Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Szabó László: A nő helyzete az oszét társadalomban
Alba Regia 40. (2011) ő lesz a családfő.11 Amennyiben a család legidősebb férfi tagja veszi feleségül, ő marad az afszin, azaz a gazda utáni második személy a családban. Ha fiatalabbhoz megy feleségül, elveszíti az afszin pozíciót is, mert a legidősebb férfi válik hiszterré, s ezzel az ő felesége jogosult az afszin pozícióra. Ez utóbbi igen gyakori, hiszen az őszét családban mind a levirátus, mind a sororátus szokása, gyakorlata elevenen élt. Az afszin voltaképpen a háztartás vezetője, s mindenkinek a gazdán kívül (akinek mégis csak tanácsadója) parancsol: ő őrködik az összegyűjtött javak felett, a kamrába csak az ő jelenlétében léphet be még a gazda is, előkészítője a mindennapi munkának, táplálkozásnak, ünnepeknek, rítusoknak, irányítója a házon belüli tevékenységnek (a férfiakat is beleértve), s ő gondoskodik a gyermekek neveléséről, szemeli ki a jövendőbelieket férfiak és nők számára.12 Az afszinnak is van segítője, a második asszony, azaz korban az utána következő menyecske, aki betegsége vagy egyéb tevékenysége miatt időlegesen átveszi szerepkörét. A patriarchális nagycsaládban az afszinnak egyáltalán nincs alárendelt szerepe, sőt mondhatni, hogy a mindennapi élet megszervezésében ő a meghatározó tényező. Ahogyan Satana a háttérbe húzódott a matriarchális nagycsaládban, ugyanígy - most másik oldalról nézve - nem veszítette el a családjöségférfiak kefébe kerülése után korábbi meghatároz szerepkörét. A patronimia. Ahogy már mondtam, a patronimia a vérségi társadalmi intézmények egyik átmeneti jellegű intézménye. A szovjet etnográfiában ezt a fogalmat Koszven, M. O. vezette be, éppen a kaukázusi társadalom tanulmányozása során.13 A széthullott patriarchális család egymás közelében élő elemei egy lazább közösséget alkotnak, s ez szemmel láthatóan térben, a település rendjében és módjában, gyakran építményeiben, illetve a tevékenység valamilyen gyakrabban ismétlődő folyamatában is megmutatkozik. A magyar néprajz ezt az intézményt nem építette be a vérségi alapú társadalmi intézmények tipológiai rendjébe. Valószínűleg azért, mert csak formai és nem bizonyítható genetikai azonosság áll fenn e kaukázusi és a magyar társadalmi intézmények között. A lényegi egyezést egyelőre történetileg nem tartjuk alátámaszthatónak. A jászok esetében azonban vannak erre utaló adatok. A patronimia főként a magyar haddal mutat fel leginkább rokonságot, de a nemzetség, ssgr vagy különélő nagycsalád sok vonása is közel áll hozzá. Azonosítani azonban egyikükkel sem lehet. Ezekhez az intézményekhez való viszonyát azonban a jövőben mindenképpen szükséges tisztázni.14 Az őszét nagycsaládok jellegzetes építményeket hoztak létre idők folyamán, amely nemcsak együtt tartotta, de meg is óvta a kóborló hadaktól, vérbosszú végrehajtására törő családoktól a famíliát, s a 10-15 nagycsaládi közösséget magába foglaló falvakat. A házak erődítmény jellegűek, a hegyvidéken jellemző része a háromszintes bástya, a körülkerített udvar a bástyával és melléképületekkel, vagy a félig sziklába vájt egy bejáratú lakóházrendszer, síkságon a zárt udvar egymásba nyíló helyiségekkel. A házak, építmények tovább szolgáltak lakó- és gazdasági épületeikkel maradandó építőanyaguk miatt is olyan korszakban, amikor már a fenyegetettség elmúlt. A kiscsaládokra széthullott nagycsalád, sokszor egy-egy területet megszálló nemzetség továbbra is együtt lakott, s laza kapcsolatban állt egymással. Ha már nem is egy hiszter fogta össze a kiscsaládok életét, ha már nem is egy afszin irányította a mindennapi életet, tevékenységet, a nemzetség becsülete, jó híre, boldogulása minden családnak érdeke volt, s ebben a rendben az idősek tekintélye, a két nem korábbi szerepe sok vonatkozásban megmaradt. Ez a valóban létező, patronimiának nevezett társadalmi intézmény lazább a magyarországi, épp a Jászságban és jász kirajzásokon oly erős és szívósan tovább élő különélő nagycsaládnál, de kötöttebb a hadnál vagy a palóc hosszúudvaroknál, több funkciójú a nemzetségnél, legalábbis annak kései, még élőként tanulmányozható formájától.15 Ez mintegy konzerválta is a korábbi szokásokat, ezen belül a nő megítélésének, tevékenységi körének, családbeli helyének korábban általánosabb szokásait. A kiscsalád. Ma ezt falvakban, városokban egyaránt kizárólagosnak tekinthetjük. A szovjet érában és a ma megjelenő új családformákról természetesen nem szólunk. A kiscsalád feje egyértelműen a férfi, aki korábban az iradot is kifizette az asszonyért vág}' élt egyéb, már említett lehetőségekkel. A családban az apa a családfő, de a mindennapi élet szervezője, a gyermekek, unokák gondozója, a családi élet eseményeinek szervezője és a háztartás fenntartója akkor is a nő, ha különben teljes állásban dolgozik. A férfi és női tevékenység határozottan elválik egymástól, s a család, midőn más családokkal kapcsolatba kerül, valamennyi területen kifelé megnyilvánul a férfiak és nők tökéletes elkülönültsége. A férfiak külön tartott lakomája, sajátos összejövetelei, a közösségi életben való részvételük (nihâstç) még a szovjet viszonyok között is megmaradt. Ha a városi lakások arra kényszerítik a családot, hogy pl. vendéget fogadjanak, s azokon a nők is kényszerűen részt vesznek, akkor is külön társaságot alkotnak. A nők úgymond egymás 11 Knnek a jászkun özvegyi öröklésjoghoz való viszonyát a jövőben mindenképpen alaposan meg kell vizsgálnunk. 12 KALOEV 1971; TOTOEV 1987, 240-251. 13 KOSZVEN 1963, 83-92. 14 E KOSZVEN által használt fogalom, amelyet több kaukázusi népre is jellemzőnek tart, s az antropológia is használ, véleményünk szerint magyar megfelelővel nem helyettesíthető, mert a magyar had, nemzetség, szer, szeg, külön élő nagycsalád, stb. történetileg egészen más alakulat, még akkor is, ha formájuk és több vonásuk hasonlít vág}' talán meg is egyezik egymással. 15 V.ö: MORVAY 1966; FÉL 2001; SZABÓ 1979—1982 a jászokról; SZABÓ 1989 a palócokról; SZABÓ 2005 a gömöri magyarokról; SZABÓ 1980 a magyar rokonsági rendszerről. 275
