Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Szabó László: A nő helyzete az oszét társadalomban
Spabó Láspló: A nő helyzete ai? ospét társadalomban köpött vannak, s a férfiak beszélgetésébe meghatározott formák szerint kapcsolódhatnak csak be. Külső szemlélő számára ez furcsának és a női egyenjogúság mély megsértésének tűnik. Ok ezt egészen másként értékelik. Számukra a hagyományok megsértése tekintendő bűnnek, megalázó cselekedetnek, természetellenesnek, s a nő megalázása az, ha a férfi kényszerül női munkára, és fordítva. Ügy vélik, hogy kinek-kinek a saját munkáját kell jól és pontosan elvégezni, saját hivatását betölteni. Megmaradt az a matriarchális nagycsaládban már meglévő női magatartás, amit Satana képviselt: a nő tudja, hogy valójában ő irányít, ő spervepi a mindennapi életet, ő adja a család szilárd alapját, biztosítja stabilitását, az élet folytonosságát, áltab emelkedik a férfi hőssé, maga azonban nem kíván apgá lenni. Ap a legnagyobb boldogság ha rendben és Zökkenőmentesen mennek a dolgok, elsimulnak a konfliktusok, tovább él és gyarapodik a nemzetség amelynek ő is ugyanolyan fontos, ha nem a legfontosabb alkotórésze. Amikor Morvay Judit remek könyve megjelent, a sültrealista (így nevezte magát) Veres Péter ezt jegyezte meg az asszonyi elnyomatásról: „a feminista’ szemlélet nem alkalmas ap ilyen dolgokban igazságot tenni. A könyv belső hangsúlya a^ hogy milyen rettenetes sorsuk volt ap asszonyoknak a nagycsaládban. Ep így túlságosan ’mai’ — sperintem inkább már tegnapi — szemlélet, megtéveszti a jóhiszemű olvasót. Mert egy társadalmi rendsper, egy éle forma igapi valóságát nagyon nehép utólag és kívülről megérteni. A nagycsaládban nemcsak ap asszonyok voltak ’elnyomva’, hanem a férjeik is, a munkabíró, de még fiatalabb családtagok, A ha úgy vesspük, mindenki átment - ha köpben meg nem halt — a különböpő életkorokon, tehát a társadalmi rangfokopatokon is. Meg aptán ha ap assponyok dolgoztak is, a háptartási munkán kívül kapáltak, gyűjtöttek, spottek,fontak, apt nem a férfiak helyett csinálták, hanem azok mellett. A nagy jószágokkal a férfiak bántak, és a nehép mepei, erdei munkát a férfiak végepték. ”t6 Az őszét társadalomban a nő helyzetét és a nemek szerinti munkamegosztást, az életben betöltött funkciókat még nem kívülről nézik, és nem keverik össze. Talán azért, mert véleményem szerint ez a szemlélet csak a hagyományra épülő nagy múltú kultúrákban alakulhat ki, s maradhat a 20—21. század új népvándorlásában és értékrend-átalakulásában biztos pont. Úgy tűnik, hogy az őszét identitástudat nem jogtalanul tekinti magát az antik hagyományok folytatójának, s tartja alapnépességét a kabard kultúrában gyökerező ős kaukázusi népnek. Legfőbb eredményük, a megmaradás legalábbis ezt igazolja. 5. S hogy milyen az őszét nő? Az idézetet a „Muzsikus Péter Hangszerországban” című, a Zenemű Kiadónál 1979-ben megjelent, gyermekeknek írt könyvből veszem, amit unokáim kedvelnek leginkább.16 17 Muzsikus Péter álmában Hangszerországban keresi Beethoven Örömódájának elfelejtett dallamát. Először az igen kedves és népes vonós család fogadja be. A próbára induló vonós családot az édesanya, a Gordonka férje, a Brácsa mama igazítja el napi tennivalóiban, s közben ezt mondja Péternek, az embergyereknek: „Nini, vendégünk van! Gyere csak ide fiacskám, én vagyok a Brácsa. Tudod ap én hangom ritkán hallatszik ki ap együttesből, de hidd el, mégis nekem van a legtöbb dolgom. Ha nem törődném vele, hogy mi történik a háp körül és nem dolgoznék szakadatlanul, nem volna se füle, se farka a mupsikának. Ap emberek nem tudnák, hogy ap amit hallanak, fiú-e vagy lányi Akarom mondani dúr-e vagy molli A köpépspólamot játspó háziasszonynak a sperepe a leghálátlanabb. Csak akkor vespik éspre, ha hiányzik. S miközben fürgén csinosította a spobát, helyükre tette a tokokat, átvizsgálta a hegedűgyerekek nyakát és húrjait, még hoppátette: — Ap én munkámat nem méltányolják eléggé! — Ept ap én anyukám is mondja! — spólt Téter r mindjárt otthonosan érepte magát Honoséknál Akár mi annak idején az őszét családoknál. S ezt nem egy helyzetével tisztában lévő őszét nő írta, hanem 1979-ben R. Chitz Klára a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola egykori zenetanárnője, aki úgy látszik nemcsak a muzsikához értett. IRODALOM — 1896 BELINSZKI 2003 B. S. 1900 DUBJANOVSZKIJ 1903 FÉL 2001 — : Ip sptati Naron „Vlagyikavkapkiepispma”. In: Periodicseszkaja pecsat Kavkaza ob Oszetii i oszetyinah. (szerk: Csibirov, L. A.) II. 289—291. Belmszki Eszter: A társadalmi nem mint a kutatás tárgya. Gondolatok egy konferencia kapcsán. Szociológiai Szemle. 2003.1.169—172. B. S. Spelényie Gipel. In: Csibirov II. 293-295. Dubjanovszkij, Vc.Torpsiscse braka. In: Csibirov II. 301—305. Fél Edit: Regi falusi társadalmak. Fél Edit néprajzi tanulmányai. (Szerkesztette és bevezette Hofer Tamás.) Pozsony 16 VERES 1965,163. 17 R. CHITZ 1979,13. 276
