Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Kríza Ilidikó: A reneszánsz ébresztése. Regiomontanus tanítása a 19. századi ponyván
Alba Regia 40. (2011) KRÍZA ILDIKÓ A RENESZÁNSZ ÉBRESZTÉSE REGIOMONTANUS TANÍTÁSAI A 19. SZÁZADI PONYVÁN Évekkel ezelőtt Ingrid Schellbach, a Finnisch-Ugrische Forschungen szerkesztője, megkeresett azzal a kérdéssel, miért nevezik a magyarok a villámlást mennykőnek. Választ keresve bukkantam Bagó Márton 1870-ben kiadott csíziójára, és az ott levő adatokból kiindulva megválaszoltam kérdését. A kiadvány címe: „Csízió, avagy a csillagászati tudománynak rövid értelemmel való leírása. A hires Ydrályhegji János írásából magfar nyelvre forditatott és sok helyen megbővitetett. A 19. századi ponyván terjesztett, máig fennmaradt csíziók számáról, jellegéről átfogó leírást adott Borsa Gedeon, aki éppen a most bemutatásra kerülő, Bagó Márton által közzétett kiadványról nem tesz említést.1 2 Mai napig sok hiányosság van az aprónyomtatványok pontos megjelenésének, az egymást követő publikációk rendszerességének feltárásában, hiszen a hivatásos szakemberek figyelme későn fordult e témakörhöz. A megmaradt kiadványok sokasága, egymást átfedő tartalma könyvészetileg sokféleképpen került vizsgálatra, művelődéstörténeti jelentőségét pedig a 20. századi kutatók tárták fel.3 A naptárak közlése gyakorlati igényt elégített ki,4 emellett a természetismeret és az emberi cselekvés, jellem kapcsolatáról alkotott képzetet évszázadokon át befolyásolta. Tudománytörténeti szempontból számos tekintetben alapvető tájékoztatást adnak a régi kalendáriumok. így például a magyar nyelv fejlődésének, a helyesírás alakulásának, a verselés változásának alapvető dokumentumaiként is tekinthetők. A kéthárom évszázadon át megjelenő, apró, de nem lényegtelen változtatásokat tartalmazó kiadványok bizonyítják és mutatják a középkori írásbeliségtől kezdve az anyanyelvi kultúra alakulását, a szólások és közmondások térhódítását az egyre szélesebb olvasóközönség számára készült kiadványokon keresztül. Néprajzkutatók számára figyelemre méltóak a három-, sokszor négyszáz évvel ezelőtti írásos adatok a népi orvoslásról, időjóslásról, természetismeretről. A kalendáriumok, jövendőmondó csíziók a kora újkori populáris irodalom bizonyságai, és nem csak a verselési formák változását mutatják, hanem a technikai felfedezések, a világkép, a történelmi tudás népszerűsítését tanúsítják. Amikor a Mátyás-hagyomány gyökereit kerestem a leírt tudománytörténeti adatok között, láttam, hogy az aprónyomtatványok sokféleképp merítenek a humanista műveltségből, segítik az ismeretek popularizálását. Bagó Márton az 1870-ben kiadott csízió szerzőjének Regiomontanust tüntette fel. Figyelmemet ez a tény ragadta meg, mert azt jelentette, hogy' a Heltai nyomdában kiadott, magyarra fordított kalendárium folytonossága a 19. század utolsó harmadában is fontos volt. Regiomontanus Mátyás király udvarának Európa-hírű csillagásza volt.5 Neve és eredménye az idők múlásával a magyar művelődéstörténet peremére került,6 de mégis a kalendáriumkészítők a 19. században újból felfigyeltek rá, és a korábban névtelenül átvett adatok újból az elődök munkájának megbecsülésével jelentek meg. A tudományos szakirodalom az elmúlt évszázadban Regiomontanus magyarországi tevékenységét 1 A népkönyvet Budán, 1870-ben nyomatta és kiadta Bagó Márton. A kiadvány elődje az 1860-ban kiadott, szerkezetében és szövegében - két kivételtől eltekintve - mindenben megegyező csízió volt. (KIRÁLYHEGYI 1870) 2 BORSA 1978, 307-378. 3 Összefoglaló munka: GULYÁS 1929; DUKKON 1988, 295-312.; KOVÁCS 1989. 4 ORTUTAY 1936, 7. 5 A csillagászattörténeti szakirodalom a 15. század legjelentősebb egyéniségének tartja Johann (Müller) Regiomontanust. (GRÖSSING 1989, 1124.) Tabulae directionum c. müve 1462-ben készült el, amit a szerző Vitéz Jánosnak ajánlott, amiért a szakirodalom „ludus Hungaricus”-nak nevezi. Ezt követően, Vitéz meghívta őt a pozsonyi egyetemre. 1472-ig állt a király szolgálatában, és Tabula primi mobilis c. művét Mátyás királynak ajánlotta. (NAGY 1976, 12.; ZINNER 1968, 280.) Folklór jellegű, történeti adatokkal alá nem támasztott leírások szólnak arról, hogy Regiomontanus személyes kapcsolatban volt az uralkodóval, meggyógyította a királyt, amiért Mátyás hálából nemcsak 200 arannyal jutalmazta, hanem életfogytig tartó járandóságban részesítette. 6 A későbbi századok művelődést bemutató összefoglaló szakkönyvei még a nevét sem említik, sem a csillagászati, matematikai eredményeinek továbbélésével kapcsolatban, sem a csízió magyarországi terjedése miatt, (KOSARY 1983) noha a 18. században már számos alkalommal megjelent neve az aprónyomtatványokban, népszerűsítve a középkori tudományosságot. (DOBRZYCKI 1986; FLECK 1986; Zinner 1936) A naptárkészító Regiomontanus munkásságának utóéletét legrészletesebben Weger Imre foglalta össze a német nyelvű kalendáriumokra koncentrálva. (WEGER 1936, 1—65.) 87
