Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Voigt Vilmos: Miről szólnak a harangok?
Alba Regia 40. (2011) VOIGT VILMOS MIRŐL SZÓLNAK A HARANGOK? Gay go up and gay go down To ring the bells of London town. (Oranges and lemons) A magyar néprajztudományban a közelmúltban megelevenedett egy olyan témakör vizsgálata, amely hosszú időn át nem volt méltóképp képviselve. A harangokról és harangozásról zenetörténetünk, művelődéstörténetünk, egyháztörténetünk, iparművészet-történetünk keretében már régóta, és voltaképpen megszakítás nélkül tettek közzé sok-sok érdekes tanulmányt, még összegezéseket is. Ám a mi köreinkben Herman Ottó 1891-es előadása, majd cikke (,yl harangok s^ava és még valami”) után csak épp egy évszázaddal később készítette el e szakterületnek szentelt, új szempontokat érvényesítő első cikkét Lukács László,1 amelyet szerencsére később még több újraközlés is követett.2 Ezekben a harangok népköltészete kimerítheteden témakörével foglalkozik. Barna Gábor nem sokkal később a harangok használatának a népszokásokban betöltött szerepét tekintette át.3 Nálunk az 1456-os nándorfehérvári győzelemhez szokás kapcsolni a „déli harangszó” történetét, amelynek jubileumáról ünnepi kiadvány készült,4 ám hogy mégis mindmáig sok tévedés és féligazság él ezzel kapcsolatban, Jung Károly több írásából5 tudhattuk meg. Magam majd két évtizede figyeltem fel „a harangok szava” témakör európai (a közelmúltig ott is háttérbe került) témájára, és áttekintésem6 némi visszhangot is kiváltott kollégáim körében7 (bár nem mindegyiküknél). Amikor a közelmúltban Bereczky János összeállította Mikszáth Kálmán műveiben a gyermekjátékokra utaló adatokat,8 a hangutánzók és a mondókák között említette Mikszáthnak a harangok szavára vonatkozó megnyilatkozásait is. (A szerző szemmel láthatóan nem ismerte viszont az e témára vonatkozó magyar és nemzetközi áttekintéseket.) Érdekes, hogy az írónál a három (katolikus, református és evangélikus) felekezet harangjai szólalnak meg, és Mikszáth sosem hagyja említés nélkül a lutheránus harang „se ide, se oda” jellegét. Bereczky azt is tudatja, hogy az akadémiai Zenetudományi Intézetben 48 játékos harangszóutánzót adatoltak. (Azóta ezek száma csak növekedhetett, és minthogy itt található az ilyen szövegek legnagyobb magyar archívumi gyűjteménye, érdemes lenne egyszer külön is áttekinteni az egyes változatokat.) Bereczky megfigyelése szerint ezekben viszont nem a különböző felekezeteket, inkább a gazdagokat vagy szegényeket állítják egymással szembe. Ritkának tartja a nemzetiségek szembeállítását — bár (legalább részben így érthető) példákat maga is idéz. Most azonban nem az ilyen összevetést folytatom, hanem olyan módon kívánom az eddig általam közölteket kiegészítem, amelyre eddig nem volt módom, illetve amelyeket mások nem emeltek ki. Európai távlatban is igen fontos kérdés, mióta vannak pontos adataink „a harangok szaváról”? A dán Feilberg, a szicíliai Pitrè a 19. század utolsó évtizedeiben már ismert jelenségként említik. A finn Aarne és a francia Van Gennep a 20. század első évtizedében ugyanúgy ismertként említik a jelenséget. Eszerint Kálmány Lajos és Herman Ottó (biztosan valamivel 1891 előtti) magyar adatai gyakorlatilag a legelső modem európai folklórközlésekhez sorolhatók. 1 LUKÁCS 1991 2 Lásd legutóbb LUKÁCS 2001. 3 BARNA 2000 4 Erről szól az egész érdekes tanulmánykötet: VISY 2000. 5 Például JUNG 2006, I—II. rész. Ebben felsorolja korábbi, idevágó cikkeit is. 6 Nem teljes, és nem lezárt írás, amely a legegyszerűbben hozzáférhető: VOIGT 2004, 336—342, 404. (Ennek az első nyomtatásban megjelent magyar változata 1995-ben már készen volt.) Itt idéztem külföldön megjelent dolgozatomat is, amelyben pontosabb nemzetközi szakirodalmat adhattam. 7 Lásd JUNG 2004, 114—134, 215-216. (A „Miről beszélnek a délvidéki harangok? Magyar, szerb és német folklóradatok” című tanulmány eredetileg 2001 -ben jelent meg.) Libben pontos adatok tájékoztatnak Lukács László és mások közléseiről is. 8 BERECZKI 2006, 80—84. lapokon a 175. és 184. számú példák (nem mindegyikük). 185 T T
