazi keresztényi örömmel tölti el az ember szívét... A vidám közösség (a szolgáló személyzettel) oly boldogságossá tette a szentestét, amilyet még nem éltem meg. Micsoda kontraszt a burgbeli karácsonyi ajándékosztáshoz képest, ahol minden oly merev és kínos volt! O, bárcsak egy bébit tehetnénk jövő karácsonykor a fa alá!”44 A magyar fordítás itt hibás: Már korábban letisztogattuk a karácsonyfát. Német eredetiben ez így hangzik: Wir hatten schon an den früheren Tagen den Christbaum geputzt.45 A putzen ebben az értelemben nem tisztít, hanem díszít, fel)ékesít. Kelemen Béla szótárában: Putten: 1. tisztítani, tisztogatni, fényesíteni; 2. díszíteni, felpiperézpi. Ugyanitt az aufputgen'. díszíteni, feldcomázni.46 Wahrig egynyelvű szótárában putzen ~ reinigen, säubern, schmücken. Ugyanitt aujputzgn ~ (übermäßig) schmücken.47 Mária Valéria naplójában ez utóbbi (schmücken) értelemben használta a szót. A magyarban a pucc ’dísz’, ’díszítés’ főnév átvétel a németből, amely összefügg a putzen, ’tiszítani’, ’díszíteni’ igével.48 Etimológiai (pucc) és értelmező (pucc, puccparáde) szótáraink is számon tartják.49 Puccos jelzőnk is feldíszített, felácomázptt értelmű: ném. herausgeputzte Dame ~ magy. puccos dáma (felcicomázott hölgy). Goethe Wertherëbzn aufgeputzter Baum (feldíszített fa) a karácsonyfa. A Német Néprajzi Atlasz tanúsága szerint Putzbaumnak nevezik a német nyelvterület néhány vidékén. Mindezek alapján a helyes magyar fordítás így hangzik: Már korábban feldíszítettük a karácsonyfát. A fentieken túl arra is gondolhatunk, hogy az Alpok országában egy főhercegi családnak erdőuradalmából nem küldtek olyan karácsonyfát, amit tisztítani kellett volna. A főhercegi házaspár karácsonyfája alá még odakerült a jászol a születéstörténet szereplőivel. A naplóbejegyzés utolsó mondatának óhajtása hatvan év múlva egy budapesti református lelkész házaspár karácsonyestéjén vált valósággá, ahogy arra majd a magyar emlékírók sorában kitérek. Végül az utolsó karácsonyfára vonatkozó bejegyzés Mária Valéria naplójából, új lakóhelyükről, az alsó-ausztriai Wallsee-ből: „1897. december 24. Az első wallsee-i karácsony! 12 szegény gyermek megajándékozása, akiket tetőtől talpig felöltöztettünk. Karácsonyfa az iskolában.”50 A karácsonyfára is kitérő magyar emlékírók sorát a bécsi születésű és neveltetésű Pulszky Teréziával, Pulszky Ferenc 1848-ban pénzügyi, majd külügyi államtitkár feleségével kezdjük, aki csak két esztendeig élt Magyarországon, Londonban, 1850-ben kiadott emlékiratainak címében mégis magyar hölgynek nevezte magát (Memoirs of a Hungarian Cady). Két alkalommal is érintette a karácsonyfát. Először birtokuk, a szécsényi uradalom bemutatásakor a máktermesztés kapcsán a mákos mácsik és a karácsonyfa segítségével hasonlította össze Magyarországot Németországgal: „Magyarországon a mákból a híres ízletes mákos mácsikot készítik, ami karácsonykor állandó fogásként szerepel az asztalon. Ahogy Németországban nincsen karácsony fenyőfa nélkül, úgy Magyarországon nem ünnepelnek mákos mácsik nélkül.”51 Második alkalommal már nem írhatott ilyen kedélyesen róla, mivel 1848 decemberében számukra a hadi helyzet rosszra fordult: a császári csapatok a fővároshoz közeledtek. Főparancsnokuk, Windisch-Grätz herceg közhírré tétette, hogy fölgyújtja az összes karácsonyfákat Pesten.52 Ha ezzel fenyegetőzött, akkor már szép számú karácsonyfának kellett lenni a magyar fővárosban. Déryné Széppataki (Schenbach) Róza színésznő emlékezéseiben azt írta, hogy jászberényi házuknál már születésének napján, 1793. december 24-én állítottak karácsonyfát: „Itt is úgy az idősebbek kártyához ültek, a gyermekek pedig szobájukba utasíthattak, hol a számokra fölállított Krisztuska fája és a kis Betlehem körül, — mit az anyai kéz számtalan csillogó képecskékkel s mindenféle cifra dolgokkal fölékesített, — ugráltak, örültek, csipogtak, lármáztak, mindmegannyi kis koboldok, míg végre, egymást jól összevissza cibálták, s minden szárazdajkái intés és püfölés dacára, kifáradva aludni mentek.”53 Jászberény esetében ez nagyon korai időpont, 1793-ban még Pesten, sőt Bécsben sem volt karácsonyfa. Bécsben az elsőt 1814-re, Pesten 1828-ra tudjuk adatolni. A kis Schenbach Róza édesapja gyógyszerész, Bécsből került Jászberénybe. Ha Németország valamelyik nagyobb városából, fejedelmi központjából, arisztokrata vág}' nagypolgári környezetből érkezett volna, akkor a XVIII. század utolsó harmadában már hozhatta volna magával a karácsonyfa-állítás szokását, de Bécsből még nem. Déryné emlékezéseit élete utolsó három évében, 1869—1872 között írta. Azt leszögezhetjük, hogy a saját születésére, az akkori körülményekre senki nem emlékezhet. írja is Déryné, hogy édesapja megrendítő halála időpontjától mindenre emlékszik, a korábban történteket édesanyja mesélte el neki: „Én akkor ötéves múltam; de ami akkor s azon perc óta történt, mindenre világosan emlékszem. A születésemtől fogva történteket pedig anyám beszélte el gyakran...”54 Déryné édesanyja az 1790-es 44 SCHAD 2001, 247-248. 45 SCHAD 1998, 244. « KELEMEN 1914, II. 477, 54. 47 WAHRIG 2002, 1012, 206. 48 HORVÁTH 1978, 181. 4,> BENKÖ, 1976, III. 300-301; PUSZTAI 2003,1107. 50 SCHAD 2001,305. 51 PULSZKY 1986, 62. 52 PULSZKY 1986, 284. 53 DÉRYNÉ 1955,1. 49; 1900,1. 8. 54 DÉRYNÉ 1955,1. 48. 13
