Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Gelencsér József: Az özvegy nehéz élete - Sors és jogi néphagyomány
Alba Regia 40. (2011) meg, mint második felesége, úgy az utóbbit nem illeti meg az özvegyi jog, azaz a haszonélvezet a gyerekének már átadott vagyonon. A juttatás ilyen módja is gyakorolt, bár viszonylag ritka jogi népszokás volt. A Székesfehérvár környéki falvakban arra inkább adódott példa, hogy a férj a második feleségének ajándékozott vagy hagyott végrendeletileg a vagyonából, az első házasságból származó gyermekei kárára.8 Igari István azonban e tekintetben nem gondolt Hermann Juliannára. Kommendálás Gölöncsér Juliannánál férje halála után a kérők szép számmal jelentkeztek. Az özvegy csinos, talpraesett személy volt, varrási ismeretei révén olyan tudással rendelkezett, mely figyelemreméltó keresetet is hozott. Ezen túl az Igariörökség későbbi megnyílta, birtokba vétele is csábító lehetett egyik-másik kérő számára. A kérők különböző módon közeledtek, ki maga ment az özvegyhez, ki rokonát küldte, ki közvetítőhöz fordult. Az érzelmeitől áthatott Szumper György, a későbbi férj egy közvetítőt is igénybe vett az udvarláshoz. A kommendálást egy helybéli asszony vállalta magára. A párválasztás, házasságkötés elősegítését a magyar nyelvterületen sokfele idősebb asszonyok végezték. A helyi viszonyok jó ismeretében ajánlották a társnak való személyt. Az érdekeltek, illetve a szüleik egyaránt fordultak hozzájuk. Eredmény esetén díjazást, jutalmazást nyertek.9 A Móri-völgyben és Zámolyi-medencében is élt az egyes falvakban kullogásnak, Sárkeresztesen kommendálásnak nevezett ajánló, közvetítő tevékenység.10 A vizsgált esetben a kommendáló asszony az általános gyakorlatnak megfelelően ajánlotta a legényt, dicsérte tulajdonságait, igyekezett az érintetteket egymáshoz közelebb hozni, az akadályokat elhárítani. Mint idősebb asszony bármikor mehetett az özvegy házához, eltérően a legénytől, akinek a szokásrend szigorú időpontokat és magatartást határozott meg. Az ajánl, javasol értelmű kommendál kifejezés latin eredetű.11 Ez is beletartozott a régi sárkeresztesiek által előszeretettel használt szépszámú latin kifejezés közé. A házasságközvetítés díja a 20. század elején bírói úton nem volt követelhető, ám ha kifizették, nem járt vissza.12 A sárkeresztesi vélekedés szerint illett megfizetni a sikeres közvetítőt. Az özveg/ijog Az özvegyi jog vezéreszméje, hogy a nőről gondoskodás történjen. Ez a férj tartási kötelezettségének továbbfolytatása.13 Már I. Szent István király I. törvénye a 26. pontban az özvegyen maradt nőnek férje vagyonában élete végéig vagy újabb házasságkötéséig haszonélvezeti jogot biztosított. A feudális kor végén Frank Ignác, a kiváló jogtudós ekképpen foglalta össze a tudnivalókat „ Az özvegy7 tartásárul. Míg az özvegy férje nevét viseli, annak lakó házában maradhat... Ha megint férjhez megyen... természetes, hogy eddigi lakása tartása megszűnik.”14 Lényegében megegyezett ezzel a 20. század első felének szabályozása. Az özvegy özvegyi jogon, amíg férje nevét viselte, törvényes öröklés esetén az egész hagyatékban benn maradhatott és haszonélvezhette a hagyaték azon részét, melyet nem ő kapott örökül. Az özvegyi jog különösen a nő férjhezmenetelével szűnt meg. A jogi szabályozással összhangban állt, tehát törvényerősítő volt a népi gyakorlat. Gölöncsér Julianna és fia özvegyi jogon, illetve résztulajdonosként 1923 és 1934 között a házban maradhatott. Amint viszont újra férjhez ment, özvegyi joga megszűnt. Ezért is, és persze más okból is, költözött ki az ingatlanból, bár fia annak fele részben tulajdonosa volt. Hozzájárulás a házasságkötéshez A paraszti társadalomban a házasságot nagy és komoly dolognak tartották, ezért az ezzel kapcsolatos végső döntést nem bízták a fiatalokra, hanem — főleg a vagyonosoknál — a szülők választották ki gyerekük házastársát. Ha a 8 GELENCSÉR 2008,13-15. •> GYÖRGYI 1979, 502. >“ GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 394-398. 11 MÉK 1989,1. 751. 12 RNL 1911-1935. 9. 631-632. 13 MÁRKUS 1904, V. 890-820. 14 FRANK 1845, 528. 285
