Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Barabás László: A marosszéki farsangi szokások és játékok repertoárja
Barabás László: A marosszéki farsangi szokások és játékok repertoárja Hogyan mutatkozik meg mindez a játékok térbeli rendszerében? Mit mutatnak a kartográfiai módszer eredményei? Vegyük sorra a farsangi dramatikus játékok tematikus csoportjainak néhány jellemző példáját. Az állatmaszkos játékok közül a kecskemaszkos játékok általánosan elterjedtek az egész régióban. A marosszéki Mezőségen és a Maros mentén, ahol a magyarok a románokkal érintkeznek vagy együttélnek, az alakoskodót turkának nevezik. A medvemaszkos játékok szintén általánosan elterjedtek: a régió szélein inkább jellemző a medvebőr öltözet, a középső vidéken a szalma, szalmamedve. A lovat és lovast alakító játékok több vidéken elterjedtek, de alrégiók szerint más formában. A nyugati, mezőségies vidékeken a több játékosból álló, fazékfejes lóalakítás tipikus, a keleti, székelyes részen az egyszemélyes, fafejes lóalakítás. A bika-, gólja- és pulykamaszkos játékok inkább a keleti, székelyes alrégióban fordulnak elő. A mitikus alakok közül a szalmabábu, szalmaember egy-két mikrorégiót kivéve általános, a hamubotos viszont csak a székelyes alrégióban fordul elő. A halál és az ördög alakja az egész régióra jellemző, de sűrűbb elterjedtségűek a mezőségies alrégióban, a kormos- szilvaízes csúf fársáng pedig csak ennek az alrégiónak a sajátja. Az életfordulók játékai közül a lakodalom általános elterjedtségű, a halottas játékok és a gyermekáldás-paródiák a mezőségi részen sűrűbbek. A zsánermaszkos játékok közül a cigányos játékok általános elterjedtségűek. A hely árjáié koknak a marosszéki Mezőségen jól strukturált, népszínműszerű változatai élnek, énekes-táncos változatban gyakoriak a Maros mentén és a Nyárád mentén is, a Küküllő vidékén ritkábbak, a Sóvidéken pedig ismeretlenek a betyárjátékok. A borbélydoktor megjelenítése általános lehetett, de a spásp leányok megjelenítése csak a Szászrégen környéki falvak, a kovácsok a Maros menti falvak, a fonóbeli vénleányok megjelenítése csak a Középső-Nyárád mente falvainak szokásvilágához tartozott. A továbbiakban néhány példával szeretnők megvilágítani a régiót alkotó mikrozónák és falucsoportok sajátosságait. A marosszéki Mezőség a szép farsangnak tekintett betyáros, a csúf farsangnak tartott állatalakoskodás, az esketés- és temetésparódiák gazdag vidéke, de itt a többi játéktípus is bőven előfordul, különösen az aktualitás játékai. Ezzel szemben Marosvásárhely vidéke játékokban általában szegényes és nincsen gyakori játéktípus. A Lapos-Maros mentét a halottas játékok bősége, a sok spalmaember- és állatmaspkos játék jellemzi, a szép farsangok képviselői itt is az éneklőtáncoló betyárok. A Felső-Maros mentén a betyáros mellett az énekes-táncos cigányos a kedvelt játék, de teljességgel hiányoznak az állatmaszkos játékok és a szalmaember. A magyarói játékosok (kizárólag asszonyok, leányok) igen kreatívak a a balladák és más irodalmi művek farsangi jelenetté alakításában. Alsó-Nyárád mentén a legtöbb típuscsoportbeli játékot gyakorolták (kivétel a medve vagy a szalmaember), de összességében itt kevésbé gyakori a maszkos alakoskodás. A Középső-Nyárád mentére az esketési-halottas és vénleánysirató paródiák bősége és a kontaminálódott színjátékok - pl. betyárok és falovas, halottas és ágányok — jellemzőek. A katolikus Szentföldön éppen az esketés- és halottas paródiák hiánya feltűnő, ritka az állatmaszkos játék is; a betyárok, cigányok népszerűek. Ez viszont tipikus hamubotozó vidék, minden farsangi alakot kísért a hamubotos figura. Egyedi, invariáns jelenség, hogy a mikrorégió egyik falujában, Jobbágytelkén a csúf masykurák (az ördög, a halál, a csúf cigányok, boszorkányok), a farsangi idő előtt és után, adventben és a nagyböjt idején látogatták meg a szalmafonó közös munkaalkalmakat, ún. céheket; a spép maspkurák a farsang idején jártak. Alsó-Küküllő vidékén mindenik tematikus csoportbeli játékot gyakorolták, gazdag a halottasjáték-repertoár, egyszerűsödik a lakodalom, csak vőlegény és menyasszony megjelenítéséből állt. A Felső-Küküllő vidékén a betyárok „megritkulnak”, és a Sóvidékre érve teljesen eltűnnek a játékrepertoárból. A halottas játékok is eltűnnek, illetve farsangtemetési utcai játékként élnek. A farsangi lakodalom itt is egyszerűbb formákból áll, bőségesek viszont az állatalakok, a zsáner- és aktuális figurák. Általános sajátosságként, szabályként rögzíthető, hogy nyugatról keletre haladva, különösen a Küküllő vidékén és Sóvidéken, a farsangi alakok inkább „némák”, nem beszélnek, elfogynak a beszélő változatok. Talán e néhány példa is bizonyítja, hogy minden mikrorégiónak volt, lehetett farsangi játékbeli sajátossága és nyomon követhető egy-egy játéktípus elterjedése és változása is. A régió egészére érvényesen fogalmazható meg, hogy a nyugati, mezőségies, vármegyei rész a teljes farsangi időben előadható játékokban gazdagabb, telítettebb és „beszédesebb”, mint a keleti, székelyes, a történeti marosszéki alrégió. Ha viszont a farsangvégi dramatikus szokások térbeli rendszerét tekintjük, a fenti helyzetnek éppen az ellenkezője tárul elénk. A farsangvégi házról-házra járó szimbolikus lakodalom a marosszéki Mezőség és a Küküllő vidéke településein szokásos, vagyis az egykori székely szék területén. A farsang temetése tematikus csoport változatai telítetten a legkeletebbi Sóvidéken jelentkeznek, de szórványosan előfordulnak a székely Pártáimban és a Nyárád mentén is. Ezeken kívül Görgényüvegcsűr sajátossága, amely egyrészt katolikus településként élénk kapcsolatot tartott a katolikus székelységgel, másrészt telepítéséből adódóan kultúrája németes vonásokat őrizhet. A régió északi részén, a Szászrégen melletti Beresztelke és Körtvélyfája, valamint a déli részén Segesvár kulturális vonzáskörzetében Pipe, Szásznádas utcai, mozgószfnpados, szekeres meneté, szász-magyar interetnikus kapcsolatokat sejtetnek. Szórványosan a marosszéki Mezőségen (Mezőbánd) és a Nyárád mentén (Káposztásszentmiklós, Harasztkerék) is tartottak farsangvégi, összetett, utcai meneteket. A székelyes alrégió sajátossága a csutakhúzás is, szórványosan a marosszéki Mezőségen és az Alsó-Küküllő vidékén is előfordult, de a csutakhúzás a régióban Nyárád menti dramatikus szokás. Itt viszont telített, minden 258
