Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa memoárokban, naplókban, levelekben
Lukács László: A karácsonyfa memoárokban, naplókban, levelekben importált, hiányzik a földszaga és a vidám, ünnepi, emelkedett hangulat atmoszférája... Itt részt vettem egy protestáns ünnepségen, ahol a gyerekek édességet kaptak. Egy szegényes kis teremben, ami templomul szolgál, világított egy kis karácsonyfa, és részben szép dalokat énekeltek.. ,”34 A börtönkarácsonyfáról is megemlékezik a Werwolf-gyanúval elítélt, 1946-tól 1950-ig a sachsenhauseni koncentrációs táborba bezárt 39 greußeni (Türingia) 14-17 éves fiú naplója: „1947 karácsonya. Titokban gyűjtök erdei fenyő ágakat — sajnos a barakok udvarán nincs más —, fehér kartonpapírból csillagokat és üstökösöket vágok ki, a vatta az egészségügyi készletünkből pótolja az ezüstpapír szálakat, végül négy pléhhüvely — üres tablettás csövek — megtöltve Cuprexszel (moly ellen használt szerrel), egy szál lámpabéllel, máris előálltak a gyertyák. Egy darab vászonnal leterítem a barakban az asztalt, az edényt a fenyőágakkal ráteszem, és már készen is van a karácsonyfám.”35 Ugyanők 1949 karácsonyára forgó piramist is készítettek a börtönben: „Ma este kis karácsonyi ünnep van a barakunkban. Két barátunk karácsonyi piramist barkácsolt. Kis csodaszerkezet kartonpapírból és drótból, szépen lefestve, amit 24, Cuprexszel improvizált, gyertya által hajtott meleg levegő kerék hozott forgásba. És ráadásul működik is!” 36 Bécsben Károly főherceg felesége, Henriette von Nassau-Weilburg már 1816-tól karácsonyfát állított kislányának. Sógora, János főherceg 1823 karácsonyán Grácból meglátogatta őket, december 24-ei naplóbejegyzése szerint, amit náluk látott, összehasonlíthatta gyermekkoruk karácsonyi ajándékaival: „Korábban, amikor én kicsi voltam, volt egy kivilágított jászolka, hozzá cukorkák — de más egyéb semmi! Most nincs többé jászolka! Most láttunk egy örökzöld fát sok cukorkával és gyertyácskával is, egy egész szobát mindenféle, valóban szép játékkal, amiket néhány héten belül szétvernek, összetaposnak, szétszórnak, és amelyek biztosan ezer forintba kerültek.” 37 A karácsonyfa pompás ajándékokkal ekkor még minden társadalmi rétegnél nem vált általánossá Bécsben, ahogy ezt Anna Hartmann memoárja is tanúsítja. Szomorúan emlékezett a bécsi kislány az 1835 körüli karácsonyára, amikor papír bábszínházát szeretett volna, de csak két kis könyvet kapott, amelyeket a Jézuska éjszaka egy tál mellé tett az ablakdeszkára. A tálban pedig mézeskalácsot, aranyozott diót és almát talált. Az ajándékozásnak erre a formájára, amely abban az időben nem csupán Mikuláskor, hanem karácsony éjjelén is szokásban volt, így emlékezett: „A gyerekeknek a Jézuska éjszaka az asztalra tett valamit, vagy az ablakdeszkára, és a felnőttek körében a karácsonyi ajándékozás még nem volt, hanem francia szokás szerint újév napján ajándékoztak.”38 Anna Wareschitz külvárosi kispolgári családból származott. Édesapja eredetileg gyertyaöntő volt, de családalapítását követően szatócsüzletet nyitott a Hundsturmnál. Családjukban kislány korában még nem állítottak karácsonyfát, de a „magasabb méltóságoknál” már akkor is volt.39 Friedrich Hebbel (1813—1863) drámaíró Holsteinből Bécsbe nősült, felesége, Christine Enghaus az udvari színház művésznője volt.40 Hebbel 1847. december 24-én azt jegyezte fel naplójába, hogy felesége mindenórás terhes, de jól van, a karácsonyfát díszíti. Majd másnap nagy örömmel írta be: karácsony délutánján megszületett kislányunk.41 Mária Valéria főhercegnő naplójában a császári család bécsi karácsonyestéiről olvashatunk: „1886. december 24. Karácsonyfa-állítás, ahova Rudolf és Stefánia a kislányt is elhozta... Gyakran gondolom, hogy máshol szeretetben és megértésben egyesíti a karácsony a családokat... mily boldog lehet egy ilyen családi kör! Álomnak tűnik az az idő, amikor még nálunk is így volt... 1887. december 24. Karácsony este: Mereven és hűvösen jár az ember az asztalok között, s étkezik kínos, barátságtalan hangulatban, és boldogan sóhajt fel, amikor Va 7 órakor Rudolf és Stefánia búcsúzkodni kezd, s a szentestének, mint minden más estének, véget vethet.”42 Utóbbi bejegyzésben nincs szó karácsonyfáról, de ezt az estét megörökítette Wilhelm grisaiile-a, a naplóban rögzített hangulatnak megfelelő, a szürkének különböző árnyalatait használó festési móddal. A kép előterében a császári pár, I. Ferenc József és Erzsébet, lányukkal, Mária Valériával, valamint a trónörököspár, Rudolf főherceg és Stefánia főhercegné, kislányukkal, Erzsébettel áll. Háttérben, bal oldalon két feldíszített, gyertyás karácsonyfa látható. Rudolf trónörökös halálának évéből, 1889-ből december 24-én naplóbejegyzés: „Első eset, hogy nincs karácsonyfánk...”43 Férjhezmenetelének évéből, 1890-ből a karácsonyi naplóbejegyzés, önálló otthonukból, a felső-ausztriai Lichteneggből: „December 24. Már korábban letisztogattuk a karácsonyfát. Most Ferenc dolgozószobájának közepére került, fölötte, a mennyezetről lóg alá egy angyalka, s a mohával borított lábazat elé állítottuk a bölcsőt, amit a többi dísszel együtt még a Mama küldött... Balra három asztal, melyeket Lederer és a Mama készített elő, s melyek roskadoznak a Mama ajándékai alatt... 34 SCHMALENBERG 1989, 177. 33 SCHMALENBERG 1989,187. » SCHMALENBERG 1989, 189. 37 FIELHAUER 1979,292-293; WITZMANN 2000,125. 38 HARTMANN 1998, 294. 35 HARTMANN 1998, 293. 40 BRENNER-BORTENSCHLAGER 1999,1. 273. 41 SCHMALENBERG 1989, 25. 42 SCHAD 2001,109,144. 43 SCHAD 2001,210. 12
