Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
S. Lackovits Emőke: Szent Luca és Luca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben
S. Lackó fits Lmoké: Szent Luca és Luca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben összerakása.121 Hasonló alakoskodó szokást írt még le Mátyusföldről, Gömörből a katolikus falvakból, Abaújból, továbbá a Szerémségből, de elszórtan az Alföldről is. Valamennyi a fehér leples Luca-napi alakoskodók közé tartozó Luca-asszony volt.122 Filkeházán, de az egész Hegyközben fehér lepedőbe burkolták magukat a legények, arcukat bekormozták vagy belisztezték, és úgy ijesztgették a lányokat. Nevük „morió” volt. Kezükben kosarat vittek, benne üres orsókat, amelyekkel a fonóban megbökdösték a lányokat, de ki is osztották közöttük, hogy fonják tele. Elmaradhatadan volt hónuk alatt a meszelő is. A házakba betérve mindenkit imádkoztáim próbáltak. Széphalomban a lányok férfiaknak, a legények nőknek öltöztek fel, és párban jártak. A házakhoz betérve szódanul járkáltak, szemrevételezve, mi vihető el. Amennyiben nem ismerték fel őket, a háziak kenyeret és szalonnát tettek kosarukba.123 Abaújban kifordított gubában és lepedőben jártak, gyakran szarvat, farkat is felerősítve. Ahol éppen disznóölés volt, ott rossz csuporral a kezükben ennivalót koldultak. Arra törekedtek, hogy ne ismerjék fel őket. Gyakori volt az állatmaskara öltése, így kecske, medve, bárány, kutya. Ilyenkor a megjelenített állat hangját kellett utánozniuk. Mindenkit igyekeztek megijeszteni. Előfordult, hogy nők is felöltöztek ijesztő alakoknak. Legkülönlegesebb alakoskodónak a „szitabolondot” tartották, fehér lepedőben, lisztes arccal, fején szitával, karjain seprűvel.124 A Szerémség falvaiban is Luca-asszonyok jártak, akik valóságosan is fehér lepelbe burkolózott nők voltak, arcuk előtt szitával vagy kendővel. Kezükben csengőt, meszelőt, főzőkanalat vittek, és a házakhoz betérve, imádkoztatták a gyermekeket. Aki szépen imádkozott, diót, mogyorót kapott, aki nem tudott, azt a fakanállal vagy a meszelővei ütögették, ijesztgették.125 A Szigetközben, de Kisalföld-szerte ugyancsak szokásban volt Luca napján a fehérbe vagy kifordított ruhába öltözött, szalmával kitömött alakoskodók falufeljárása. Gyermekkoromban, az 1950-es években Téten még magam is láttam a női és férfi ruhába öltözött, szalmával alaposan kitömött alakoskodókat, akik párban jártak, kezükben meszelőt vittek, a házakhoz betérve pedig szórták a szalmát. Emlékezetem szerint, amelyben a helyben lakók ma is megerősítettek, itt csak legények öltöztek fel „Lucának”. Szigetközben lányok is felöltöztek, arcukat belisztezték, és szalmával jól kitömték magukat. Sok esetben még az anyák is segítettek az öltözködésben.126 A Rábaközben a fehér leples, álarcos „Lucákat” állatmaszkot viselő, láncot csörgető fiúk is kísérték. Előfordult közöttük a gólyalábakon közlekedő, hatalmas csőrt viselő alak is. Kosárban vitték magukkal a töreket és a szalmát, amit szétszórtak, majd a maradékra ülve kotyogva mondták el bőségvarázslásukat. Előfordult, hogy szalmával kitömött zsákot vittek, kukoncafosztásból készített farokkal, kukoricatusa füllel, ráülve pedig csípővassal ütögetve bíztatták és közben jókat ugráltak. Ez volt Luca szamara.127 Vidékünkön ez a húshagyókeddi falufeljáráskor volt egykor szokásban Vöröstón. Felső-Szigetközben medvét, farkast, gólyát is megszemélyesítettek, ezek kísérték a „Lucát”. A házak körül szalmát és kukoricaszárat szórtak szét, bent a házban pedig igyekeztek minél nagyobb rendedenséget okozni a gonosz szellemek megtévesztésére.128 A kisalföldi alakoskodás célja az adatok ismeretében elsősorban a termékenységvarázslás volt, de nem kizárható a gyermekijesztés sem. A magyar nyelvterület nyugati részén, az Őrvidéken Alsóőrben a magyarok, Horvádövőn pedig a horvátok öltöttek Luca-maszkot. A magyarok teljesen fehérbe, a horvátok viszont feketébe és fehérbe öltöztek fel. Utóbbiak esetében az „anya” fekete, „lányai” fehér ruhát viseltek. Mind ők, mind pedig az alsóőriek egyaránt kendővel takarták el az arcukat. Kezükben fűzfavesszőt tartottak, karjukon kosarat. A vesszővel hadonászva a gyermekek tudását kérték számon, a jóknak almát osztogatva. A kosarukban lévő kukoricát és gabona magvakat szétszórták a házban, minél nagyobb rendetlenséget csinálva.129 Ez az alakoskodás a szigetközivel mutat rokon vonásokat. A Luca-napi alakoskodó szokások előképeit német és szláv nyelvterületen kereshetjük. A csehországi németeknél Luca előestéjén kecskemaszkos, lepedőbe burkolt alakoskodót vezetett egy másik személy olyan házakhoz, ahol gyermekek voltak, akiket imára buzdítottak, a jóknak gyümölcsöt osztogatva, a rosszakat megfenyegetve hasuk felvágásával és szalmával való kitömésével. (Ez a fenyegetés a magyar szokásokban sehol nem jelent meg.) Ezt az éjszakát a skandináv országokban is rémalakokkal népesítették be. Szláv nyelvterületen a cseheknél, a szorboknál ugyancsak ijesztő alakoskodó formájában jelent meg Luca, igazi boszorkányként („lucaboszorkány”), megegyezően a német nyelvterület alakoskodó figurájával.130 Megszemélyesített Luca ismert a szlovákoknál, a morváknál, a szlovéneknél és a horvátoknál. Utóbbiak a vajdasági Luca-napi fehér leples alakoskodásra voltak hatással. Különösen 121 UJVÁRY 1964, 451-453. 122 UJVÁRY 1983,17-31. 121PETRCSÁK1978, 97. és uő. 1985,19. 124 BODNÁR 1997,462. >25 PENAVIN 1988, 147. >26 NÉMETH 1995, 51-52. 127 TIMAFFY 1991, 156-158. us PERGER 2002, 523. 129 HORVÁTH 1996, 306. 136 SZENDREY 1986,191-193. 242
