Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)

Gelencsér József: Az özvegy nehéz élete - Sors és jogi néphagyomány

Alba Regia 40. (2011) meg, mint második felesége, úgy az utóbbit nem illeti meg az özvegyi jog, azaz a haszonélvezet a gyerekének már átadott vagyonon. A juttatás ilyen módja is gyakorolt, bár viszonylag ritka jogi népszokás volt. A Székesfehérvár környéki falvakban arra inkább adódott példa, hogy a férj a második feleségének ajándékozott vagy hagyott végrendeletileg a vagyonából, az első házasságból származó gyermekei kárára.8 Igari István azonban e tekintetben nem gondolt Hermann Juliannára. Kommendálás Gölöncsér Juliannánál férje halála után a kérők szép számmal jelentkeztek. Az özvegy csinos, talpraesett személy volt, varrási ismeretei révén olyan tudással rendelkezett, mely figyelemreméltó keresetet is hozott. Ezen túl az Igari­­örökség későbbi megnyílta, birtokba vétele is csábító lehetett egyik-másik kérő számára. A kérők különböző módon közeledtek, ki maga ment az özvegyhez, ki rokonát küldte, ki közvetítőhöz fordult. Az érzelmeitől áthatott Szumper György, a későbbi férj egy közvetítőt is igénybe vett az udvarláshoz. A kommendálást egy helybéli asszony vállalta magára. A párválasztás, házasságkötés elősegítését a magyar nyelvterületen sokfele idősebb asszonyok végezték. A helyi viszonyok jó ismeretében ajánlották a társnak való személyt. Az érdekeltek, illetve a szüleik egyaránt fordultak hozzájuk. Eredmény esetén díjazást, jutalmazást nyertek.9 A Móri-völgyben és Zámolyi-medencében is élt az egyes falvakban kullogásnak, Sárkeresztesen kommendálásnak nevezett ajánló, közvetítő tevékenység.10 A vizsgált esetben a kommendáló asszony az általános gyakorlatnak megfelelően ajánlotta a legényt, dicsérte tulajdonságait, igyekezett az érintetteket egymáshoz közelebb hozni, az akadályokat elhárítani. Mint idősebb asszony bármikor mehetett az özvegy házához, eltérően a legénytől, akinek a szokásrend szigorú időpontokat és magatartást határozott meg. Az ajánl, javasol értelmű kommendál kifejezés latin eredetű.11 Ez is beletartozott a régi sárkeresztesiek által előszeretettel használt szépszámú latin kifejezés közé. A házasságközvetítés díja a 20. század elején bírói úton nem volt követelhető, ám ha kifizették, nem járt vissza.12 A sárkeresztesi vélekedés szerint illett megfizetni a sikeres közvetítőt. Az özveg/ijog Az özvegyi jog vezéreszméje, hogy a nőről gondoskodás történjen. Ez a férj tartási kötelezettségének továbbfolytatása.13 Már I. Szent István király I. törvénye a 26. pontban az özvegyen maradt nőnek férje vagyonában élete végéig vagy újabb házasságkötéséig haszonélvezeti jogot biztosított. A feudális kor végén Frank Ignác, a kiváló jogtudós ekképpen foglalta össze a tudnivalókat „ Az özvegy7 tartásárul. Míg az özvegy férje nevét viseli, annak lakó házában maradhat... Ha megint férjhez megyen... természetes, hogy eddigi lakása tartása megszűnik.”14 Lényegében megegyezett ezzel a 20. század első felének szabályozása. Az özvegy özvegyi jogon, amíg férje nevét viselte, törvényes öröklés esetén az egész hagyatékban benn maradhatott és haszonélvezhette a hagyaték azon részét, melyet nem ő kapott örökül. Az özvegyi jog különösen a nő férjhezmenetelével szűnt meg. A jogi szabályozással összhangban állt, tehát törvényerősítő volt a népi gyakorlat. Gölöncsér Julianna és fia özvegyi jogon, illetve résztulajdonosként 1923 és 1934 között a házban maradhatott. Amint viszont újra férjhez ment, özvegyi joga megszűnt. Ezért is, és persze más okból is, költözött ki az ingatlanból, bár fia annak fele részben tulajdonosa volt. Hozzájárulás a házasságkötéshez A paraszti társadalomban a házasságot nagy és komoly dolognak tartották, ezért az ezzel kapcsolatos végső döntést nem bízták a fiatalokra, hanem — főleg a vagyonosoknál — a szülők választották ki gyerekük házastársát. Ha a 8 GELENCSÉR 2008,13-15. •> GYÖRGYI 1979, 502. >“ GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 394-398. 11 MÉK 1989,1. 751. 12 RNL 1911-1935. 9. 631-632. 13 MÁRKUS 1904, V. 890-820. 14 FRANK 1845, 528. 285

Next

/
Oldalképek
Tartalom