Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Barabás László: A marosszéki farsangi szokások és játékok repertoárja
Alba Regia 40. (2011) E mennyiségi mutatók belső aránya alapján (775 - 140) első szembetűnő sajátosságként azt állapíthatjuk meg, hogy a régióban jóval több játékot gyakorolhattak a teljes farsangi időben, mint a farsangvégi napokban. A maszkos játékok nem csupán a farsang végéhez kapcsolódtak, hanem egy tágabb rituális időkeretben élték teljes életüket. (Színházi nyelven szólva: egész farsangi színiévadról beszélhetünk, nem egy-két kiemelkedő, emlékezetes előadásról). Az arányok azt is bizonyítják, hogy nem egy-két játéktípus dominált a régióban, inkább sokszínű a játékkultúrája, hiszen mindemk csoportot elég jelentős számú játék képviseli. Egyedül az aktualitás játékai csoport százon aluli a dramatikus játékok sorában, de ennek oka abban is keresendő, hogy a témakörben nem végeztünk részletezőbb gyűjtést, csak a tendenciát szerettük volna jelezni. Az archaikusnak tartott állatmaszkos játékokat többfelé már csak az emlékezetből lehetett felidézni, kisebb arányuk maradt meg az élő gyakorlatban. Az arányokat tekintve a kecskemaszkos játékok vezetnek (68), utánuk következnek a medvemaszkos (39), és a lómaszkos (19) játékok. Kevesebb a bikamaszkos (9); valamint a pulyka-, tyúk-, és gólyamaszkos (12) játék. Meglepően sok játék és változat képviseli a mitikus alakok, maszkok csoportját. Ebben a csoportban a legtöbb játék alakoskodója a halál és/vagy ördög (58); utánuk a szalmabábu, szalmaember (42); és a hamubotos (14) a gyakorisági sorrend. Az adatközlők által használt csúf fársáng (14) elnevezést itt szűkebben értelmezzük: a szilvaízzel, tollal vagy7 korommal maszkírozott, néma, ijesztő alakoskodóra értjük. Az életfordulókat megjelenítő parodisztikus játékok sorában első helyen a lakodalmas játékok állnak. Ezekből 80- at tartalmaz a korpusz, de számukat hasonló változatokkal növelni lehetett volna. A régió farsangi játékkultúráját egészében is jellemzi, hogy leggyakoribb a lakodalom megjelenítése, legnépszerűbb alak a menyasszony és a vőlegény. A parodisztikus halottas játékok is kedveltek (számuk 40), de nem az egész régióban. Meglepően sok (56) a terhességet, szülést, kisbabás asszonyt megjelenítő játék. Etnológiailag különös figyelemre tarthatnak számot a beavató-játékok (9). A fenti három tematikus csoport játékait archaikus gyökerűeknek, a termékenységi és egyéb mágikus rítusokban, az agrárkultuszban gyökerezőknek tartják a témakör kutatói. Az európai farsangi szokásoknak is ez az alaprétege. Ehhez a régebbi réteghez tartozik, illetve ebből nőtt ki a farsangon végig előadható játékoknak több mint a fele (459). Ha ehhez hozzávesszük, hogy7 ebbe a rétegbe kapcsolódnak a farsangvégi szokásjátékok (140), megállapíthatjuk, hogy a régióban jelentős arányt képviselnek az archaikus gyökerű, mágikus-rituális eredetű szokásformák és játékok. A maszkos szokások és játékok újabb rétegét képviselik a társadalmi csoportokat, embertípusokat, zsáneralakokat megjelenítő játékok. A zsánermaszkos játékok két leggyakoribb figurája a régióban a cigány és a betyár. A cigányos játékok mennyiségileg a legmagasabb arányt képviselik a repertoárban (100 játék), és számukat hasonló változatokkal növelni lehetett volna. A rögtönzésen és utánzáson alapuló cigányos játékok napjainkban is igen népszerűek, ahol létezik farsangi játék, mindenütt előfordulnak. A betváros játékok (42) újkori régióbeli elterjedésében a betyárköltészet és a népszínművek hatásával is számolnunk kell. A többi zsánermaszkos játékban a megjelenített másság egyéb képviselői a következő sorrendben követik egymást: borbély-doktor (18); urak, úrnők, kisasszonyok (15); papok, apácák (14); etnikumok (13); koldusok (11); kovácsok (10); kéményseprők (8); vándorárusok (7); vénleányok, kurvák (5)' Az aktualitás játékait gyors megjelenésük és eltűnésük, képlékenységük miatt nehéz belső arányok szerint csoportosítani, egyáltalán a mennyiségi arányokat megállapítani. A korpuszban vezetnek a mindenkori hatalom képviselőit megjelenítő játékok (25), de nem maradnak el az aktuális másság képviselői (10) sem. Uj jelenség a másik kultúra képviselőinek megjelenése a farsangi játékokban: mese-, ballada- és irodalmi szereplők (20); film- és tvszereplők (15). Ez a csoport, bár számszerűleg kisebb, mint a többi csoport játékai, egyre nagyobb arányt képvisel a farsangi játékban. A reájuk irányuló speciális gyűjtés jelentősen növelhetné számukat, arányukat. A farsangi játékok régióbeli elterjedése A régió farsangi kultúrájának jellemzése szempontjából az általános mennyiségi mutatók mellett legalább annyira fontos a játékok elterjedésének, térbeli megoszlásának vizsgálata is. A szokás- és játékváltozatok megnevezését, elterjedését, térbeli rendszerét kartográfiai módszerrel készült térképlapokon szemléltetjük. Ugyancsak térképlapok szemléltetik a kutatópontok hálózatát, a magyar lakosság felekezeti megoszlását, a régió belső tagolódását és kultúrájának néhány, a táji tagolódás szempontjából expresszív jelenségét. Az elemzéskor bemutatott tényanyag mellett a két térképlapsorozat is felhasználható, párhuzamba állítható annak bizonyítására, hogy7 a néprajzi Marosszék kapcsolatteremtő, ún. kontaktzóna a vármegyei területek és a Székelyföld között, továbbá, hogy a régió egy7 nyugad, mezőségies és egy keled, székelyes népi kultúrájú alrégióra oszlik, valamint arra is, hogy a mikrorégióknak, falucsoportoknak a játékok elterjedésében is megragadható sajátosságuk lehet. 257 í
