Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa memoárokban, naplókban, levelekben
l^ukács László: A karácsonyfa memoárokban, naplókban, levelekben években, Jászberényben még nem állíthatott karácsonyfát hét gyermekének, csupán karácsonyi jászolt. Beszélni is csak erről beszélhetett. A karácsonyfa magyarországi elterjedésének kezdete Déryné fiatalkorára esik Magyarországon. Ezt az ifjúkorában lejátszódó folyamatot vetítette vissza. Karacs Teréz (1808—1892) Dérynénél fiatalabb volt, de még ő sem kapott karácsonyfát Pesten. A régi Pestről — Emlékezések 1825—1829-ből címmel ifjúkorát idézte fel: „Akkor még a karácsonyfa ritka tünemény volt, de mi a jó Jézust szerettük, és példáját követtük, ha nem hozott is semmit. Mikor én anyámat kérdém: — Miért nem kapunk mi is valamit karácsonykor, mint némely kis társnőm? Azt felelte: — Mert én akkor veszek számotokra, mikor szükségetek van rá.”55 Báró Podmaniczky Frigyes a budapesti Hírlap 1884-es karácsonyi számában közzétett visszaemlékezésében, valamint 1887-ben kiadott naplójában is azt állítja, hogy a karácsonyfát drezdai születésű édesanyja, gróf Noszticz- Jäckendorf Elza, egy szász királyi miniszter lánya honosította meg Pesten 1828-ban. Podmaniczky Frigyes szép visszaemlékezéséből képet alkothatunk egy reformkori pesti arisztokrata család karácsonyestjéről: „Elérkezvén karácsony napja, hat órakor háromszoros csengetés hirdette a mi karácsonyfánk megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme s mi gyermekek - öten voltunk - egy szoba közepén elhelyezett nagy asztalon, mindegyikünk külön megtalálta karácsonyfáját s az a körül csoportosított különféle ajándékokat. Még most is előttem, lebeg e szeretetteljes kép, az apánk komoly, áhítatos magatartása, az anyánk jóságos tekintete, a repeső öröm a gyermekarcokon, melyeknek pírján megtört a viaszgyertyák halvány fénye. Az est azzal telt el, hogy mindegyikünk apróra megvizsgálta a nyert ajándékokat s mindegyikünk külön forró, hálás kézcsókkal megköszöné azokat a boldog szülőknek. Szüléinktől néhány tanácsot és intelmet kellett meghallgatnunk. Az akkor hallott szavak mélyen vésődtek lelkűnkben, s egész éven, mint intő jobb lebegett előttünk. A karácsonynak mai formák szerint való megünneplését, vagy helyesebben magát a karácsonyfát édesanyám honosította meg hazánkban...”56 Vay Sándor ezzel szemben a Jövendő című folyóiratban, 1905-ben ezt állítja: „A Christbaum (karácsonyfa) divatját József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya hozta be nálunk.”57 Mária Dorottya württembergi hercegnő volt, tehát a karácsonyfa elzászi, badeni törzsterületének szomszédságából került Budára 1819-ben. A karácsonyfa első említésére elég későn bukkanunk a magyar irodalomban. Ugyan báró Eötvös József Ercsiben, 1835-ben írt irodalmi tanulmányában a XIV. Lajos-kori francia irodalomról azt írta, hogy az nem erős tölgyhöz, hanem „inkább ama fácskához hasonlatos, melyre karácsonykor gyermekeknek ajándékokat aggatnak.”58 Egy kilenc évvel későbbi, Petőfi Sándor, Csapó Etelka, Vörösmart}' Mihály, Bajza József, Erdélyi János, Kuthy Lajos és Kazinczy Gábor társaságában töltött karácsonyestéről említette a karácsonyfát a vendéglátó háziasszony, Vachott Sándorné Csapó Mária Rajtok a múltból című emlékirataiban: „...kénytelen valék a társaságot egy időre elhagyni, részint mivel az esteli feladását kellene sürgetnem, részint, hogy szép ünnepélyesen bemutassam az est fénypontját, a karácsonyfát... A karácsonyfa bemutatása az estelizést megelőzve történt; - nagy éljenzések fogadták a fát, melyen a gyertyácskáktól megvilágítva, minden jelenlévő számára tündöklőit egy-egy parányi ajándék, Kugler cukrász gyártmányai.. .”59 Ugyan a német származású gróf Leiningen-Westerburg Károly a délvidéki harcokból 1848. december 7-én kelt levelében azt írta magyar feleségének, hogy lánya: „a kis Liza remélhetőleg jó, és szép karácsonyfát érdemel”, Magyarországon a karácsonyfa nagyobb mértékben csak az 1848^19-es szabadságharc után kezdett meghonosodni.60 Korábban még a vidéki birtokain élő magyar arisztokrata családoknál is hiányzott. Báró Splény Béla Pest megyei, pátyi földbirtokos 1877-ben keletkezett emlékirataiban a reformkor kezdetéről, az 1824/25. év fordulójáról jegyezte fel: „A most divatozó karácsonyfák akkor még nem váltak szokássá.. ,”61 Három évtized múltán, az 1850-es évek második felében Madách Imre alsósztregovai (Nógrád m.) kastélyában már állítottak karácsonyfát, ahogy azt a költő unokaöccse, Balogh Károly visszaemlékezéseiben hallhattuk: „Az ebéd végeztével egyszerre feltárul az ebédlőnek a társalgó szobák felé nyíló szárnyas ajtaja, s tündér fényében ragyog, csillog egy óriási karácsonyfa a szomszéd szobában, mely már napok óta el volt zárva előttünk. A szép és gazdag lombú fenyőnek feldíszítése főleg Imre nagybátyámnak s nővéremnek a műve volt. Megvolt a nagy szenzáció, megvolt az öröm, megvolt a boldogság.”62 Ugyancsak a Felvidékről, családjuk ősi kastélyából, a Sáros megyei Berzevicéről tudósít gyermekkori karácsonyfájukról Berzeviczy Albert (1853-1936), későbbi kultuszminiszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke: 55 SÁFRÁN 1963,141. 56 PODMANICZKY 1884, 6; 1984, 39-41. 57 SOLYMOSSY 1930,1114. s» EÖTVÖS 1902, 221. 59 UJVÁRY 2001,132, 2005, 250. 60 H. BALÁZS 2001, II. 262. 61 SPLÉNY 1984,1. 23. 62 BALOGH 2001 14 ■
